!

Jean-Paul Sartre francia

1905. június 21. (Párizs) – 1980. április 15. (Párizs)

Teljes névJean-Paul Charles Aymard Sartre
NemFérfi
Honlaphttp://www.sartre.org/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Jean-Paul_Sartre http://en.wikipedia.org/wiki/Jean-Paul_Sartre http://fr.wikipedia.org/wiki/Jean-Paul_Sartre

Képek 8

Könyvei 39

Jean-Paul Sartre: Az Undor
Jean-Paul Sartre: Egy vezér gyermekkora / A fal
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.
Jean-Paul Sartre: A szavak
Jean-Paul Sartre: Exisztencializmus
Jean-Paul Sartre: Egy vezér gyermekkora / A fal / A szavak
Jean-Paul Sartre: Az ördög és a jóisten
Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi
Jean-Paul Sartre: Freud
Alexandre Dumas – Jean-Paul Sartre: Kean, a színész

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek, Európa Modern Könyvtár, Horizont könyvek, Dráma (régi sorozat), Magvető Világkönyvtár, Rezonőr, Filozófiai kiskönyvtár, Reprint ex Hungarica, Gondolkodók

Szerkesztései 1

André Gide – Jean-Paul Sartre (szerk.): Nagy gondolkodók II. – Újkor

Antológiák 10

Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Kis Tamás – Csibra István – Székffy Gyula (szerk.): Esztétikai olvasókönyv
Hankiss Elemér (szerk.): Strukturalizmus I-II.
F. Csanak Dóra (szerk.): Az örök Elektra
Csejtei Dezső – Dékány András – Simon Ferenc (szerk.): Ész – Élet – Egzisztencia I.
Keil Béni (szerk.): Piszkos kezek
Simor András (szerk.): Néger kiáltás
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Balázs György – Justus Pál (szerk.): Mai francia elbeszélők
Szekeres György (szerk.): Írók írókról

Róla szóló könyvek 6

Kulin Katalin (szerk.): Interjú! I-II.
Fehér M. István: Jean-Paul Sartre
Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.
Tordai Zádor: Egzisztencia és valóság
Germaine Brée: Camus and Sartre
Magyar Miklós: Jean-Paul Sartre és Az undor

Népszerű alkotóértékelések

>!
Chöpp 

Jean-Paul Sartre

Elsősorban az irodalmi munkássága miatt, másodsorban az egzisztencialista filozófiai munkássága miatt, harmadsorban (ha van ilyen egyáltalán) Simone de Beauvoir miatt.


Népszerű idézetek

>!
n P

Életemet úgy kezdtem, ahogyan bizonyára végezni fogom: könyvek között. Nagyapám dolgozószobája tele volt könyvekkel: leporolni tilos volt őket, kivéve évente egy alkalommal, októberben, a tanítás kezdete előtt. Olvasni sem tudtam még, de már tiszteltem e lebegő köveket, amelyek egyenesen álltak vagy oldalt dőltek, mint a téglák, szorosan egymás mellett a könyvszekrény polcain, vagy előkelő távközökben, menhir-sorokként. Éreztem, hogy tőlük függ a család boldogulása. Hasonlónak láttam valamennyit, s mintha egy parányi szentélyben hancúroztam volna, zömök, ősi emlékművek között, amelyek tanúi voltak születésemnek, s tanúi lesznek halálomnak is; állandóságuk kezeskedik arról, hogy a jövő ugyanolyan nyugodt lesz, mint a múlt volt. Titokban meg-megérintettem őket, hogy poruk megtisztelje kezemet, de egyébként nemigen tudtam mit kezdeni velük; naponta néztem végig olyan szertartásokat, amelyek értelme felfoghatatlan volt számomra: nagyapám, aki egyébként olyan ügyetlen volt, hogy anyám gombolta be a kesztyűjét, oly magabiztosan kezelte e kegytárgyakat, mint a miséző pap. Ezerszer is tanúja voltam, hogyan kel fel szórakozottan, kerüli meg asztalát, hogyan terem két öles lépéssel a szoba túlsó végén, húz ki habozás nélkül egy kötetet, egy pillantást sem pazarolva a keresésre, s míg karosszéke felé tart, hogyan lapozza át, hüvelyk- és mutatóujja között pergetve lapjait; mihelyt leül, egyetlen hirtelen mozdulattal nyitja ki, „éppen a jó helyen”, s a könyv úgy nyikorog, mint az új cipő.

27. oldal

2 hozzászólás
>!
Chöpp 

… én ápoltalak már, mosdattalak, ismerem lázas tested szagát, de mégis szeretlek. Napról napra jobban hasonlítasz jövendő hulládhoz, de én mégis szeretlek. Ha meghalsz, melléd fekszem, s örökre ott maradok, nem eszem, nem iszom, karomban rothadsz el, de én dögnek is szeretlek: semmit sem szeret az, aki nem szeret mindent.

3 hozzászólás
>!
Adrienne

Azt hiszem a világ csak lustaságból egyforma minden nap. Ma, úgy látszott, meg akart változni. És az esetben bármi, bármi megeshet.

138. oldal (Péntek)

>!
csillagka P

Imádott engem, kétségkívül. Vajon szeretett-e?

20

>!
Chöpp 

Dosztojevszkij írta: „Ha Isten nem létezne, minden szabad volna”. Ez az exisztencializmus kiindulópontja.

45-46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij · Isten
>!
ekphrasis

Mintha mindazt, amit életemről tudok, könyvekből tudnám.

117. oldal

>!
esőember

Lehetséges volna hogy az ember képtelen megérteni saját arcát? Vagy csak azért van így, mert magányos vagyok? Azok az emberek, akik társas életet élnek, megtanulták, hogyan kell önmagukat látniok a tükörben – úgy, ahogyan barátaik szemében látszanak. Nekem nincsenek barátaim: vajon ezért olyan csupasz a húsom? Azt mondhatnám, igen, azt lehetne mondani: a természet, emberek nélkül.

32. oldal

2 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Ha az ember magányosan él, már azt sem tudja, hogy mit jelent elmondani valamit: a valószerű a barátokkal együtt tűnik el.

Kapcsolódó szócikkek: Antoine Roquentin
>!
n P

Elzászban, 1850 táján, egy gyermekek sújtotta tanító beletörődött, hogy áttér a szatócspályára. Ám valamilyen kárpótláshoz ragaszkodott e kiugrott pedagógus: ha neki le kell mondania róla, hogy az elmék épülésén munkálkodjék, valamelyik fia munkálkodjék majd egyszer a lelkek épülésén; a család egyik sarja lelkésznek megy, mégpedig Charles. Charles nem állt kötélnek, inkább világgá ment egy műlovarnő után. Arcképét otthon befelé fordították, s nevét tilos volt kiejteni. Ki a soros utána? Auguste nagy sietve az atyai önfeláldozás nyomába lépett: nekivágott a kereskedelemnek, s nem is bánta meg. Maradt hát Louis, aki nem árult el semmiféle határozottabb hajlamot: apja kezelésbe vette e csendes fiút, s egy szempillantás alatt református lelkészt csinált belőle. Louis később odáig ment engedelmességében, hogy újabb lelkipásztort nemzett, név szerint Albert Schweitzert, akinek pályafutása ismeretes.

9. oldal