!

John Donne angol brit

1572. (London) – 1631. március 31. (London)

Tudástár · 11 kapcsolódó alkotó

Teljes névJohn Donne
KatalógusnévDonne, John
Nemférfi

Könyvei 10

John Donne: A szerelem istensége
John Donne: Égi és földi szerelem
John Donne: The Collected Poems of John Donne
John Donne: Negatív szerelem
John Donne: Délben alkonyul, délben virrad
John Donne: Selected Poems
John Donne: Zwar ist auch Dichtung Sünde
John Donne: The Complete English Poems
John Donne: The Major Works
John Donne: Selected Poetry

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Penguin Classics Penguin

Antológiák 33

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Baranyi Ferenc (szerk.): Rád gondolok
Vas István (szerk.): Énekek éneke
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Szabó Lőrinc – Vajda Miklós (szerk.): Angol költők antológiája
Kormos István (szerk.): Új szerelmes kalendárium
Katona Tamás (szerk.): A szépség lányai

Róla szóló könyvek 1

Zemplényi Ferenc: Műfajok reneszánsz és barokk között

Népszerű idézetek

Algernon P>!

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

John Donne · John Donne

Izolda P>!

Jöjj hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb fölövet takar.
Pruszlidat vesd el, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,

de megnyugtat, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört,
noha a kísértet is vászoningben jár,
de tőled égnek nem a hajam áll.

Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét,
kincseskamrámon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyöm, gyémántom, mert azt látja
csak, ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő,
mell: a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.

Mezítlenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?

John Donne: Elégia a vetkőzésről

17 hozzászólás
Miestas>!

Két lelkünk csakis úgy lehet,
ahogy körzőn kettős a szár,
tiéd a pontba-rögzitett,
mégis mozog, ha párja jár.

S ámbár e szár középen ül,
mégis ha párja útra kél,
hajlik felé, utána dűl,
feláll, mikor az visszatér.

Donne-vers (ford. Károlyi Amy)

192. oldal · John Donne

1 hozzászólás
chibizso >!

Küldd vissza kósza szememet:
oly rég rajtad feledkezett;
de mert olyan furcsa divatot
vett fel nálad,
hogy utánad már e szem
képtelen
jól látni, hát megtarthatod.

Küldd vissza tiszta szívemet,
melyhez mocsok nem férhetett,
de ha már szívedtől szegény
megtanulta,
hogy csak móka
esküket
szegni meg –
tartsd meg: már úgysem az enyém.

Mégis szememet, szívemet
küldd vissza, hadd ismerjelek,
s mulassak, majd ha te magad szenvedsz s bajba
jutsz sóhajtva
olyanért,
ki nem ért,
s oly álnok lesz, mint most te vagy.

Üzenet

Jeffi P>!

Dal – Song

Kapj el hulló csillagot,
Ejts teherbe egy tököt,
Súgd meg, hol a tűnt napok,
Vagy ki patkolt ördögöt,
Hablány hol zeng, s mi segítsen,
Hogy az irígység ne csípjen,
S hol kél
A szél,
Mely tisztes lelkeket segél.

Furcsa dolgokra vagy itt,
Vonz ami nem látható?
Vágtass tízezer napig,
Míg nem hull hajadra jó,
S elidőzve a csodáknál
Esküdj meg, hogy sose láttál
Oly szép
Nőt még,
Akiben lobog a hűség.

Ha lelsz egyet, írj haza,
Zarándokba hadd legyek:
Mégse tedd, hiszen érte a
Szomszéd házig sem megyek,
Hű volt tán, míg ismerted,
De én mégsem keresem meg,
Úgyis
Hamis
Lesz jöttömig három is.

Eörsi István fordítása

8. oldal

virezma>!

Inkább legyek szerelmével tele
őrült, mint idióta nélküle.

99. oldal (Álom)

2 hozzászólás
chibizso >!

Inkább egy órát légy enyém,
mint örökkétig bárki más.

Láz

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.

John Donne: Elégia a vetkőzésről · John Donne

Baranyi Ferenc (szerk.): Rád gondolok Angol szerelmes versek

20 hozzászólás
chibizso >!

Nézd ezt a bolhát s benne azt,
mily semmiség, mit tőlem megtagadsz.
Engem, majd téged csíp megint
s közös vérünk e bolhában kering
s nem mondhatod, hogy becstelen,
nem bűn ez még s lányságod veszte sem.

Meg sem kért és már kéjeleg,
dagad, mert kettőnkből egy vért szedett,
ennyire nem is volnánk képesek.

Három lét benne lel hazát,
nem egyesíthet így a házasság.
E bolha: te meg én, s nekünk
templomunk lett és nászi fekhelyünk.
Szüleidnek morogni kár:
bennünket a vérerek fala zár.

Megölnéd? ez könnyű neked,
de magadat is megölnéd – ne tedd,
hármas bűn ölni hármas életet.

Kegyetlen, mégis körmödet
ártatlan vér bíborja festi meg?
E bolhának, ha vétke volt,
csak az a csepp, melyet tőled rabolt.
S azt hiszed, győztél érvemen,
mert nem vagyok gyöngébb, s nem vagy te sem?
Erényed annyit változik
ha engedsz – amennyit e bolha itt
az életedből a halálba vitt.

A bolha

danaida>!

Döngesd szívem, Szentháromság…

Döngesd, szívem, Szentháromság, ne csak
kopogtass; védj, sugallj, ne csak ragyogj;
hogy állni tudjak, dönts le, haragod
küldd rám, cibálj, égess, új létet adj.
Más vára: én, bitroló úr alatt,
beengednélek s tétlen maradok;
helytartód: elmém dolga volna, hogy
védjen, de lám, ő hitvány gyönge rab.
Mégis szeretlek, s hogy szeressenek,
ez vágyam, ám eljegyzett ellened;
tépd fel, oldd fel e kötelékemet,
s magadhoz végy, hogy foglyoddá legyek;
ha gúzsba nem kötsz, nem leszek szabad,
sem szűz, ha nem megejtve általad.

XIV (Molnár Imre fordítása)