!

Johann Gottfried Herder német

1744. augusztus 25. (Mohrungen, Poroszország) – 1803. december 13. (Weimar)

Tudástár · 22 kapcsolódó alkotó

Teljes névJohann Gottfried von Herder
KatalógusnévHerder, Johann Gottfried
Életrajz

Könyvei 4

Johann Gottfried Herder: Értekezések, levelek
Johann Gottfried Herder: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról és más írások
Johann Gottfried Herder: Der Cid
Johann Gottfried Herder: Abhandlung über den Ursprung der Sprache

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Filozófiai kiskönyvtár Európa · Gondolkodók Gondolat

Antológiák 10

Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I–II.
Feleki Ingrid (szerk.): Ámuel-Bámuel Sámuel
Salyámosy Miklós (szerk.): Kultusz és áldozat
Kemény Ferenc (szerk.): Tengertől tengerig
Tóth István (szerk.): Talált kincs
Neumer Katalin (szerk.): Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Lay Béla – Pálmai Kálmán – Walkó György (szerk.): Német irodalom
Keresztury Dezső (szerk.): Német költők antológiája
Mádl Antal (szerk.): A német felvilágosodás

Róla szóló könyvek 2

Neumer Katalin (szerk.): Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig
Rathmann János: Herder eszméi – a historizmus útján

Népszerű idézetek

Tamás_Felber>!

Bizonyára eljön az idő, amikor az esztelen államvezető is szégyellni fogja esztelenségét, és a zsarnoki despota éppoly nevetséges és képtelen jelenségnek tűnik, mint amilyen visszataszító volt minden időkben…

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.424.

Tamás_Felber>!

A kormányzatok valamennyi hibája azért került felszínre, és járatta le önmagát, hogy a zűrzavarból végre megtanuljuk: nemünk jóléte nem az önkényen, hanem az észnek és a méltányosságnak az ember lényegéhez tartozó természettörvényén alapszik.

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.425.

Tamás_Felber>!

„A történelemben minden mulandó, melynek templomán ez a felirat áll: Hívság és Elmúlás.”
(XV.könyv.).

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.403.

Tamás_Felber>!

„A kultúra helyet változtat, ezzel azonban nem lesz tökéletesebb, új lakhelyén új képességek bontakoznak ki. […] Az emberi természet mindig ugyanaz marad a világ tízezredik évében is szenvedélyekkel fog megszületni az ember, és befutja őrültségeinek pályáját, míg el nem érkezik a kései, tökéletlen, haszontalan bölcsességhez.” (XV.könyv).

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.404.

Tamás_Felber>!

Az ember semmilyen körülmények között és semmilyen társadalomban nem tarthatott mást szem előtt, soha nem bontakoztathatott ki egyebet, mint a humanitást, bárhogyan gondolkodott is felőle. A humanitás kedvéért alkotta meg a Természet nemzedékeink és életkoraink rendjét, oly módon, hogy gyermekkorunk tovább tartson, és csak a nevelés segítségével sajátítsa el az emberség bizonyos fajtáját. A humanitás kedvéért alakították ki széles e földön az emberek valamennyi életmódját, vezették be a társadalom minden változatát.

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.408.

Tamás_Felber>!

Ami jót tehát a történelemben cselekedtek, azt a humanitás jegyében tették, ha viszont őrültséget, bűnt és gyalázatosságot követtek el, akkor a humanitás ellen cselekedtek, mert az ember semmi más célt nem tűzhet földi intézményei elé, mint ami benne magában, azaz Istenétől alkotott gyenge és erős, alantas és nemes természetében rejlik. (XV.könyv).

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.409.

Tamás_Felber>!

Az emberiség mindenütt azzá vált, amivé önmagát kimunkálhatta, amivé hajlamaiból és erejéből tellett. (Minél tökéletesebb egy állam, annál odaadóbban és lelkesebben ápolja a humanitást, és ez a magatartás az állam valamennyi tagjára és kapcsolatára kiterjed).

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.411.

Tamás_Felber>!

A kultúra láncolata tehát igen egyenetlen, görbe vonalakban húzódik át valamennyi művelt nemzeten, amelyet az eddigiekben tanulmányoztunk, vagy továbbiakban tanulmányozni fogunk. Mindegyiküket növekvő és csökkenő nagyságok és a legkülönfélébb maximumok jellemzik.

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.429.

Tamás_Felber>!

Ne ködösítse pártszellem a szemünket, hízelgés ne homályosítsa tekintetünket. Nincs köztünk miként az Apostol mondá, se zsidó, se görög, se szolga, se lovag, se férfi, se asszony, mindnyájan egyek és egyformák vagyunk. (A humanitás köteléke barátok között c. rész).

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.458.

Tamás_Felber>!

Franciaország döntő lépésekkel előzte meg Európa több országát, sőt a legtöbbet, amely egyáltalán pallérozottnak nevezhető, nyelve a köznép ajkán is finom és kulturált, a nemzet valamennyi osztálya számára immár egy évszázada oly szilárddá és megszokottá vált a filozófiának, az illendőségnek, sőt az érzékeny ízlésnek sok fogalma, hogy valóban fölösleges aggodalom volna azt hinni, mintha e szokások két-három év alatt kiszorulhatnának. Azonfelül mind ez ideig éppenséggel nem szűnt meg a kultúra és az irodalom, ellenkezőleg, felpezsdült a nép minden osztályában, és ma erőteljesen érvényesül az emberi tudás legfontosabb területein. A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy a legnagyobb nyomorúság közepette, gyakorlatilag megnyílt az egész nemzet értelmi és beszédkészségének közös iskolája, aki beszélni tud, az beszél is, és egész Európa hallgatja. (Még egyszer a francia forradalomról c. fejezetben, -J.G.Herder(1798)

In.:Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról, ford.:Imre-Rozsnyai, Gondolat, Bp. 1978. p.590.