John Caldwell magyar

– Ott futnak! – kiáltotta egy gyerekhang. – Két ork!
– Orkok ütöttek rajta a városon! – sikoltott egy vénasszony. – Elviszik a szüzeinket!
– Nincsenek is szüzeink!

223. oldal, 7. A bőrtekercs (Cherubion, 2011)

Akadt olyan is köztük, aki hajlamos volt hinni az idegennek. Elvégre messziről jött félork azt hazudik, amit akar. Főképpen akkor, ha előtte jól elveri a hallgatóságát.

21. oldal

Skandar Graun megigazította disznószaros zekéjét, és úgy érezte, most már készen áll az üzleti tárgyalásra.

Azt hiszem, egy király élete nem sokban különbözik egy jól menő strici életétől.

393. oldal

Ez aztán a nő! Fülig szerelmes lett belé; persze csak az egyik füléig, mivel a másik hiányzik.

105. oldal

Timakrisz folyamatosan ismertette észrevételeit.
– Jobbról senki, balról senki… elöl… mintha mozogna valami… Ja, nem vészes, csak egy kardfogú vérmenyét lesett ránk, de már eliszkolt…

246. oldal, 11. A leszámolás (Cherubion, 2011)

Skandar Graun nem vette zokon; rég hozzászokott már ahhoz, hogy szolgaként bánnak vele, és csöppet sem zavarta ez a helyzet. Hiszen a végén mindig ő volt az, aki utoljára röhögött — a vele gúnyolódók áldozati máglyájánál.

madarat tolláról, törpét baltájáról.

Mi a fenét akar azzal a bazi nagy láncos buzogánnyal? Körülbelül idáig jutott a nyomorult pára az elmélkedésben, amikor alacsony röptű gondolatait egy magas röptű acélgolyó szakította félbe. A koponyáját pedig ketté.

139. oldal – 7. A Hóditó (Cherubion Könyvkiadó, 2011)

– […] Aztán amikor minden erejével azon lesz, hogy elpusztítson engem, akkor jön el a te időd… Hirtelen felugrasz, majd pedig három-négy jól irányzott buzogánycsapás, és győztünk.
– Három-négy? – csodálkozott a félork. – Mi a francnak annyi sok? Egy csapás is elég.
– Biztosra kell mennünk!
– Ezért mondom, hogy egy. Mert ha szükség van még további csapásokra is, akkor már régen rossz…

186. oldal, Tök Káosz