!

Joey Graceffa amerikai

1991. május 16. (Marlborough, Massachusetts, USA) –

Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó · 3 film

Teljes névJoseph Michael "Joey" Graceffa
KatalógusnévGraceffa, Joey
Nemférfi

Könyvei 5

Joey Graceffa: Az éden gyermekei
Joey Graceffa – Laura L. Sullivan: Children of Eden
Joey Graceffa: In Real Life
Joey Graceffa: Elites of Eden
Joey Graceffa: Rebels of Eden

Kapcsolódó sorozatok: Az éden gyermekei · Children of Eden angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Dream Válogatás Maxim


Népszerű idézetek

Maxim_Kiadó KU>!

Nem tudhatod, mire vagy képes, mire nem. Ahogyan egyikünk sem, egészen a sorsdöntő pillanatig.

Maxim_Kiadó KU>!

A papok szerint éppen ez a hozzáállás tette tönkre a bolygónkat, Rowan. Mind többet és többet akartunk, amíg a Földnek már nem volt mit adnia, és elpusztult.

7. oldal

Maxim_Kiadó KU>!

Mostanra megtanultam, a szív egyedüli feladata a vér keringetése a szervezetben. Nem az érzelmek székhelye; a szeretet, remény és boldogság legfőbb kútfeje.

Maxim_Kiadó KU>!

– És te, te miről álmodozol?
– Hogy találok valakit – vágom rá azonnal. – Akiben megbízhatom, aki mellett teljesnek érezhetem magam. – Ajkamba harapok, és elpirulok. – Tudom, hogy ez butaság. Csak azért van, mert eddig nem volt senkim. Olyan ember, akit én választottam, vagy ő választott engem.
Felém fordul, és felkönyököl. A szemembe néz.

Maxim_Kiadó KU>!

Megérintem a fát; először csak kísérletképpen, mint egy új szeretőt, de aztán arcomat az érdes, illatos kéreghez szorítom, és átölelem. Könnyeimmel öntözöm ezt a kérget, amely nyomtalanul magába issza.

167. oldal

Maxim_Kiadó KU>!

Teljesen ledöbbenek. Volt idő, amikor minden vágyam egy átlagos élet volt, mikor azonban ez lehetetlenné vált, már a lencsét sem akartam. Önmagam szeretnék maradni! Megőrizni a szemem, az identitásom, ha el is kell titkolnom életem végéig. Ha meg kell halnom érte.

Maxim_Kiadó KU>!

– A dolgok elmúlását éri tetten, az egész elkerülhetetlenségét – próbálkozom meg homlokráncolva a szavakkal. – Biztosan volt idő, amikor már sejteni lehetett a vég közeledtét, kivédeni azonban már nem. Amikor még megvoltak az autók, légkondik, permetezett gabonatáblák, és az ember úgy tett, mintha ez az idők végezetéig így folytatódhatna. Világunk azonban már foszladozni kezdett a széleken, és semmit sem tehettünk ellene.

Maxim_Kiadó KU>!

Ezért én és a hozzám hasonló második gyermekek (már ha vannak egyáltalán) szörnyetegnek számítunk, akik puszta létükkel is kihalással fenyegetik az emberi fajt. Ha csak erre gondolok, elfog a bűntudat. Az étel, amit megeszem; a levegő, amit belélegzek; a salakanyag, amit termelek, átbillentheti az általános pusztulás felé a mérleg nyelvét. Sok ez nekem.

31. oldal

Maxim_Kiadó KU>!

Agyamban egymást kergetik a gondolatok. Haragos, szörnyű gondolatok, keserűek, amelyek nem rám vallanak. Hálátlanok mindazzal a szeretettel és védelemmel szemben, amiben, egész életemben részem volt. Mégsem tudom elűzni a felháborodást, hogy nekem kellett volna az elsőszülöttnek lennem.

35. oldal

Maxim_Kiadó KU>!

Három nap múlva elmegyek. Meg kellene becsülnöm a rendelkezésemre álló kevés időt. Legalábbis ezt mondom magamnak. Lényem egy része azonban továbbra is a városba vágyódik. Dacolni akarok a sorssal, amely egy életre rabságba taszított.

40. oldal