Johanna Lindsey amerikai
1952. március 10. (Németország) – 2019. október 27. (Nashua, New Hampshire, Amerikai Egyesült Államok)
Teljes név | Johanna Helen Howard Lindsey |
---|---|
Katalógusnév | Lindsey, Johanna |
Képek 1
Könyvei 109
Kapcsolódó sorozatok: A Malory család · Viking-trilógia · Locke család · Sherring Cross · Straton család · Shefford lovagjai · Callahan-Warren család · Angyali diadal · Ly-San-Ter család · Cardinia királyi családja · Összes sorozat »
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
– Istenem! – kiáltott fel boldogan, majd odaugrott Jeremyhez, és kikapta a bal kezéből a hófehér kiscicát. – Nem tartom meg! – figyelmeztette a férfit, miközben az arcához szorította a csöpp állatot.
– Meg sem fordult a fejemben – mondta Jeremy, és megpróbálta elfojtani a mosolyát.
A lány most a férfi baljában tartott hófehér kiskutyára pillantott, és még határozottabban kijelentette.
– Őt sem fogom megtartani! – Közölte, de azért ezt a kölyköt is elvette a férfi kezéből, és magához szorította.
– Tudom – bólintott Jeremy.
– Szeretem önt, maga féleszű! Azt hiszi, azt akarom látni, hogy egy értelmetlen csatában ontja vérét?
– Én is szeretem, hölgyem, de nem mondok le egy jó kis harc öröméről, hogy megbékéltessem!
– Akkor menjen! Nem is érdekel!
Reina fejét felszegve kivonult, de csak pár lépést tett meg, aztán megfordult, és Ranulf karjaiba rohant.
– Szeret?
– Igen.
– Igazán?
– Igen – mosolygott Ranulf.
– Én is szeretem.
– Tudom.
Reina elhúzódott, és férjére csapott.
– Nos, én nem tudtam, hogy szeret! Igazán megmondhatta volna!
– Most akkor ki a féleszű, hölgyem? Minden éjjel elmondom, amikor a karjaimba veszem. Egyedül így tudom elmondani.
– Nem, jó uram, az imént sokkal érthetőbben mondta el – felelte Reina a boldogság könnyeivel küszködve. – Lehet, hogy üvöltve mondta, de akkor is ezt kellett hallanom.
– E szavakat?
– Igen.
– De ennyi oly keveset mond – csodálkozott Ranulf.
– Jó uram, ha trubadúr énekét szeretném hallani, akkor hívatnék egyet. Öntől olykor egy „szeretem” is elég.
428-429. oldal
– Látom, ismét meg akar botránkoztatni, de ez nem fog sikerülni. A piruláshoz túl idős vagyok, ráadásul sokat hallottam már az olyan férfiakról, mint maga.
– Mint én?
– Igen. Maga egy szoknyapecér.
– Talált. – A férfi színlelt bűnbánattal sóhajtott fel.
– A csábítás mestere – tette hozzá a lány.
– Merem remélni.
– De vajon mi a fontosabb, a szerelem vagy az, hogy mások mit mondanak?
– Ez valami beugrató kérdés?
– Ez nem vicc, Tony – torkolta le Roslynn. – A szerelem sokkal fontosabb, és ezt te is tudod. Vagy talán azt akarod mondani nekem, hogy nem vettél volna feleségül, ha nem akad néhány gróf meg földesúr a családfámon?
– Válaszolnom kell erre?
-…Valahogy sikerült beférkőznöd a szívembe, és nem tudtam megszabadulni tőled. Most már örülök neki, hogy ott vagy.
– Igen? Nem túl zsúfolt az a hely?
– Van még ott elég hely néhány gyerek számára is – mosolygott a lányra a férfi.
Anthony végre figyelemre méltatta, és szeme megakadt a kezében szorongatott könyvön.
– Ó, a vénlányok és az özvegyek menedéke! Nincs is jobb társ egy könyvnél, amikor az ember semmi mással nem tudja múlatni esténként az időt. Igazam van?
A lány legszívesebben a fejéhez vágta volna a könyvet.
– Montieth negyedik vikomtja? Úristen, sokat hallottam magáról.
– Biztosíthatom, hogy mind szemenszedett hazugság
– Kétlem. – A lány a férfira mosolygott. – Ám nem kell amiatt aggódnia, hogy rossz
véleménnyel vagyok magáról. Hiszen Tonynál talán csak a bátyja, James nagyobb hóhányó,
mégis mindkettejüket nagyon szeretem.
– Mindkettejüket? Tony és James Maloryt is? – A férfi teljesen el volt képedvc. – Te jó ég!
Csak nem azt akarja mondani, hogy James Malory is a szeretője?
A lány szeme egy pillanatra kitágult, és az ajkába harapott. Ám hiába próbálta visszatartani a
nevetést, elemi erővel tört ki belőle.
– Nem értem, mi ebben a vicces – jegyezte meg Nicholas hideg hangon.
– Pedig az! Tehát azt hiszi, hogy Tony és én….. Hát ez remek! Ezt el kell mondanom
Tonynak… nem, inkább nem. Nem hiszem, hogy mulatságosnak tartaná. Maguk férfiak néha
olyan merevek tudnak lenni. – A lány felsóhajtott. – Anthony Malory a nagybátyám.