Jaroslav Hašek cseh
1883. április 30. (Prága) – 1923. január 3. (Lipnice, Csehország)
Katalógusnév | Hašek, Jaroslav |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 24
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Horizont könyvek Kriterion · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Helikon klasszikusok Magyar Helikon · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek · Vidám Könyvek Magvető · Zrínyi zsebkönyvek Zrínyi · Helikon Zsebkönyvek Helikon · A világirodalom klasszikusai Európa
Antológiák 20
Róla szóló könyvek 4
Népszerű idézetek
– Mit gondol, Švejk, sokáig tart még ez a háború?
– Tizenöt évig – felelte Švejk. – Ez magától értetődik, mert egyszer már volt egy harmincéves háború, és most kétszer olyan okosak vagyunk, mint azelőtt, tehát harminc osztva kettővel, az tizenöt.
Jaroslav Hašek: Švejk 87% Egy derék katona kalandjai a világháborúban
Akár így volt, akár úgy volt, valahogyan mindig csak volt, hogy sehogyan se lett volna, úgy még sohasem volt.
Švejk kalandjai Királyhidán
Jaroslav Hašek: Švejk 87% Egy derék katona kalandjai a világháborúban
A harmadik kerületben Kauble úr volt a szegények atyja. Az utóbbi esztendőben egész életét hivatalának szentelte. Mindenekelőtt ő döntött a szegényeknek adományozott ajándék szénjegyek elosztásáról, helyet foglalt a kerületi tanácsban és a helyi szénügyi bizottságban.
Lakása három ajtaján bádogtábla díszelgett e felirattal:
KÉREGETŐK NE ZAVARJANAK – KÖNYÖRADOMÁNYOMAT MEGVÁLTOTTAM
A táblák egy fillérjébe sem kerültek, otthon tartotta őket raktáron, s adott belőle mindenkinek, aki évente húsz koronával adakozott a helybeli szegények javára. A pénzből a koldusok egy garast sem láttak, az egész összeget elnyelte a szegényügyi hivatal apparátusa. A szegényügyi előadó évi fizetése 2400 korona volt, a mellé beosztott hivatalnok 1600 koronát kapott, és a szolga havi 100 koronát. A maradékot különböző kiadások emésztették fel, például a szegényügyi előadó útiköltségei és reprezentációs kiadásai, amikor részt vett a szegényvédelmi kongresszuson. A koldusokra már nem futotta.
A házakban, ahol azelőtt alamizsnát kaptak, pénz helyett az ajtóra szögezett táblára mutattak: Könyöradományomat megváltottam!
99-100. oldal, Kauble úr alapítványa a helybéli szegényeknek
A harmincéves háború idején egy svéd csapat eljutott a vár alá, és bevette az első serfőzdét. A győztesek szégyenletes módon berúgtak. Mikor ezt látta a várőrség, kitört, de el kellett vonulnia a második serfőzde mellett. Mi tagadás, a helyőrség nem tudott ellenállni a csábításnak, és némi fontolgatás után a vitézek arra a következtetésre jutottak: ha ők nem isszák meg a készleteket, megisszák a svéd zsoldosok, így hát a svédek helyett a második serfőzde teli hordóinak rontottak neki. Győztek. Kiürítették a hordókat. Közben a svédek észbe kaptak, és támadást intéztek a második serfőzde ellen. Megszállva találták. Továbbvonultak a harmadikhoz, és itt még jobban lerészegedtek, mint az elsőben. Nyakló nélkül ittak. Időközben a helyőrség a második serfőzdében összeszedte magát, és felvonult a harmadik serfőzdéhez, hogy megvédelmezze. Azonban elkésett. Csupán a hortyogó svédeket meg az üres hordókat találta. A vitézek az üres hordók látványától annyira dühbe gurultak, hogy a svédeket egytől egyig lemészárolták. S ez az a bizonyos neuburgi győzelem, amelyről a várkapu sgrafittója alatt olvasható felirat beszél.
135. oldal, A neuburgi idegenvezető
Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek.
Jaroslav Hašek: Švejk 87% Egy derék katona kalandjai a világháborúban
A darázsdi gyerekek hittanból csak annyit tudtak, hogy az Úristen mérhetetlen jóságában megteremtette a nádat. A nád után pedig Horáček hitoktató urat. E két fogalom elválaszthatatlanul összeforrott képzeletükben. Az Úr később megtanította az embereket, hogy nádból nádpálcát csináljanak. Horáček hitoktató urat pedig, hogy a nádpálcát mesébe illő ügyességgel suhogtassa.
A dolog rendszerint úgy kezdődött, hogy Horáček káplán úr a tanterembe lépve komor pillantást vetett tanítványainak rémült arcára, s így szólt:
– Vaníček, te tökfej, úgy látom, nem tudod visszájáról elszámlálni a hét főbűnt.
Horáček hitoktató ugyanis bűvészügyességgel váltogatta és bonyolítgatta a kérdéseket. A gyerekeknek visszájáról kellett elmondani a tízparancsolatot, vagy például megkérdezte:
– Ludvík, te kerge birka, mondd meg gyorsan, melyik hátulról a harmadik parancsolat, attól számítva, hogy ne lopj!
Vallástani matematika volt ez, s az összesített végeredmény mindig az volt, hogy porzott a gyerekek nadrágja.
110. oldal, Mozgalmas hittanórák
Míg én ültem, a kaszárnyában csodák történtek. Az óberszt úr megtiltott a katonáknak mindenféle olvasást, még a Prágai hivatalos újságot is, a kantinban nem volt szabad újságba csomagolni se a virslit, se a kvarglit. Attól fogva a katonák elkezdtek olvasni, és a mi ezredünk lett a legműveltebb. Elolvastunk minden újságot…
70. oldal
Jaroslav Hašek: Švejk 87% Egy derék katona kalandjai a világháborúban
– Nem gondoltam volna – mondta –, hogy tíz évre ítéljenek egy ártatlan embert. Hogy egy ártatlan embert öt évre ítéltek, olyat már hallottam, de hogy tíz évre, az sok egy kicsit.
Švejk ismét otthon, miután kitört a bűvös körből
Jaroslav Hašek: Švejk 87% Egy derék katona kalandjai a világháborúban
– Hát megölték a Ferdinándot – mondta a takarítónő Švejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta őket.
(első mondat)