!

John Keats brit

1795. október 31. (London) – 1821. február 23. (Róma)

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 21

John Keats: John Keats versei
William Wordsworth – Samuel Taylor Coleridge – George Gordon Noël Byron – Percy Bysshe Shelley – John Keats: Óda a nyugati szélhez
Percy Bysshe Shelley – John Keats: Shelley és Keats versei
John Keats: John Keats legszebb versei
John Keats: Keats levelei
John Keats: Lyric Poems
George Gordon Noël Byron – John Keats: Byron / Keats
John Keats: Selected Poetry
John Keats: The Complete Poems
John Keats: Selected Letters

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek · A világirodalom gyöngyszemei · Sziget Verseskönyvek · Az angol líra kincsesháza · Lyra Mundi · Macmillan Collector's Library angol · Faber Nature Poets angol

Szerkesztései 1

John Keats – Paul de Man (szerk.): The Selected Poetry of Keats

Antológiák 25

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Ferencz Győző (szerk.): Byron, Shelley, Keats versei
Baranyi Ferenc (szerk.): Rád gondolok
Dornbach Mária – Szász Elizabeth (szerk.): Tavirózsa kisasszony
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Vas István (szerk.): Vallomás
Katona Tamás (szerk.): A szépség lányai
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás

Róla szóló könyvek 3

Geoffrey Moore: John Keats
Vas István: Az ismeretlen isten
Boris Ford: From Blake to Byron

Népszerű idézetek

Gregöria_Hill>!

Szánj meg! Kegyelmezz! Ó szeress! Szeress
irgalmasan, ne kínzón – sír szavam –,
szeress egyértelműn, híven, nemes
szívvel, maszk nélkül, tisztán s folttalan!
Ó, hagyd, hogy mindened enyém legyen!
[…]

Fannyhoz (347.p.)

Scarlett0722 P>!

AZ ÓCEÁN
RÉSZLET A CHILDE HAROLD IV. ÉNEKÉBŐL

Gyönyörű az uttalan rengeteg,
ujjong lelkem a parton egyedül;
egy társaság van, hol nem szenvedek:
a mély tenger, hol az ár hegedűl.
Megvetlek, ember! Természet, te hű,
meghitt barátom, benned rejtezem:
fogadj be hát Mindenség, lelkemen
a mondhatatlan űl, kiáltó rejtelem.

Bolondkandúr>!

Minden ami szép, öröm lesz örökké:
bűbája egyre terjed; soha többé
nem mehet veszendőbe; hűs lugast
sző körénk, hol üde alvás maraszt,
nyugodt légzés, egészség, édes álom.

Endümion (64. oldal - Európa 1975)

>!

Morog a puszta part alatt, amint
erős dagállyal tölt be húszezer
barlangot, melyet éjjel visszanyer
Hekate s árnyas hangjuk zeng megint.
Gyakorta meg szelíd kedélye ring
s a csöpp kagyló is éppen ott hever,
ahol lehullott, mert hullám se ver
s lekötve most a menny viharja mind.
Ha szemgolyód a kínoktól sötét:
legelje hát a tenger távolát;
ha füled durva zajjal megtelik
s únja az élet súlyos dallamát:
egy vén barlang mellett merengj, amíg
meghallod majd a nimfák énekét.

A tenger

Scarlett0722 P>!

A Szépség is csak Bú, mert halni vész,
s ajkához hajló újjal a Gyönyör
mindegyre búcsut int, és mind a Méz,
mit kedvünk méhe szív, csak bús csömör…

/A Melancholiáról/

>!

FANNYHOZ

Szánj meg! kegyelmezz! ó, szeress! szeress
irgalmasan, ne kínzón – sír szavam –,
szeress egyértelműn, híven, nemes
szívvel, maszk nélkül, tisztán s folttalan!
Ó, hagyd, hogy mindened enyém legyen!
E forma, báj, s csókod, a vágy remek
csemegéje – e kéz, ez égi szem,
s meleg, fehér, százcsábú kebeled –
lelked s magad; – add mindezt irgalomból,
egy hajszálnyit ha megvonsz, meghalok;
s ha tán tovább él, többé sose gondol
tétlen nyomorában szegény rabod
életcéljára – lelkem ínye új
ízt nem érez, s becsvágyam megvakul!

347. oldal

2 hozzászólás
>!

Szeszélyes lány a hírnév, nem hajol
a hozzá térden esdőhöz sose,
de holmi közömböst megudvarol,
sekélyes szívűt kitüntet kegye;
cigány ő – szóra sem érdemesít
olyat, ki nem tud nála nélkül élni;
csalárd – suttogásra fület se nyit,
a rágalomtól fél annál, ki dicséri;
cigány, az, igen, Nílus-ivadék,
gonosz Putifár sógorasszonya.
Sóvárgó Bárdok! sajgó-szívű nép,
bolondok ti! fel méltó bosszura!
Köszöntsétek, s azzal hagyjátok ott,
akkor tán majd ő jár utánatok.

A hírnévről

Cneajna>!

A Magányhoz

Ó, Magány! Ha társaságom te vagy,
ne éljünk a komor épületek
halmaza közt: másszuk meg a hegyet,
– a Természet tornyát –, arasznyinak
tűnnek onnan virágos völgyfalak
s kristály folyójuk; hadd őrizzelek
lombsátorban, hol elijesztenek
méhet gyűszűvirágról gyors vadak.
De bár veled kedvvel kószálok ott,
egy tiszta szellem édes bűvköre,
kinek szava csiszolt ész tüköre,
szívem öröme; s egyet jól tudok:
tán emberfajtánk legfőbb gyönyöre,
ha két rokonlelket rejt otthonod.

15. oldal, ford. Kálnoky László

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!

UTOLSÓ SZONETT

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik –
nem – én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig – vagy meghalni rögtön.

348-349. oldal

>!

MIÉRT KACAGTAM ÉJJEL?

Miért kacagtam éjjel? Nem felel,
nem szól az Út, a Démon is konok –
Égből, Pokolból nem jő semmi jel,
ember-szivem, hát hozzád fordulok.
Ó, szív! A sors, a sorsunk árvaság.
Miért kacagtam? Ó, vad fájdalom!
Zord éj! Az Ég, Pokol s a Szív szavát
immár örökre hívja sóhajom.
Mért a kacaj ? Az élet bére tán,
a táruló vágy benne boldogít.
Dobnám le mégis most az éjszakán,
cafatra tépve ékes zászlait;
Vers, Hír, Szépség nagy dolgok, ám a Lét
legfőbb jutalma még nagyobb: a Vég.

255. oldal