!

Joanna Courtney

Nem
Honlaphttp://www.joannacourtney.com/
Facebookhttps://www.facebook.com/joannacourtneyauthor
Twitterhttps://twitter.com/joannacourtney1

Könyvei 3

Joanna Courtney: A walesi királyné
Joanna Courtney: A kijevi hercegnő
Joanna Courtney: A hódító királyné

Kapcsolódó sorozatok: Hódítók asszonyai

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Regényes történelem


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Hogyan maradhat az ember ártatlan a saját vágyaival szemben?

277. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ártatlanság · vágy
>!
robinson P

Ez a kötelék a sírig is kitart. A szerelem jobb szereti, ha szabad. És ez valamennyi szerelemre igaz.

401. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
robinson P

Haroldnak igaza volt. Itt van vele, és időnként bármennyire is megfoghatatlannak tűnt számára, tudta: addig kell őt szeretnie, amíg még teheti.

320. oldal

>!
robinson P

– Csak a bolondját járatod velem – mondta elmosolyodva.
– Talán nem szabad? – kérdezte, majd ajkát a nő nyakához érintette. – Elvégre megbolondulok érted.

195. oldal

>!
robinson P

– Tévedtem. Csak egy… vörösbegy volt.
– Összetévesztett egy vörösbegyet egy sólyommal? Ugyan már, Lady Edyth, amennyi sólymot tart az apja, ezt nehezen tudom elképzelni. Mégis mit csinált odafent?

34. oldal

>!
Cheril

– (…) A szerelem jobb szereti, ha szabad.

Kapcsolódó szócikkek: Lady Svana
>!
robinson P

Gwyneth azonban előretolta csontos csípőjét, és sötét tekintetét a királyra szegezte.
– Talán sosem mentem volna hozzád, jó uram.
– Különös, pedig olyan elszántan vetetted magadat az ágyamba.

69. oldal

>!
robinson P

Edyth tudta, hogy üresen és hamiskásan csengett, amit mond, mintha épp egy gyereket akarna meggyőzni, nem pedig Anglia királyát.

365. oldal

>!
Gaby_Kiss

– Kinek az ötlete volt, hogy tanítassuk ezeket a lányokat? – kérdezte, és szúrós szemét rászegezte a felségére, Adéle-re, aki ugyanolyan csöndes, méltósáteljes érdeklődéssel figyelte az eszmecserét, amivel minden máshoz viszonyult.
– Az én ötletem, uram-közölte rezzenéstelen arccal. – Hiszen én is részesültem oktatásban a francia udvarban. Az oktatás fortélyossá teszi a nőket, így hasznos segítőtársai lehetnek a férjüknek.
– És akartos lányai az apjuknak…

20-21. oldal

>!
Könyveskuckó_reblog

A történelemben mindig is nagyon érdekelt, mi történt a nevezetes események között – hogy mit is csináltak az emberek, beleértve a királyokat és a királynékat is, amikor épp nem történt semmi különleges. A felettébb gazdag és izgalmas angolszász korszakot kutatva gyakran előfordult, hogy több hézagot találtam, mint nevezetes dátumot. Ez a bennem szunnyadó, elkötelezett történésznek ugyan csalódást okoz, a regényíró énem azonban örül, mert a saját elképzeléseim szerint tölthetem ki a foghíjakat.
Az Angolszász krónika, a korszakra vonatkozó legfontosabb elsődleges forrás, jobbára egy évet egyetlen bekezdésben foglal össze. A szerzetesen által gondosan, bár helyenként találomra kiválasztott események között azonban több száz férfi, nő és gyerek kelt fel minden egyes nap, fázott, vagy éppen izzadt a melegben, evett-ivott, intézte ügyes-bajos dolgait, veszekedett, lett szerelmes, és viselkedett ugyanolyan bátortalanul, félénken, izgatottan és idegesen, mint mi szoktunk. Az emberiség történetében ezer év elenyésző idő, és bár a különböző szokások, valamint az emberek mindennapi tapasztalatai minden bizonnyal egészen mások voltak 1055-ben, mégis úgy gondolom, hogy az alapvető érzelmek nem sokat változtak. Regényeimben épp ezt, a múltbeli emberekhez fűződő kapcsolatunkat és a hétköznapi létezésüket kívánom megragadni.
Mindenben igyekeztem a közismert tényekhez ragaszkodni, mégsem akartam történelmet írni, inkább annak egyfajta értelmezését kívántam nyújtani. Végképp nem állítom, hogy Edyth élete így alakult, alapos és körültekintő kutatásaimra hagyatkozva mégis úgy gondolom, akár így is történhetett volna.