Jean Mattern francia

Annyira féltettem őt, hogy a végén félni kezdtem tőle.

63. oldal

Az ember nem egy nőbe vagy egy férfiba szeret bele, hanem egy másik emberi lénybe. És akár akarod, akár nem, a lelked egy darabját magammal hoztam, azt az éjszakát, amikor olyan rövid ideig, de olyan megmásíthatatlanul – mintha előre meg lett volna írva – szerettük egymást. Ezentúl örökre ebben a szeptemberben maradok.

142. oldal

Az első gyermekünk úgy hagyott itt minket, hogy nem tudta meg, nem volt időm megvallani neki, amit egy apa amúgy sem szokott elmondani a lányának. És ez a vallomás, amit annyira szerettem volna a fülébe súgni, odakerült a többi, soha meg nem valósult lehet, talán, miért is ne, később meglátjuk és lesz még rá idő közé, amelyek betöltik a napjainkat, és olyan gyötrelmesen tudnak fájni, amikor az élet elhagy bennünket.

55-56. oldal

Engem viszont semmiféle háború nem mentett meg a hétköznapi élettől, a bánat szörnyű morzsológépétől. Néha a szenvedés és a fájdalom, amiben az embernek része lehet.

65. oldal

Amikor találkoztunk, a következő gondolat futott át az agyamon: vajon két emberi lény tényleg megismerheti az egyetértést, és megpihenhet egyik a másikában? Hogy lehetséges-e ez: megpihenni?

21. oldal

A naptári időpontok gyakran akaratunk ellenére képeket hívnak elő az emlékezetünkből, a dátumok körtánca gyakran erősebb a felejtés vágyánál.

23. oldal

A túlélés megtanulható: az a legfőbb szabály, hogy legelőször magunkra kell gondolnunk.

100. oldal

Még azt sem tudom, milyen nyelven beszéljek hozzá, a gyerekhez – a gyerekemhez.

93. oldal

Az ember nem békélhet meg azokkal akik elfelejtettek bocsánatot kérni.

32. oldal

Meg aztán olyan kiszámíthatóak voltak ezek a kedves fordítók. Az olasz fiú adta a latin lovert, mindent megtett, hogy megdugja a holland lányt, de az csak politikáról és Berlusconiról volt hajlandó beszélgetni vele. A finn megállás nélkül veszekedett a magyarral, mert a magyar a szemére hányta, hogy teszi az agyát a mobiljával. Az is igaz, hogy a finn mobilja naponta tízszer is megszólalt, és mindig a munka kellős közepén.

76-77. oldal