Jean de La Fontaine francia
1621. július 8. (Château-Thierry, Champagne, Franciaország) – 1695. április 13. (Párizs)
Katalógusnév | La Fontaine, Jean de |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 2
Könyvei 36
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Diákkönyvtár Osiris · A világ legszebb meséi Juventus · A világirodalom gyöngyszemei Móra · Tanulságos történetek Reader's Digest · Faludy tárlata Glória · Papírszínház Csimota · Penguin Little Black Classics Penguin angol · Kétnyelvű Remekművek Franklin-Társulat · Franczia könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai)
Antológiák 19
Róla szóló könyvek 2
Népszerű idézetek
A TÜCSÖK ÉS A HANGYA
A Tücsök, hogy – dinom-dánom –
csak nótázott egész nyáron,
arra ébred ő kegyelme:
semmije sincs, télre kelve.
Maradt volna legalább
egy kis légycomb, lepkeláb!
Éhínségtől hajtva végül
Hangya szomszédhoz betér
s kölcsönképen tőle kér
némi magvat eleségül:
„Tavasziglan adjon, kérem,
őszre itt lesz mind, ígérem,
tőkéje is, meg a kamat is;
fölteszem rá a nyakamat is!”
Nem jó kölcsönző a Hangya, –
nézzük el e kis hibát, –
a hitelkérőnek mondja:
„Míg meleg volt, mit csinált?”
– „Éjjel-nappal énekeltem,
hallgattak, mint nótafát.”
– „Énekelt? No jól van, lelkem,
most táncoljon! Rajta hát!”
12. oldal
A kakas és róka
Fönn virrasztott a kakas egy nagy fán.
Fut a róka, csillog szeme sandán.
A fa alatt megáll a haraszton.
Fölkiabál mézesmázos hangon:
„Jó hírt hozok, zeng tőle az erdő!
Örülök, hogy én vagyok az első,
aki veled tudathatja: végre
kitört egész földünkön a béke!
Vadász többé nem nyilaz a vadra,
a baromfit róka be nem kapja,
a rókát sem űzi a szelindek.
Ünnepeljük csókkal ezt a hírt meg!
Testvérekhez rokoni csók illik.”
„Ezt reméltem – szól a kakas – mindig.
Máris megyek, csupán arra várok,
míg ideér az a két agár ott.
Több testvérnek kedvesebb a csókja.”
„Nem érek rá sajnos – szólt a róka. –
Meg kell a hírt másoknak is mondjam.”
S hanyatt-homlok elmenekült onnan.
33. oldal
A holló és a róka
Sajtot talált a holló, fölvitte a fára.
Róka koma a sajtot nagyon megkivánta.
Magas a fa, magasan ül a holló rajta?
Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja!
„Holló asszony – szólt neki –, örülök, hogy látom;
nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!”
Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.
Rá a róka: „Tollánál, termeténél nincs szebb!”
Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.
A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.
Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:
„De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!”
„Rűt a hangom? – A hollót elfutja a méreg,
s károgni kezd: – Ez neked nem elég szép ének?”
„De még milyen!” – nevet a róka, és a sajttal,
mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.
19. oldal (Móra, 1982)
AZ EREKLYEVIVŐ SZAMÁR
Egy csacsi ereklyét cipel
s azt képzeli: neki hajt ki-ki térdet;
s hogy neki szól zsolozsma és tömjén és dicséret…
A gőg majd fölveti, e hit úgy tölti el
Szemet szúr a dolog s valaki rászól:
„Hé, Füles úr, te, jó lesz, ha szent egyűgyüséged
kilábol az ilyen hiúság-nyavalyából!
Nem téged illet ez a tisztelet,
a képnek szól, elhiheted!
Hordozhat szent ereklyét méltatlan suta vállad,
te csak maradsz, ami vagy: buta állat!”
Elöljáró is így jár némelyik:
ha üresfejű, csak talárját tisztelik.
127. oldal