John Caldwell

– Ott futnak! – kiáltotta egy gyerekhang. – Két ork!
– Orkok ütöttek rajta a városon! – sikoltott egy vénasszony. – Elviszik a szüzeinket!
– Nincsenek is szüzeink!

223. oldal, 7. A bőrtekercs (Cherubion, 2011)

Akadt olyan is köztük, aki hajlamos volt hinni az idegennek. Elvégre messziről jött félork azt hazudik, amit akar. Főképpen akkor, ha előtte jól elveri a hallgatóságát.

21. oldal

Skandar Graun megigazította disznószaros zekéjét, és úgy érezte, most már készen áll az üzleti tárgyalásra.

Ez aztán a nő! Fülig szerelmes lett belé; persze csak az egyik füléig, mivel a másik hiányzik.

105. oldal

Skandar Graun nem vette zokon; rég hozzászokott már ahhoz, hogy szolgaként bánnak vele, és csöppet sem zavarta ez a helyzet. Hiszen a végén mindig ő volt az, aki utoljára röhögött — a vele gúnyolódók áldozati máglyájánál.

Azt hiszem, egy király élete nem sokban különbözik egy jól menő strici életétől.

393. oldal

Timakrisz folyamatosan ismertette észrevételeit.
– Jobbról senki, balról senki… elöl… mintha mozogna valami… Ja, nem vészes, csak egy kardfogú vérmenyét lesett ránk, de már eliszkolt…

246. oldal, 11. A leszámolás (Cherubion, 2011)

A titokzatos kitétel felkeltette a kíváncsiságát. Verghaust, az ördögök hercege válaszol a kérdéseire? Hat kérdésre; igennel vagy nemmel.
Skandar Graun némi habozás után felolvasta a varázslatot. Amikor az utolsó szótagot is kiejtette, a fekete éjszaka még inkább elsötétült, és úgy érezte, mintha komor árnyak vették volna körül.
A sötétből baljóslatú szempár meredt rá. Vörösen izzó szempár. Elképzelhetetlenül mély hang dördült fel.
– Kérdezz, halandó! Verghaust válaszol néked.
Skandar Graun megköszörülte a torkát.
– Ezek szerint… hat kérdésem van?
– Nem. Már csak öt.
Ez nem volt valami eszes cselekedet. Skandar Graun az ajkába harapott. Mi a fenét kérdezzen? Máskorra kellene tartogatni.
– Ha most nem kérdezek többet, válaszolsz legközelebb?
– Nem.
A fenébe! Két kérdés már elment hiába. A harcos-pap lázasan törte a fejét. Mi után tudakozódjon?
– Fenyeget valamilyen veszély?
– Igen.
Erre megrémült.
– Miféle?
A válaszom csak igen vagy nem lehet – hallatszott Verghaust síron túli hangja.
A félork riadtan nézett maga elé.
– Most azonnal menekülnöm kellene? – nyögte.
– Igen.
Skandar Graun felugrott, és azonnal szaglászni kezdett, de csak saját rothadt csirkebélre emlékeztető, jellegzetes orkszagát érezte, és ez némileg megnyugtatta.
– Nem hazudsz, Verghaust? – kockáztatta meg.
– Nem.
Skandar Graun ismét szaglászott.
– Ez már a hatodik kérdésem?
– Igen.

221. oldal

Ha még egyszer varázsolni próbálsz ellenem, istenemre úgy rúglak tökön ezzel a szépen faragott falábbal, hogy mindkét szemed kirepül és hastáncot jár a fejed körül.

137. oldal

– Az előbb még isteneidnek mondtad őket!
– Majd ha már kipusztítottuk őket, elkezdhetjük istenként imádni egyik-másikat.

234. oldal (Időtlen szövetségben)