Jean-Luc Outers belga
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Outers, Jean-Luc |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 3
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Valahol Európában L'Harmattan
Antológiák 1
Népszerű idézetek
– Csak azt tudnám, minek szültelek!
– Hát mert babát akartatok – vágtam rá naivan.
– De nem tudtuk, hogy te leszel az!
157. oldal
Mikor felocsúdtak, ismétcsak Antonine hasa nyerte el Valère kegyeit. Odatapasztotta fülét, mintha kapcsolatba akarna lépni egy ember lakta vízi világgal, de az ember, amint úgy dönt, hogy a bugyborékolás helyett inkább szavakkal fejezi ki magát, a háta mögött hagyja a meleg források e paradicsomát, ahol elég kitátani a szájat, s bármit megkapunk, ahol nem létezik a vágy, hiszen egybeesik beteljesülésével.
Valère ekkor megszólalt:
– Nem fájt?
– Dehogyis, miért kérded? Nagyon gyengéd voltál.
Valère természetesen a magzatra gondolt, amit bizonyára megnyomott, mikor a két test ölelő szorításába került. A magzat nyilván bezárkózott burkába, míg el nem csendesedett ez az esztelen felfordulás. Ha már fel lett volna vértezve a nyelv áldásával, amely az ő állapotában, ismétlem, teljesen fölösleges, így kiáltott volna fel: „Befejeznék végre odafent?” – a bérház lakója stílusában, aki a fenti szomszéd ramazurijától képtelen lehunyni a szemét.
Valére számára mindenekelőtt volt a tojás. A tojás az idők kezdete óta van. A halak előtt, a fák előtt, a kövek előtt, a víz és a tűz előtt, sőt az Ősrobbanás előtt, a tojás már volt. Ha létezik Isten – az egyetlen lény. akinek elsőbbségét a tojással szemben Valére elismerte –, az első nap megteremtette a tojást. A másodikon pedig megpihent, hiszen, lényegét tekintve, a nagy mű elkészült. A többi már folyt a maga medrében. Ez volt Valére őszinte meggyőződése. A Brüsszeli Természettudományi Múzeum kutatója volt, a hüllőkkel foglalkozott.
(első mondat)
Maxime minden nap bement a kórházba. Mabille … állapota romlott…
Mabille szenvedélyes szurkoló volt, és semmi szín alatt nem hagyott volna ki egyetlen élő közvetítést sem, Maxime-nak egyenként kellett ellenőrizni a nevek írását, különösen a magyar, a finn és az ukrán focisták esetében. [Maxime ugyanis egy jelszót szeretne megtudni a delíriumba fekvő Mabille-tól, aki a kollégája.]
[Mabille halála után.]
– …jobban ismerte, mint én – állapította meg az özvegy.
– Azért ne túlozzunk – ellenkezett Maxime –, én nem aludtam vele.
– Ahogy mondja, ön nappal találkozott vele, én csak éjjel, mikor utánam jött a hálószobába, amikor végzett a futballmeccsel, amit valósággal habzsolt, ez volt az ő kábítószere, ahogy nevezte, az egyetlen, ami képes volt feledtetni vele a munkahelyi stresszt. Sajnos, még ez is kevés volt.
– Sosem értettem, hogy tudja megjegyezni ennyi focista nevét, a csapatukat, az átigazolásuk árát. Egy nap még azt is bevallotta nekem, hogy megmagyarázhatatlan tisztelete az igazgatónk iránt – egyedül volt ezzel az érzéssel – kétségkívül a neve miatt van, így hívják ugyanis az AC Milan középcsatárát is.
– Kluivert?
– Igen, valósággal csodálta Kluivertet, akinek szakmai hozzá nem értése közismert.
– Lehet. Sosem tudta feldolgozni, hogy eligazolt az amszterdami Ajaxtól. A pénz, ahogy mondta, a pénz az úr a világban.
– Önt is érdekli a futball?
– Nem volt választásom. Maurice jóformán másról sem beszélt. Lázba hozta a hír, hogy Kluivert talán a Barçába igazol. Én személy szerint (ez kisebb vita tárgya volt közöttünk) jobban szeretem az angol focit, ami ösztönösebb, nem annyira kitanult. Amúgy is imádom a fejelést, pláne, ha Gascoigne fejel a hálóba. És maga?
– Nos, meglehet, talán régimódinak tűnök fel önnek, de az egyetlen sport, amelynek hódolok a fríz kézilabda. A tévé, megjegyzem, nem érdeklődik e sport iránt.
86-88. oldal
…gyakran hozták szóba a katasztrófát, ki-ki a maga területén, ez összekötötte őket: a dinoszauruszok kihalását a kréta és a harmadidőszak határán, vagyis hatvannégymillió évvel ezelőtt, és az emberi nem lesüllyedését az államadósság súlya alatt, ami Maxime szerint az elkövetkező évtizedekre tehető.
Hiszen mindkettőjüket megdöbbentette, hogy bizonyos fajok magukban hordozzák a lehetőséget, hogy pusztulásukat saját maguk okozzák.
31. oldal
Valère úgy vette ezt a bizalmas vallomást, mint felkérést a megüresedett hely betöltésére, nem az apa, hanem a férfi helyének betöltésére a most formálódó rendszerben, amelyet családnak neveznek. Félt, hiszen félt a rendszerektől és általában mindentől, ami szüntelenül az egyensúly és a féktelenség között ingadozik, mihelyt tagjai száma meghaladja a kettőt, ezzel olyan lökéseket hozva létre, mint a szél, amely a magas és alacsony légnyomású területek között fúj. Egyik pillanatról a másikra belecsöppenni egy hármasba, ez elviselhetetlen volt számára. Egyről háromra ugrani, az szembemegy minden mértékletességgel, az ésszerű haladással.