Jean Racine francia

Borzadsz, ha megtudod, hogy csöndem mit palástol.

I. felvonás 3. jelenet

Szeretsz. És senki se kerülheti ki sorsát.
A bűbáj elfogott, és végzetet sodort rád.

Csak a te érdeked ad ily erőt szivemnek.
Én csupa tűz vagyok, honnan e fagy tebenned?

S a halál, mely szemem fényétől meglopott,
Új fényre hívja majd a bemocskolt napot…

A megelégedés nem lehet soha teljes,
Szomorúság vegyül a legtisztább sikerhez;
Örömben az üröm, s egy cseppnyi gond miatt
El-elhományosúl a legszebb pillanat.

Mért vagy mindig tele babonás félelemmel?

Rád is, magamra is gőgöm hiába lázad;
Ha itt vagy, elfutok, s ha nem, futnék utánad.

2. felvonás, 2. jelenet

Habozni nincs időd, hisz minden perc megölhet…

Kárhozott utazás! Kellett neked e vad,
E vészes part felé terelned utadat?

Eskűhöz mindig a hitszegők folyamodnak.

Negyedik felvonás