John Dos Passos amerikai
1896. január 14. (Chicago, Amerikai Egyesült Államok) – 1970. szeptember 28. (Baltimore, Amerikai Egyesült Államok)
Teljes név | John Rodrigo Dos Passos |
---|---|
Katalógusnév | Dos Passos, John |
Képek 5
Könyvei 14
Kapcsolódó sorozatok: USA-trilógia · The USA Trilogy angol · U.S.A. francia · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Penguin Classics Penguin
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
Kinevethetsz, de én a katonaságot úgy fogadtam, mint a megváltást. Addigra éppen torkig voltam a szabadságommal. Nem jutottam vele semmire. Hanem azóta megtanultam, hogy az élettel élni kell, nem eltenni, mint egy doboz bontatlan bonbont.
317. oldal
– Nézem inkább, hogy rugik be a többi.
– Úgy is kell. Fizetni minek a holnapi fejfájásért, nem igaz?
313. oldal (Szépirodalmi, 1986)
– Hát nem vétek, szeretettel? Nem isten ellen való vétek? – hajtogatta szomszédja. Joe Harland megfordult. A sopánkodó férfinak ezüstös volt a haja, és izzadt vörös a képe. Színházi újságból kitépett lapot szorongatott a két koszos markában.
– Hogy tudnak így öltözni, szeretettel, ezek a fiatal színésznők… Csak izgassák az embert ezek is.
– Miért, nem szívesen elnézi a képüket az újságban?
– Csak izgassák az embert, szeretettel… Ha az embernek munkája nincs és pénze nincs, akkor mire jó a pucérság, kérem?
– Én csak azt tudom, hogy sokan szeretik nézni a képüket. Én is el szoktam nézegetni még régebben.
– Biztos, amikor dolgozott… Most nincs munkája, igaz? – mordult rá az öreg. Joe Harland megrázta a fejét. – Hát akkor mit akar, szeretettel? Nem inkább hagynák az embert békén? Addig úgyse lesz munka, amíg a lapátolások el nem kezdődnek, kérem.
– Addig mit csinál?
Az öreg nem felelt. Belebámult az újságba, s szemét forgatva fölnézett megint. – Isten ellen való vétek, kérem, ilyen pucéron fölöltözni!
201-202. oldal Második könyv I. Úrilány a fehér lovon
A kulcslyuk ravaszul ki-kitért a kulcs elől. Stan azonban nem sajnálta az időt, s a végén csak beletalált. Beesett az ajtón, végigrontott az előszobán, és ordítva kereste Pearline-t a nappaliban. Fura szag fogadta – Pearline szaga, hogy a franc enné meg. Felkapott egy széket. A szék repülni akart, kettőt fordult a feje fölött, és kivágódott az ablakon. Az üveg borzongva csilingelt.
350. oldal Második könyv VII. Hullámvasút
Az ember ne álljon oda a fajtáját irtani… Az emberirtás különben sem hozott semmi jót soha… Márpedig én úgy tettem, mintha a mészárlástól vártam volna a boldogulást… Megszédültem-e, vagy gyáva voltam, nem tudom. De utóbb látom, hogy bűnös vagyok.
244. oldal
– Ezt nevezem demokráciának! Esszük a fagyos pörköltet, a dagadt K.I.E.-nő meg az ezredesekkel jár el csokoládészuflét zabálni… Ezt nevezem! Nézd meg jól a demokráciában, hogy az erősebbik kutya te legyél.
Pedig katonának termett ő is. Karcsú testét bevetették volna az olvasztóba a többi közé, mozgását a fegyvergyakorlatokhoz szabják, fürkész, rakoncátlan elméjét szolga-ésszé idomítják. A karám megépül, a birkák meg nem szökhetnek. S amelyik nem birka? Az szökevény kezdettől. Rászegeződnek a puskacsövek, hosszú élete nem lehet. Igaz, régi lidérceitől szabadulhat. Aki a lábát bátran megveti, és a halállal szembenéz, lerázza mind.