Johann Ludwig Tieck német

Míly gyorsan elszáll
báj, tünde fény:
reggelre gaz vár
csokrunk helyén,

mely tegnap lángolt
– pompás csoda –,
ám elvirágzott
az éjszaka.

Elillan éltünk
hulláma is;
víg tettetésünk
talmi, hamis.

Nyugszik napunk már,
emléke rőt,
s növekvő árny jár
az éj előtt.

Szökik szerelmünk
s pusztába tér.
Virulna bennünk! –
e vágy kísér.

Ám kínra, gyászra
virrad napunk,
sugár nem áldja
tört csónakunk.

Elérhetetlen
már szép hazánk:
a part kietlen,
s éj hull le ránk.

Johann Ludwig Tieck: Bánat (Csengery Kristóf fordítása) · Johann Ludwig Tieck

Kit csendes-édes éjjelen
nem csókolt még magány,
s virrasztván, telihold sosem
leste hegy magasán,
nem tudja, mily varázs terem
kövön, bokrok bogán.
Sötét, nagy, csendes éjjelem,
üdvöz légy, szállj le rám!

Johann Ludwig Tieck: Nagybácsi az unokaöcshöz (Tandori Dezső fordítása) · Johann Ludwig Tieck

Annak, aki nincsen beavatva,
sötétlő tudás értelme nincsen adva,
nem szól néki szellemek zenéje,
és a szépség fénye sem ragyog feléje,

és a szívében sem ég a jel,
mely a választottakhoz emel,
a láng, amely a szellemre lel.

Johann Ludwig Tieck: Felismerés (Márton László fordítása) · Johann Ludwig Tieck