Jiří Menzel cseh
Katalógusnév | Menzel, Jiří |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 5
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
Idézzük fel, mit mondott az elmegyógyász a bolondokházából kikért bácsiról, amikor az öreget leszedték a fáról: néha normális, néha nem. Mint mi, mindnyájan.
i. m.: p. 12.
Egyszer volt egy barátnőm, aki azt hirdette, hogy a világot impotensek szervezik, és vénemberek kormányozzák. Van benne valami.
i. m.: p. 94.
Amit mosolyogva mondanak el nekünk, az örökre ott marad a szívünkbe vasalva.
i. m.: p. 131.
És ez az, amitől félek. A mindenütt tapasztalható tapintathiánytól, attól, hogy a tapintatosság egyre ritkább lesz, mert a kíméletlen ember könnyebben boldogul.
i. m.: p. 52.
Furcsa, de kevés az olyan film, amelyik semmit sem akar. Egyszerűen van, és legfeljebb annyi becsvágy szorul bele, hogy meg akar bennünket örvendeztetni. Anélkül, hogy hazudna. Mint egy jó barát. És furcsa, hogy az ilyen film mond nekem a legtöbbet, mert azáltal, hogy megörvendeztetett, közvetve és észrevétlenül valami újat tudok meg magamról meg a világról.
i. m.: p. 11-12.
Karel Capek hajdan (1933. május 21-én, a Lidové novinyban) ezt írta: „Nem máglyáért kiáltok, hogy tűzre vessük a papírra nyomtatott szennyet, sőt a tiltó cenzúrát se kívánom. De a kultúrát, a művészetet, a szellemi szabadságot nemcsak a reakciótól kell óvnunk, hanem a kompromittáló, mocskos élősdiségtől is. Ez elsősorban a kritika feladata. Nem elég finnyásan elfordulni a nyomtatott hitványságtól, nem elég megvető hallgatásba burkolózni. Nem elég semmibe venni azt az erkölcsi és szellemi korrupciót, amely a népszerű vagy éppen exkluzív irodalom címén virágzik. Nézzük végig egy átlagos vidéki könyvesbolt kirakatát, többnyire csupa durva erotikus ponyvát látunk benne. És erről senki sem ír. Olyan olvasmány ez, amit a kritika nem ellenőriz, nem utasít el, amit valójában eltűr. Minden újság kritikai rovatában lennie kellene egy, szennyirodalmat égető kis máglyának. Ha az olvasókat nem riasztaná is el, legalább megpörkölné a hitvány könyvek kiadóit, a selejttel üzletelőket. És egyszer végre hatékonyan védené a kultúrát és a szabadságot.”
i. m.: p. 79.
Egyetlen olyan díjam van, amelyik nincs dobozban. A nappali szobámban áll, hogy mindig lássam. A nevetés edényéről van szó, melyet a Nové Mesto nad Metujíban miden évben megrendezett kis és kedves fesztiválon osztanak ki: egy hamisítatlan, valódi zománcozott biliről. A fenekére tükör van ragasztva, és valahányszor látni akarom a bili tartalmát, magamat látom benne. Tudom is menten, mit gondoljak magamról.
i. m.: p. 133.
A színházban az a szép, hogy eleven és megismételhetetlen. Minden előadás más, legalábbis másnak kellene lennie; az határozza meg, hogy milyen publikum ül éppen a nézőtéren, milyen formában, lelkiállapotban vannak a színészek. Az előadást az összes jelenlevő hangulata teremti meg. A nézőtéren ülőké meg a színpadon játszóké. Szerencsés esetben rezonancia jön létre. Ilyenkor ünnep van.
i. m.: p. 45.
Prágában legutóbb a cirkusz előtt tüntettek. Én sem vagyok az állatidomítás híve, de ha egy fiatal ember az igazságos világért akar tenni valamit, inkább egy másféle, veszedelmesebb és világszerte jóval elterjedtebb idomítás ellen kellene tiltakoznia. Nevezetesen az emberek idomítása ellen.
i. m.: p. 105.
Nálunk kissé eretnekségnek számít, ha valaki az elégedettségét hangoztatja. Itt a rinyálás a hagyomány.
i. m.: p. 148.