Joanna Goodman kanadai

Unom, hogy mindenki meg akarja mondani, mire vagyok képes és mire nem. Elegem van ebből.

389. oldal, 50. fejezet

A társadalom számokkal címkéz fel minket. Tizennégy, negyven, hatvan. De a lélek kortalan.

366. oldal (Libri, 2020)

– Muszáj továbblépned – mondja. – Nem élhetsz örökké a múltban.

396. oldal, 50. fejezet

[…] nem élheti az ember az életét tartaléklángon. Nagyon sokat szenvedtem, mert hagytam, hogy csak utas legyek a saját életemben.

387. oldal (Libri, 2020)

Nem érdekel, ki mit gondol a döntéseimről. Milyen felszabadító ezt kimondani, és valóban így gondolni!

389. oldal (Libri, 2020)

Persze szomorúság is keveredik az érzésbe, amit magától értődő dologként fogad el, olyasmiként, ami hozzátartozik az élethez.

457. oldal, 56. fejezet

Aki magot vet, életet vet.

(első mondat)

Az embereket láthatóan rendkívüli módon foglalkoztatja az a kérdés, hogy egy férjes asszony elfogadható időhatárokon belül teherbe esik-e vagy sem. Ha ez nem történik meg, az roppantul zavarja őket, mintha egyenesen a világrendet sértené meg az illető.

221. oldal

Rettegtem, mi lesz, ha mások nem szeretnek; attól, hogy nem vagyok elég jó; nem vagyok érdemes semmire; attól, hogy nem tisztelnek; hogy nem vagyok elég szép; hogy nem leszek boldog, hasznos vagy termékeny; féltem attól is, nehogy mások ítéletének legyek kitéve; meg attól, hogy elhagynak; hogy átlátnak rajtam, ítélkeznek felettem vagy elutasítanak.

13. oldal (Libri, 2020)

Az emberi agy elképesztő dolgokra képes, hogy megbirkózzon a dolgokkal.

336. oldal