Jiří Marek cseh

– Mivel fenyegette meg? – kérdezte szigorúan a fiatal nyomozó.
– Nem fenyegettem én. Csak azt mondtam neki, hogy agyonütöm.

36-37. oldal - A Moldva-parti lány

A nők bizonyára csakis azért különböznek sok mindenben a férfiaktól, hogy más ötleteik is legyenek.

A tanácsos úr Párizsban

Kétségbeesésében elhatározta, hogy főz magának egy kávét.

Nyári zápor

A leghosszabb és a legkevésbé érthető a párizsi prefektus szónoklata volt, ő kapta tehát a legnagyobb tapsot.

Az asztal alatt az urak széke mellett egy-egy söröspalack állt, úgy iszogattak, mert a tanácsos úr nem szerette, ha a hivatalos helyiségekben söröspalackok sorakoznak az asztalon.
– Az asztalra, uraim – szokta mondani oktató hangon –, iratok valók, esetleg kávéscsésze. A palackok számára ott az íróasztal bal oldalán a mély fiók. Különben minek lenne ott?

187. oldal (Nyári zápor)

Természetesen nagyon kell igyekeznem, mert a múzeumok egytől egyig fölösleges intézmények, legalábbis sokan ezt vallják azok közül, akik létezésükről döntenek.

155. oldal - A lakk teásdoboz

– Megőrült! A dutyi pár év, a házasság azonban életfogytiglan! – mondta Bouse úr mélységes élettapasztalainak birtokában.

Mondjuk ki nyíltan: egymilliót hozna a konyhára. Aztán már végre abbahagyhatná. A miniszterelnök úr ugyanis szeretett volna megvesztegethetetlen lenni. Egész életében készült erre. Még ez az üzlet, s aztán vágya beteljesült!

221. oldal - Merénylet a miniszterelnök ellen

Az a tény, hogy Prágában nem ütötte fel a fejét a gengszterizmus, szerinte annak az örvendetes jelenségnek köszönhető, hogy nálunk nincs szesztilalom.

A tanácsos úr Párizsban

– Bátorkodom megjegyezni, hogy amint ismeretes, a dinamit készítéséhez a nitroglicerin szolgál alapanyagul, ami állítólag jó hatással van a szívre, én nem tudom, nekem csak reumám van. Szóval glicerinből, salétromból és kénsavból áll, és olyanokat durran, mint a mennykő. Amint méltóztatnak tudni, az az úr, akinek ide van írva a neve, vagyis Nobel úr, nagyon előkelő és gazdag úr volt, annyira gazdag, hogy azt se tudta, mit csináljon a pénzével, azért van az, hogy még a halála után is osztogatják. Persze, én még egy fillért se kaptam belőle, talán azért, mert nem került rám a sor. Persze, óvatosan kell vele bánni…

Az ajándék