John Caldwell magyar

– Ott futnak! – kiáltotta egy gyerekhang. – Két ork!
– Orkok ütöttek rajta a városon! – sikoltott egy vénasszony. – Elviszik a szüzeinket!
– Nincsenek is szüzeink!

223. oldal, 7. A bőrtekercs (Cherubion, 2011)

Akadt olyan is köztük, aki hajlamos volt hinni az idegennek. Elvégre messziről jött félork azt hazudik, amit akar. Főképpen akkor, ha előtte jól elveri a hallgatóságát.

21. oldal

Skandar Graun megigazította disznószaros zekéjét, és úgy érezte, most már készen áll az üzleti tárgyalásra.

Azt hiszem, egy király élete nem sokban különbözik egy jól menő strici életétől.

393. oldal

Ez aztán a nő! Fülig szerelmes lett belé; persze csak az egyik füléig, mivel a másik hiányzik.

105. oldal

Timakrisz folyamatosan ismertette észrevételeit.
– Jobbról senki, balról senki… elöl… mintha mozogna valami… Ja, nem vészes, csak egy kardfogú vérmenyét lesett ránk, de már eliszkolt…

246. oldal, 11. A leszámolás (Cherubion, 2011)

Skandar Graun nem vette zokon; rég hozzászokott már ahhoz, hogy szolgaként bánnak vele, és csöppet sem zavarta ez a helyzet. Hiszen a végén mindig ő volt az, aki utoljára röhögött — a vele gúnyolódók áldozati máglyájánál.

A titokzatos kitétel felkeltette a kíváncsiságát. Verghaust, az ördögök hercege válaszol a kérdéseire? Hat kérdésre; igennel vagy nemmel.
Skandar Graun némi habozás után felolvasta a varázslatot. Amikor az utolsó szótagot is kiejtette, a fekete éjszaka még inkább elsötétült, és úgy érezte, mintha komor árnyak vették volna körül.
A sötétből baljóslatú szempár meredt rá. Vörösen izzó szempár. Elképzelhetetlenül mély hang dördült fel.
– Kérdezz, halandó! Verghaust válaszol néked.
Skandar Graun megköszörülte a torkát.
– Ezek szerint… hat kérdésem van?
– Nem. Már csak öt.
Ez nem volt valami eszes cselekedet. Skandar Graun az ajkába harapott. Mi a fenét kérdezzen? Máskorra kellene tartogatni.
– Ha most nem kérdezek többet, válaszolsz legközelebb?
– Nem.
A fenébe! Két kérdés már elment hiába. A harcos-pap lázasan törte a fejét. Mi után tudakozódjon?
– Fenyeget valamilyen veszély?
– Igen.
Erre megrémült.
– Miféle?
A válaszom csak igen vagy nem lehet – hallatszott Verghaust síron túli hangja.
A félork riadtan nézett maga elé.
– Most azonnal menekülnöm kellene? – nyögte.
– Igen.
Skandar Graun felugrott, és azonnal szaglászni kezdett, de csak saját rothadt csirkebélre emlékeztető, jellegzetes orkszagát érezte, és ez némileg megnyugtatta.
– Nem hazudsz, Verghaust? – kockáztatta meg.
– Nem.
Skandar Graun ismét szaglászott.
– Ez már a hatodik kérdésem?
– Igen.

221. oldal

– (…) Aztán amikor minden erejével azon lesz, hogy elpusztítson engem, akkor jön el a te időd… Hirtelen felugrasz, majd pedig három-négy jól irányzott buzogánycsapás, és győztünk.
– Három-négy? – csodálkozott a félork. – Mi a francnak annyi sok? Egy csapás is elég.
– Biztosra kell mennünk!
– Ezért mondom, hogy egy. Mert ha szükség van még további csapásokra is, akkor már régen rossz…

186. oldal, Tök Káosz

– Az előbb még isteneidnek mondtad őket!
– Majd ha már kipusztítottuk őket, elkezdhetjük istenként imádni egyik-másikat.

234. oldal (Időtlen szövetségben)