Jim Collins amerikai

[…] ha az emberek nem megfelelők, hiába fedezed fel a megfelelő irányt, akkor sem lesz kiváló a céged. Nagyszerű emberek nélkül a legnagyszerűbb elképzelés is értelmetlen.

58. oldal

Legtöbb ember nem betegségébe hal bele, hanem az orvosságaiba.
[Moliere]

144. oldal

A kiemelkedő vállalatok nem elsősorban arra koncentráltak, hogy mi teheti őket kiválóvá, hanem legalább ugyanannyit foglalkoztak azzal, hogy mit NE csináljanak, és hogy mivel álljanak le.

23. oldal

If an organization is to meet the challenges of a changing world, it must be prepared to change everything about itself except its basic beliefs.

81. oldal

KÉSZÍTS LISTÁT ARRÓL. AMIT ABBA KELL HAGYNI

Szinte mindenkinek azt asztalán orr van a teendők listája.

De vajon létezik-e listája arról is, amit le kell állítani?

Többségünknek állandóan rengeteg a dolga, mégis rendszertelenül élünk. Egyre hosszabb a teendők listája, igyekszünk mindig mindent megcsinálni… egyre csak többet és többet, hátha attól beindulnak a dolgok. Márpedig ez csak ritkán jön be.

Képzeljünk el egy hatalmas, súlyos lendkereket – egy masszív ezüstkorongot, egy tengelyre szerelve. Legyen a sugara mondjuk 5 méter, a vastagsága 30 centiméter a súlya 2 és fél tonna. És most képzeljük azt, hogy a mi feladatunk ezt a lendkereket a lehető leggyorsabban a lehető legtovább görgetni. Hatalmas erőfeszítéssel tolni kezdjük, hogy beinduljon. Eleinte alig érzékelhetően mozdul a kerék. Toljuk tovább, és két-három órányi kitartó munkával elérjük, hogy egy teljes fordulatot megtegyen. Továbbtoljuk most már valamivel gyorsabban mozog, így hatalmas munkával sikerül másodszor is elfordítani. Folytatjuk tovább, mindig ugyanabban az irányban. Három fordulat…négy…öt…hat a kerék kezd sebesebben forogni… hét… nyolc.. toljuk tovább.. kilenc… tíz… kezd lendületbe jönni… tizenegy.. tizenkettő… minden fordulat után egyre gyorsabban pörög… húsz… harminc… ötven… száz.
Aztán egyszer csak elérjük az áttörési pontot. A lendület már nekünk kedvez, s a kereket az egész súlya hajtja előre. Semmivel sem toljuk jobban, mint az első fordulatnál, mégis egyre gyorsabban halad. A lendkerék minden egyes fordulata a korábban végzett munkából táplálkozik, összegzi erőfeszítéseinket. Ezerszer, tízezerszer, százezerszer gyorsabban pörög. A hatalmas súlyos korong repül előre, lendülete szinte megállíthatatlan.Tegyük fel, hogy most valaki odajön és megkérdezi: Mi volt az a nagy lökés, amitől így beindult ez az izé?
Nem tudnánk válaszolni neki, hisz a kérdés értelmetlen.az első lökésen múlott? A másodikon? Az ötvenediken? A századikon? Nem! Az összesen együtt: mert összeadódtak a következetesen mindig ugyanabban az irányban kifejtett erőfeszítések. Lehet, hogy egyes lökések erőteljesebbek voltak, de bármelyik lökés – még a legnagyobb is – csak töredékét teszi ki annak a hatásnak, ami végül mozgásba hozta a kereket.

193-194. oldal

Vegyünk részt olyasmiben, amit elég fontosnak tartunk ahhoz, hogy kiválóvá akarjuk tenni. Nem azért, amit kaphatunk érte, hanem egyszerűen csak azért, mert lehet.

239. oldal

Nem felkelteni kell a szenvedélyt, hanem felfedezni, hogy mi iránt lelkesedünk igazán.

117. oldal

A szenvedélyt nem lehet gyártani, és nem lehet a munkatársakat arra ösztönözni, hogy szenvedélyesek legyenek. De felfedezni lehet, mi az a szikra, ami lángra gyújtja a saját és munkatársaink lelkében a szenvedélyt.

133. oldal

A kiemelkedés egy összeadódó folyamat lépésről lépésre, cselekvésről cselekvésre, döntésről döntésre- a lendkerék minden egyes fordulata egymásra épülve adja ki a tartós és látványos eredményt.

194. oldal