!

Jiří Kratochvil cseh

1940. január 4. (Brno (Brünn)) –

Teljes névJiří Kratochvil
KatalógusnévKratochvil, Jiří

Könyvei 4

Jiří Kratochvil: Kushadj, bestia!
Jiří Kratochvil: Szomorú Isten
Jiří Kratochvil: Éjszakai tangó
Jiří Kratochvil: Inmitten der Nacht Gesang

Antológiák 1

Vörös István (szerk.): Huszadik századi cseh novellák

Népszerű idézetek

metahari P>!

A szerelmi kapcsolatban nincs helyes és helytelen. Ez a szabadság, a spontaneitás és a folytonos meglepetések terepe. Az igazán nagy szerelmet néha úgy teljesíthetjük be, hogy lemondunk a szerelemre hagyományosan jellemző követelések bizonyos részéről. És az, ami a többség számára teljességgel elfogadhatatlannak tűnik, egy kapcsolat egyediségében szó szerint csodálatos lehet. Egyvalamiről pedig kérem, sose feledkezzenek meg: a szerelmet nem lehet megmagyarázni, a szerelmet csak átélni lehet.

Jiří Kratochvil: Éjszakai tangó avagy Egy századvégi nyár regénye

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
metahari P>!

… a pszichológiai princípiumokról magyaráztam, amelyekből nemcsak a képérzékelési képességünk bontakozik ki, hanem az is, hogy az életet is illuzórikus festményként tekintsük (hogyhogy, hát nem tudják, hogy a valóságot is ugyanazokkal a érzéki csalódásokkal érzékeljük, mint a művészetet, ezért a valóság és a művészet sokkal szorosabban fonódik egymásba, mint azt általában gondoljuk, méghozzá épp az illúzió elve szerint).

Jiří Kratochvil: Éjszakai tangó avagy Egy századvégi nyár regénye

Kapcsolódó szócikkek: érzékelés · művészet
metahari P>!

Úgyhogy amikor kirúgtak a könyvtárból, ez a kutyát sem érdkelte. Ha keresztre akarod feszíttetni magadat, jó előre legyen rá gondod, hogy a kereszt elég magas csúcson álljon, és minden oldalról látható legyen, különben feleslegesen erőlködsz, mert nem veszi észre senki, mondta nem sokkal ezután egy bölcs férfiú.

virrasztó>!

És a játékban mindig ügyesebben mozog, könnyebben boldogul az ember, mint a puszta valóságban.

138. oldal

metahari P>!

Ugyan dehogy, nem akarok senkit sem védeni, állítja valamivel később Adam, hiszen tudod mi a véleményem a politikusainkról. De sajnos a politika lényege mindig az, hogy a legmagasabb posztokra csakis a hatalom megszállottjai juthatnak, csakis ők telepedhetnek meg az ilyen pozíciókban tartósan, azok, akik a szó szoros értelmében a hatalom betegei, százszázalékos pszichopaták és felfújt hólyagok, mindig csak azok, akikből hiányzik az a legalapvetőbb emberi tulajdonság, hogy beleéljék magukat mások sorsába és kételkedjenek saját magunkban.
De megmondanád, Adam, miért van ez így? Miért csupa megalomániás, betegesen önelégült tökkelütött, pszichopata, egoista dög és nemritkán trónon terpeszkedő tömeggyilkos határozza meg az emberiség történelmének menetét, és miért esnek újra és újra seggre és borulnak térdre előttük az emberek?

74. oldal

Jiří Kratochvil: Éjszakai tangó avagy Egy századvégi nyár regénye

1 hozzászólás
metahari P>!

Belőlem mindig is hiányzott a legalapvetőbb önbizalom. Tény, hogy az úgynevezett igaz ügyekben bátran és elszántan léptem fel, de jaj volt nekem, amikor az én jelentéktelen személyemről volt szó; ilyenkor mindenki előtt meghátráltam, aki csak figyelmeztetően felvett a földről egy botot, és szánalmasan, gyáván és párját ritkító tökkelütöttként viselkedtem.

virrasztó>!

Seftelés a nemzeti vagyonnal, eurokurva elnök! Eltűnt a rend, elveszett az értelem! Mert amit nem váltunk meg újra és újra vérrel, annak semmi becse! A vér elsősorban nem a miatt olyan fontos, amit az emberi testben áramoltat szét, ennél fontosabb az üzenet, amely az emberi történelemben terjed vele! Ezért olyan csodálatosan vörös, azért ilyen színű minden forradalmi zászló, ez a vörös lobog az összes barikád felett, s gyújtja lángra az emberek szívét…

171. oldal

virrasztó>!

(Nem mi voltunk az elsők, sem az utolsók, akik ezeknek a dantei alvilági palotáknak a folyosóin meneteltünk: egyszer majd bizonyosan megírja valaki a csatornabeli üregeken, kriptákon és kazamatákon át való menekülések tiszteletet parancsoló történetét, hiszen ez a föld alatti királyság, ahová szégyentelenül zúdul alá mindennapi működésünk legocsmányabb szennye, türelmesen várja, hogy egy napon újra szükségünk legyen rá, mint utolsó mentsvárunkra ezen a világon, ahol a föld feletti teret újra és megint a pokol birtokolja.)

135. oldal

virrasztó>!

…de előtte talán illene lefestenem egy közönséges hétköznapot is, olyat, amelyből tizenhárom éves koromig végtelenül sok volt.

13. oldal

cassiesdream>!

De kíváncsi, az istenit. Felállt, odament a hegycsúcs pereméhez, mindkét karját vállig a ködbe dugta, és élvezettel forgatni kezdte. Aztán kihúzta a karját, és a kabátujjára tapadt ködcsomókat nézte.

132. oldal