Jean-Claude Dunyach francia

Mert épphogy csak kinyitottam a számat, kitört a vihar – az a fajta északi eső, ami lenézi a villámokat és a speciális hatásokat. Csak folyt a víz, monoton, konokon, fájón. Ennek a tájnak a mindennapos özönvize, mely a föld klímájának szabálytalanságából következik. Semmi köze hozzánk.

Árnyékot a nyakánál fogva felveszem. Ő is olyan elveszettnek tűnik, mint én.
– Hova menjünk, kiscica? – suttogom. – Ki kérhet belőlünk?
Felsőbbrendű a talpam alatt a feltétel nélküli befogadás jelét küldi felém. Ez a város hülye.

A reggelnek frissen mosott ruha illata van. Gitánó testvérem, Guanadi, aki elbukott az Öreg Földön, hajdanán arról álmodott, hogy a felhőket szappanpelyhekkel szórja be, hogy így tisztítsa meg a buborékok özönvize az emberek beszennyezett városait. Régi ábrándja ez a megtisztulásnak, nem vagyok benne biztos, hogy értékelném.

Amíg él a remény, a nép nem fog fellázadni. Nem tudják, hogy a mechanizmus már az elején megfogant, a hamis homokszemekkel.

265. oldal

Ezek az oly régi városok végignézik tünékeny lakóik elmúlását… A házak túlélik látogatóikat, a városok túlélik a házakat. Fel tudod fogni, hogy az a vitrin, amiben jártadban tükröződsz, csak addig akar rád emlékezni, amíg muszáj?

Azzal, hogy kiszárítottuk a Földközi-tengert, súlyos tettet követtünk el: elloptuk a delfinek jövőjét.

Az ég szőnyege hamuszürke, a felhők fekete szótagokként masíroznak el, mint rossz minőségű papírra tussal vetett haikuk. Ha egyszer megfejtem a jeleket, rögtön kitör a vihar.

12. oldal

Egy város csak addig szép, amíg biztosan tudjuk, hogy nem maradunk ott.

84. oldal

Az esésé inkább végül is úgy kellemes, ha nem látjuk a talajt. Mindig a zuhanás után kell felébredni, úgy tűnik. Vészhelyzetben be kell törni az üveget, és a másik oldalra kell állni, figyelve a szilánkokra. A valóság úgy vág, mint az üveg.

176. oldal

Olyan, mintha dezertálnék. Az AnimálVáros egy rózsaszínű cukrozott sütemény, amit a földre tettek. A porban halvány nyomok csíkja húzódik a létráig. Az enyém. Előtte, mellette semmi. Ebből a világból hiányoznak a lábnyomok.