Jared Diamond amerikai

…mikor például az amerikaiak félni kezdtek a kergemarhakórtól, és ennek nyomán az élelmiszeripari hatóság megszigorította a húsipar működési szabályait, a feldolgozó vállalatok öt évig keményen ellenálltak – mondván, a szabályok betarthatatlanok –, ám mihelyt a McDonalds is fellépett hasonló követelményekkel a csökkenő hamburgerforgalom miatt, a „betarthatatlan” szabályok pár hét alatt életbe léptek mindenütt.

A néhai Henry Fordot például 1919-ben beperelték a részvényesei, mert a munkások minimálbérét felemelte napi öt dollárra, és a bíróság nekik adott igazat; az ítélet indoklásában a bíró kifejtette, hogy bár Mr. Ford emberbaráti érzelmei tiszteletet érdemelnek, a gyár alapvető funkciója mégiscsak az, hogy a részvényeseknek minél több pénzt hozzon.
Ha tehát azt akarjuk, hogy a nagyvállalatok ne sértsék a közérdeket, nekünk kell erre rászorítanunk őket, mégpedig olyan körülmények teremtésével, amelyek között a közérdek egyben az ő gazdasági érdekük is.

A sziget késői történetéből emberi csontok már nem csak a temetkezési helyeken fordulnak elő, hanem a szeméthalmokban is a többi ételmaradvány között. A vastagabbak törésnyomain jól látszik, hogy a velőt is elfogyasztották belőlük. A kannibalizmus emléke a szájhagyományban ma is él; például a legnagyobb sértés valakinek azt mondani, hogy az anyja húsa túl rágós.

A pukaók (Húsvét-szigeteki szobor fejdísze) száma nem több száznál, és csupán a legkésőbbi, egyben legnagyobb ahuk (szobortalapzat) szobrain fordulnak elő. Bennem elkerülhetetlenül azt a benyomást keltik, mintha gyermeteg kérkedést fejeznének ki. „Oké, te csináltál egy kilencméteres moait (Húsvét-szigeteki szobor), de pislogj csak ide – én megtoldom az enyémet ezzel a 12 tonnás pukaóval, ezt próbáld túllicitálni, te köcsög!” Los Angelesben hozzánk közel lakik néhány hollyvoodi filmmogul, azok rezidenciáin szoktam érezni hasonlót. Mikor Martin Davis rekordot állított fel a maga 4650 négyzetméter alapterületű palotájával, Aaron Spelling nemsokára építtetett egy 5200 négyzetmétereset. Ha bizalmas viszonyban volnék valamelyikükkel, javasolnám, hogy tetessen föl legnagyobb tornyának csúcsára egy 12 tonnás, vörös oszkárfigurát, lehetőleg daru nélkül.

Ma ezt az egész területet török és mongol nyelven beszélő népek lakják, a hunoktól Dzsingisz kánig tartó időszak alatt itt megfordult hordák leszármazottai. A tudósok vitatkoznak arról, hogy New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum seregei 2 millió 400 ezer embert vagy csak 1 millió 600 ezret mészároltak-e le Herat elfoglalásakor, de abban egyetértenek, hogy az efféle hadműveletek teljesen átalakították Ázsia nyelvi térképét.

275. oldal - 15. fejezet: Lovak, hettiták és a történelem

…egy viking férfi számára egy eszkimó nő messze nem lehetett olyan hasznos feleség, mint egy saját fajtájabeli: nem tudott gyapjúfonalat fonni, és abból ruhát szőni, sem ellátni az állatokat, fogalma sem volt a skyr erjesztéséről és a sajtkészítésről, hiszen mindezt nem tanulhatta meg gyerekkorában, mint a viking lányok. Vagy ha egy viking vadász összebarátkozott volna egy eszkimóval, esetleg kölcsönkéri a kajakját, menten kiderült volna, hogy a másik alkatához szabott alkotmányba bele se fér, vagy ha mégis, nem tudja vízhatlanul összekapcsolni a ruhájával. Ha pedig otthon azt kérte volna viking feleségétől, hogy varrjon neki bőrből egy ugyanilyet, az asszony csak nézett volna értetlenül: bőrt varrni, miért nem mindjárt fát..?

261. oldal

Mikor ezt a könyvet írni kezdtem, […] naívan az volt az elképzelésem, hogy a könyv egyszerűen a környezetrombolásról szól majd. Később felismertem még négy lehetséges okot, úgyhogy most az addig kizárólag környezeti eredetű összeomlásokat egy ötfaktoros modellben próbálom elhelyezni. Az öt faktor közül négy – a környezetrombolás, az éghajlat változása, az ellenséges szomszédok és az együttműködő kereskedelmi partnerek – egy-egy konkrét társadalomban nem feltétlenül játszik döntő szerepet. Az örödik azonban mindig: a társadalom válasza a környezeti problémákra.