

Jean-Pierre Montcassen magyar
← Cselenyák Imre, Attrib Ikka Aatri, Amerigo Silvestra, Nyíri Cselenyák Imre
1957. január 1. (Nyírkáta) –
Teljes név | Cselenyák Imre |
---|---|
Nem | férfi |
@http://www.facebook.com/pages/Jean-Pierre-Montcassen/173359592704626 |
Képek 1
Könyvei 28
Kapcsolódó sorozatok: Arany János életregénye · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Antológiák 8
Népszerű alkotóértékelések
Népszerű idézetek





Jegyezze meg, hogy az ember mindent tud, csak van, amit még nem csinált.
150. oldal
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 94% Arany János életregénye





Barátom, vannak alkalmak, melyeket ha elmulaszt az ember, az isten sem teremti meg újra… úgy hiszem, ez olyan.
375. oldal
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 94% Arany János életregénye




Külső szépség nálam nem létezik belső szépség nélkül.Nekem ehhez, hiszem, jó szemem van. Széptevésben azonban alkalmazkodni kell a hagyományokhoz. Valamennyien úgy szoktuk meg, hogy dicsérjük egy nő testi adottságait,milyen formás a csípője, milyen mutatós a keble, karcsú a nyaka, bájos az arca, szép a haja. Azt nemigen szoktuk mondani: De szép az eszed, bájos a lelked.




Petőfi már messziről megismerte a hírből és Szilágyi által leírt, nagybajuszú férfit, aki egy fiatal diófát nézdegélt értő szemmel. Tavaly őszön ültette: vajh, megeredt-e?
− Addig éljen a gazda, míg abból a fából telik ki koporsója! − kiáltott feléje Petőfi.
Arany odanézett és a köpenyes-mentés, fehérgalléros fiatalemberben tüstént ráismert várva-várt vendégére.
− Kívánságnak se rossz, hallod-e pajtás!
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 94% Arany János életregénye




Arany, amikor gyermekei nem látták, ölébe vette Petőfi fiát.
– No, te apró ártatlanság, hát mit is tehetnél te arról, hogy ilyen világban élsz?
A kicsi nagy szemeket meresztett a nagybajszú emberre, öklét a szájába nyomva kezdte csócsálni. A fogzás csalhatatlan jele, s a férfi eltűnődött rajta, hogy ezt a változást szüleinek kellene inkább látnia. A kis Zoli értelmes tekintetű, bájos gyermek, amennyire meg tudta ítélni az orra az anyjáé, szája az apjáé, egy valami azonban nemigen illett a kerek, szabályos fejecskére, az elálló ördög-fülecskék. Na, ezt majdan kinőheti, s méltó utódjává válik a hon híres, hírhedt költőjének. S Aranynak egyszerre megesett a szíve az elárvult csöppségen és meghatódásának kényszerében arcon csókolta.




A halász szende mosollyal az arcán a fejét csóválta.
– Én megfogadtam, hogy ha Arany János belém botlana, én adok néki ajándékba egy halat. Mert engem úgy megörvendeztette a Velszi bárdokkal, hogy arra nincsenek szavak. Én végigharcoltam tüzérként a szabadságharcot, sok bajtársam odaveszett vagy emigrált, látja kiégett az egyik szemem, üveg vagyon helyébe, és én má’ annyiszor elátkoztam Ferenc Jóskát! Hej, Istenem, de megadta neki a versében, de megadta!
A szenvedélyes szavakra az egyik kocsis felfigyelt, közelebb oldalgott.
– Arany János? – és a kezét nyújtotta. – Hadd szorítom meg a kezét uraságodnak! Kegyelmed a magyarság lelkiösmerete, a békés emberek reménysége! Fogadjon el tőlem egy demizson bort! Jóféle, Budafokon termett!
Arany hol az egyik, hol a másik férfi felé pislogott értetlenkedve.




Kedves, szerető hitves, két tündéri gyermek; és már nyakon is csíptük a boldogságot, ami nem kis szó!
364. oldal
Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 94% Arany János életregénye




Kielégülten és elcsigázottan szenderegtem a mellén, érzékelve a szívdobogását. Nem sejtem, hiszen még nem kérdeztem más nőktől, ők hogyan vannak ezzel, de nekem a legnagyobb megnyugvás és melengető boldogság szeretkezés után hallgatni kedvesem szívverését, s úgy elszenderedni, hogy a dobogás ringat álomba. Olyankor érzem azt, hogy kivételezett nő vagyok, olyan nő, aki a legnagyobb biztonságban és szeretetben él.




– Attól vagy te beteg, Jani, hogy elhagyod magadat! Nem látsz rendesen, tudjuk, de annyi baj legyen! Nem fogja már fejed a verset, oda se neki! Hanem az ifjúság még mindig fel tudna lelkesíteni. Azt gondoltam ki, hogy elviszlek egy-két líceumba, ahol előadást tartanál diákoknak. Képes vagy rá, én biztosra veszem.
– Hová vinnél te engem félhóttat, Pali. Mindkettőnk szégyenére katedrára állítanál, mint egy múmiát?