!

Jankovics Marcell magyar

1941. október 21. (Budapest) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Jankovics_Marcell_(rendező)
Életrajz

Képek 3

Könyvei 22

Hoppál Mihály – Szemadám György – Nagy András – Jankovics Marcell: Jelképtár
Alekszandr Polescsuk – Cs. Horváth Tibor – Fazekas Attila – Stanisław Lem – Tiszai László – Jankovics Marcell: A pergamen rejtélye / Hajtóvadászat
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Jankovics Marcell: A fa mitológiája
Jankovics Marcell: A Nap könyve
Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag
Jankovics Marcell: Ének a csodaszarvasról
Jankovics Marcell: Lékiratok 1-2.
Jankovics Marcell: 3+1 – A négy évszak szimbolikája
Jankovics Marcell: A Szarvas könyve

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Curiositas, Helikon Universitas

Fordításai 1

Madách Imre: The Tragedy of Man

Illusztrálásai 20

Madách Imre: Az ember tragédiája
Arany János: Toldi
Lázár Ervin: Magyar mondák
Ágh István (szerk.): Parazsat evő paripa
Kríza Ildikó: Mesék és mondák Mátyás királyról
Alekszandr Polescsuk – Cs. Horváth Tibor – Fazekas Attila – Stanisław Lem – Tiszai László – Jankovics Marcell: A pergamen rejtélye / Hajtóvadászat
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Kríza Ildikó (szerk.): Mátyás, az igazságos
Jankovics Marcell: A Nap könyve
Mirtse Zsuzsa: Égforgató csodagyűrű

Antológiák 2

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Májusfának levelei
Varga Domokos György (szerk.): Magyar nemzetstratégia

Róla szóló könyvek 2

Veiszer Alinda: Záróra
Kovács Zsolt: Hívő vagyok anyám méhétől fogva

Népszerű idézetek

>!
Arianrhod MP

Nyelves királykiasszony című típus egyik meséjéből. Az alábbi párbeszéd a hős és a hősnő között zajlik:

„ – Milyen fejér lába van a királykisasszonnak.
– Jaj, nagy tűz van alatta.
– Hát akkor, süssük meg eszt a tojást.
– Nem lehet, mert juk van az üsten.
– Van itt esszeg, avval bé lehet dugni.
– Szart lehet.
– Van az is."

Jankovics Marcell: Ahol a madár se jár Hét év tizenkét tanulmánya

Kapcsolódó szócikkek: üst
11 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Tündérre utal a kisze harmadik neve: villő (német Wüli, szlovák vila = ,.tündér").
A villő nemcsak szalmabáb, hanem szalaggal, kendővel felöltöztetett fűzfaág is lehet. (Angol willow, holland wilg, német Weide, görög he liké=„fűzfa". A nevek a „tekerni, csavarni, hajlítani" jelentésű indoeurópai wel szóalakra vezethetők vissza. Ez illik a fűzfavessző tulajdonságaihoz és fölhasználásához. Heliké a Sarkcsillag körül „tekergő" medve-csillagképek egyik görög neve is.) Ezzel ismét a fákban tisztelt felsőbbrendű lényekhez érkeztünk, ami a naptárnak ezen a szakaszán – gondoljunk a keresztfára! – igazán nem csodálatos.

A fűznek mint a tavasz egyik jelképes fájának igencsak „boszorkányos" a múltja, s nemcsak a belőle készülő boszorkányseprű és gyógynövény- volta miatt (szalicilsavat tartalmaz).

Róla nevezték el a Helikon hegyét, ahol Apollón múzsáinak fűzfaligete állott, továbbá a holdistennők szent fája volt, és Athéné-Minerváé is az olajfa mellett. Ez a két faféleség hasonlít egymáshoz. Hogy mennyire, azt mutatja egy harmadik, mindkettőre hasonlító faféle, amit olajfűznek is hívnak (hivatalos nevén „keskenylevelű ezüstfa", Elaeagnus angustifolia).

Ezen túlmenően a fűz halálfa volt, a gyász és az elveszett szerelem jelképe. Ma is így él a köztudatban, miközben életfa is, hiszen köztudomású, hogy a fűz jól tűri a metszést, és a levágott fűzfavessző a földbe dugva könnyen kihajt és meggyökeresedik.

Kapcsolódó szócikkek: fűzfa · Minerva · Pallasz Athéné · szalicilsav
1 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Robert Graves szerint Venus (Aphrodité) Erycina melléknéven méhistennő volt, aki a szicíliai Eryx hegyén foganta hasonnevű fiát a görög Butésztől, a méhésztől. Eryx (Erüx) neve Aphrodité harmadik, jóval ismertebb fiát, Erószt idézi meg, akinek szintén méh volt az attribútuma. A szerelemistenke nyilát a méhfullánkhoz hasonlították a költők. A Butész névnek a görög busz („bika", „tehén", „ökör", „marhabőr") szó a töve, ugyanúgy, mint a „bogöly", „dongó" jelentésű buíúposz szónak (a bogöly ti. kifejezetten a marhákat gyötri), s ennek a nyelvi összefüggésnek bizonyosan köze van VERGILIUS méhek keletkezésére vonatkozó leírásához

5 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

A közép-amerikai indiánok a Vénuszt „Darázscsillagnak (Susek) nevezték, mivel – alább még szó lesz arról, miért- „fullánkos" természetű csillagistenségnek tekintették.

2 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

„Macrobius túlvilág-topográfiája szerint a Rákban és a Bakban vannak az égi kapuk. Úgy hiszik, hogy a lelke ezeken a kapukon át jönnek az égből a földre és térnek vissza a földről az égbe. (…) A Tejúttól lefelé kezdődik Pythagoras (vagyis sokkal inkább az újpythagoreusok) szerint Dis alvilági birodalma. (…) Miután az első súly már ránehezedik a lélekre, tovább süllyed lefelé a bolygók szféráin keresztül. Ezekben fénytesteket vesz magára, és itt társulnak hozzá azok a tulajdonságok, melyekkel a földön rendelkezni fog: a Szaturnusz zónájában az intelligencia, a következtetési képesség, a Jupiterében a tetterő, a Marsnál a szenvedélyesség heve, a Napnál az érzékelés és képzelőerő; a szerelmi vágyat a Vénusznál, az értelmezési képességet a Merkúrnál, a nemi erőt a Holdnál kapja. (…) Amikor visszaszáll a lélek az égbe, újra leveti mindazt, amit leérkezése során szerzett.” Ez a visszaút az, amit Kardos Tibor az ős-Árgirus vándorlásával azonosít (s aminek végső célja, hogy egyesüljön a tündérrel, eredetileg a Nagy Istennővel, s véle újra nemzhesse önmagát; ezért kap a nemi erőt kölcsönző „ezüst” Hold, s egyáltalán a szerelem a históriában főszerepet).

Jankovics Marcell: Ahol a madár se jár Hét év tizenkét tanulmánya

Kapcsolódó szócikkek: Árgirus
2 hozzászólás
>!
Véda MP

Hónapneveink latin eredetűek. Római hagyomány szerint a hónapoknak – márciustól decemberig – a városalapító Romulus király adott volna első ízben nevet. Ez az első római naptár valójában empirikus parasztkalendárium lehetett, amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli holt időt – a földművelés planetáris urának, Szaturnusznak a hatalma alá eső Bak és Vízöntő havát – az i.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven. Ianuarius hónap névadója Ianus, a kezdet és a vég istene volt, neki tulajdonítható, hogy a korábbi márciusi, majd szeptemberi évkezdés helyett a rómaiak utóbb január 1-jén kezdték az évet.
Az év első hónapját a csillagászati év megfelelő hónapneve után régente Vízöntő havának is nevezték. A csillagászati hónapok a napév fordulópontjaihoz igazodva a naptári hónapok utolsó dekádjában kezdődnek: a tulajdonképpeni Vízöntő hava január 21-én vagy 22-én. A régi időszámítás természetesen az évkezdetet is csillagászati fordulóponthoz, esetünkben a téli napfordulóhoz igazította.

>!
Véda MP

Gábriel (Gábor) arkangyal, Isten küldönce a „jó hírt”, az evangéliumot hozza a gyermektelen asszonyoknak. Nemcsak a keresztényeknél, hanem már a zsidóknál és később a muzulmánoknál is nagy becsben állt. Ő jelentette meg Keresztelő János és Szűz Mária születését. Az utóbbiról az Arany legenda tudósít apokrif újszövetségi iratok nyomán. Azt az angyalt, aki megjelent Sámson anyjának, hogy hírt adjon a hős születéséről, a zsidó hagyomány Gábriellel azonosítja. Gábrielnek tartják a keresztények azt az égi hírnököt, aki Jézus születését meghirdeti a pásztoroknak, és Jézus üres sírjánál az odaérkező asszonyoknak bejelenti Isten fiának föltámadását. Gábriel azonban leginkább arról nevezetes, hogy ő közölte Máriával a hírt, mely szerint a Szentlélek által a Messiás anyja lesz. Ebben az epizódban Gábriel név szerint is szerepel (Lk 1,26–38).

Az angyal látogatása a keresztény művészet egyik legkedveltebb témája (Angyali üdvözlet). A nyugati művészetben Gábrielt többnyire úgy ábrázolják, amint kezében liliomszállal, vagy Anjou-liliomos pálcával fél térdre ereszkedve köszönti Máriát, és a pálcáról az Ave Maria („Üdvözlégy, Mária!”) köszöntés kezdőszavaival teleírt szalag tekeredik le. A képről rendszerint nem hiányzik a galamb sem, a Szüzet megtermékenyítő Szentlélek képmása. Vagy az égből (Istentől) tűző fénysugáron repül Mária felé, vagy a főangyal jelvényéről látszik felröppenni. (Vö. Szent József galambos, virágos botjával.)

>!
Véda MP

A május 22-ével kezdődő csillagászati hónap az Ikrek jegyének védelme alatt áll. A jegy névadója az Ikrek (Gemini) csillagkép. Ennek az állatövi csillagképnek különös jelentőséget ad, hogy a nappályára merőleges égi körív, a Tejút is áthalad rajta, s az elmúlt kétezer évben a nyári napforduló otthona volt. A legrégibb közel-keleti kozmogóniák a világ teremtését arra az időre teszik, amikor a tavaszpont állott az Ikrek csillagképben (ha az év tavasszal kezdődik, gondolhatták, legyen tavasszal a „minden dolgok kezdete”).
[…]
Az Ikrek két legfényesebb csillaga, a Castor és a Pollux, az északi égbolt legfényesebb csillagai közé tartozik. A görög mitológia ikerhőseinek, Kasztórnak és Polüdeukésznak égi képmásai ők. Kasztór és Polüdeukész apja a hattyú-Zeusz volt, anyjuk Nemeszisz (Léda), aki a Tejút és nappálya másik, átellenes kereszteződése felett fogadta magába az isteni magot, ott, ahol a Hattyú csillagkép „behatol” a Tejút „vulvájába”. Az ikerhéroszok tojásból jönnek a világra, kerek sapkájuk a tojáshéj, az éggömb két felét jelképezi. (A Tejút osztja két félgömbre az eget.) Mint az Ikrek védnökei, Apollón és Hermész, ők is nagy marhatolvajok (Bika szomszédság!). Azt tartották róluk, hogy a téli viharok idején sietnek a hajósok segítségére. (Az Ikrek legtovább télen láthatók az éjszakában, s láthatóságuk végső soron azt jelenti, hogy felhőtlen vagy majdnem tiszta az égbolt.)

>!
Véda MP

A Bika (Taurus) a Zodiákus talán legszebb csillagképe. A Kost követi, és az Ikreket előzi meg az állatövi sorban. A Bika jegy az április 21/22. és május 21. közötti időszak „védjegye”. A hozzá fűződő mitologikus és tárgyi emlékanyag igen gazdag. Ennek fő oka az lehet, hogy az ókori magaskultúrák felvirágzása kezdetén az évkezdő tavaszpont még a Bikába esett (kb. i.e. 4400–2200 között). Ez az időszak a bikaistenek és tehénistennők tiszteletének virágkora. Amikor a tavaszpont továbbhátrált a Kos csillagképbe, a bikamítoszok értelme is megváltozott. Sok ismert rege a héroszoknak a bikával vívott küzdelméről szól. Ezek egy része a tavaszpont birtoklásáért folyik a régi tulajdonos, a Bika, és az utód, a Kos képviselője között. Az elbeszélő ezekben a történetekben az új korszak pártján áll, ezért a Bika a letűnt világ, immár alvilág képviselője. Egyiptomban ez a harc a Szeth bika és Hórusz napisten között folyik. Persze Hórusz győz – a Szeth-kultusz az ó-birodalom végén lehanyatlik Egyiptomban –, a napisten megölt ellenfelét földarabolja, combját a Sarkcsillaghoz kötözi. A „Marhacomb” csillagkép a mi Göncölszekerünk, amelyet egy római korból való csillagtérképen ugyanolyan kos őriz, amilyen az állatövi jegyek sorában is található. A krétai Minotaurusz-mítosz egyik lehetséges jelentése szintén ez. Thészeusz, a Kos-naphérosz azért megy le a labirintus-alvilágba lecsúszott Bika-Minoszhoz, hogy tőle a tavaszpontot megszerezze, amelyet a fonálgombolyag jelképez: a fonál a Nap útja, a gombolyag a rajta lévő csomópont vagy maga a Nap. A csillagászati korszakváltásra látszik emlékezni a híres bibliai epizód, amelyben a „kosszarvú” Mózes, az új törvények hozója összetöri az aranyborjút, a régi vallás immár tartalmát vesztett, „néma bálvánnyá” degradálódott jelképét.

>!
Odett

Természetéből adódóan a mese erotikus. Legtöbbje féltéssel, nőrablással, férjgyilkossággal megterhelt szerelmi háromszög-történet, a tündérmesék kivétel nélkül azok. Telis-tele vannak nyílt és burkolt erotikus célzásokkal, végkifejletük, a „boldog vég” magát a beteljesülést jelenti.
A mese eredetileg mindenkihez szólt, de míg erotikus jellege a felnőttek figyelmének ébrentartását, szórakoztatásukat célozta inkább, a gyermekek és serdülők esetében a szexuális mondandó a felnőtt életre való felkészítést szolgálta. Beavatás volt tehát. (Ma szexuális felvilágosításnak szokás nevezni, mely éppoly sekélyesen hangzik a beavatáshoz képest, amilyen sekélyes a témát taglaló iskolai tanagyag a meséhez képest. Hasonlóképpen állíthatnánk szembe a legtöbb szülő szánalmas igyekezetét e téren a mese emelkedettségével.
Nem véletlenül keletkezett oly sok vicc a szexuális felvilágosításról.) Ebből adódóan a mesemondás párkapcsolat-teremtő csoportos foglalatosságok időmúlató része volt, ami érthetővé teszi mindezt, s indokolja a mesemondó alkalmi huncutságát, trágár szavakkal fűszerezett előadásmódját.

55. oldal

Jankovics Marcell: Ahol a madár se jár Hét év tizenkét tanulmánya