!

Jens Bjerre dán

1921. március 16. (Maribo, Dánia) – 2020. február 17.

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévBjerre, Jens
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 3

Jens Bjerre: Az utolsó kannibálok
Jens Bjerre: Kalahári
Jens Bjerre: Vad Új-Guinea

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Világjárók Gondolat


Népszerű idézetek

>!

Nem jó dolog nagyon sietni, uram. A lelkünk olyankor nem bír utolérni minket. Nem jó az, uram.

6. oldal (Gondolat, 1962)

7 hozzászólás
>!

Egy magasrangú tisztviselő a feleségével együtt el akart látogatni valamelyik faluba. A falu főnökét előzetesen figyelmeztették, hogy a falu lányai ez alkalommal több ruhát viseljenek, mint általában szoktak, mert különben a ladyt megbotránkoztatja a meztelen keblek látványa. Nos, amikor az előkelő vendégek megérkeztek, az eléjük járuló lányokon nem volt több ruha, mint máskor: csak a szokásos raffia-szoknyájukat viselték, és virágokat tűztek a hajukba. No de mihelyt partra lépett a főhivatalnok felesége, a lányok valamennyien felemelték raffia-szoknyáikat, és erényesen eltakarták velük meztelen keblüket.

53. oldal (Gondolat, 1962)

13 hozzászólás
>!

Azt szokták mondani, hogy Új-Guinea szigetét isten szombaton este teremtette, közvetlenül üzemzárás előtt.

49. oldal (Gondolat, 1962)

9 hozzászólás
>!

A tengeren semmivé foszlanak a gondok és a bosszúságok, akárcsak az ópiumszívó álmaiban: időnek és térnek nincs semmi realitása vagy jelentősége.

9. oldal (Gondolat, 1962)

>!

Itt még imádkoznak az istenekhez, és rettegnek a rossz szellemektől, amikor leszáll az éj, és tovább élnek még a sötét őskor maradványai a véráldozatban és a kannibalizmusban.
Igen, Új-Guinea még mindig elbűvölő ország.

17. oldal (Gondolat, 1973)

5 hozzászólás
>!

Nagyon élveztem a sivatagi autózást, mert a pokoli meleg, a vibráló levegő és a patakokban csorgó izzadtság ellenére is nagyszerű érzés keresztülvágni a végtelen térségen, melynek még a horizontja is üres.

12. oldal (Gondolat, 1962)

>!

Egy fejlett kenguru az óránkénti huszonöt-harminc mérföld sebességet is eléri. Ha ezek az állatok megtámadnak bennünket, ugyancsak veszedelmes fickóknak bizonyultak volna. Amikor a hímek összeverekednek, iszonyatos erejű hátsó lábaikkal akkorákat rúgnak, hogy egy ember bizonyára már az elsőtől szörnyethalna.

21. oldal (Gondolat, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: kenguru
>!

[…] a börtön nem más, mint néhány bambuszkunyhó, ahonnan könnyen megszökhetnének. De ilyesmi rendkívül ritkán fordul elő. Tudják, hogy újra elfognák és visszavinnék őket. (Egyszer láttam egy rendőrt, amint visszakísért egy foglyot a járőrtámaszpontra. A fogoly a rendőr mögött ment, és vitte a fegyverét.) Mint Dennys elmesélte, olykor önként jelentkeznek a gyilkosok, hogy a börtönbe juthassanak, és így megmeneküljenek az áldozat családjának bosszúja elől.

42. oldal (Gondolat, 1973)

1 hozzászólás
>!

A nemek közötti szélsőségesen szabados érintkezés egy másik esetének főszereplője egy Vaszemiből való férfi, aki egy özvegyet vett feleségül, és házába fogadta az asszony kislányát is. Amikor a leány felcseperedett, a férfi üldözni kezdte, és közeledési kísérleteteket tett. Csakhogy rajtakapták, s ezért a lány fivérei elővették. De megegyeztek a lányért fizetendő váltságdíjban, s így ez a férfi most két asszonnyal él: az anyával és lányával, első felesége tehát egyúttal anyósa is!

126. oldal (Gondolat, 1973)

9 hozzászólás
SteelCurtain>!

Ha a férfiak elhagyják kunyhóikat, akár vadászni mennek, akár a földekre igyekeznek, fegyvereiket mindig magukkal viszik. Mindig készen állnak arra, hogy védekezzenek vagy támadjanak. Szomszédaikkal szemben mindig bizalmatlanok, de irántunk, akik teljesen idegenek voltunk számukra, egészen más magatartást tanúsítottak.