!

Jankovich István magyar

1920. január 26. – 2002. január 23.

Teljes névPribéri Jankovich István
KatalógusnévJankovich István
Nemférfi

Könyvei 5

Jankovich István: Túléltem a halálomat
Jankovich István: Reinkarnáció
Jankovich István: Ízisz-Ozirisz-Hórusz birodalmában
Jankovich István: Tengerre magyar
Jankovich István: Miért élünk a Földön? I-II.

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Természetfeletti megnyilvánulások Édesvíz

Illusztrálásai 1

Jankovich István: Tengerre magyar

Népszerű idézetek

Deák_Nikoletta>!

Az igazi boldogságot azonban nem a külső világban, hanem önmagunkban kell keresnünk.

87. oldal (Édesvíz, 1992)

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból

Deák_Nikoletta>!

Fel kell ismernünk, hogy a fejlődés relatív. Születésekor mindenki más alapról indul, előző szellemi fejlődésének megfelelően, amelyet korábbi életéből tapasztalatként magával hozott. Ezért mindnyájunknak más feladatai vannak ebben az életben, de mindannyiunk célja azonos: a szellemi fejlődés.

110. oldal (Édesvíz, 1992)

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból

Deák_Nikoletta>!

[…] a boldogság ebben az életben inkább csak ábránd, vágy, elérendő cél, de nem állapot. Mégis meg kell kísérelnünk a földi „boldogság” elérését, és épp így törekednünk kell, hogy másokat is boldoggá tegyünk.

141. oldal (Édesvíz, 1992)

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból

M_Réka_>!

Istenem, ajándékozz meg annak felismerésével, hogy amin nem tudok változtatni, azt elfogadjam, – adj erőt, hogy amit meg tudok változtatni, azt megváltoztassam, és adj bölcsességet ahhoz, hogy az egyiket a másiktól megkülönböztethessem.

146. oldal 6. fejezet Megelégedettség

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból

Tenkei_Attiláné>!

Az embereket olyannak kell elfogadnunk, amilyenek. Mindenkinek megvan az oka és índítéka, hogy pontosan olyan legyen, amilyen. Ez azt jelenti, hogy embertársainkat nem alakíthatjuk kedvünk szerint, és személyiségüket nem szabad saját elképzeléseinknek megfelelően megváltoztatnunk.

147. oldal

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból

Monamoon>!

„ Néhány dolgot elmulasztottál,
Cselekvés helyett álmodoztál,
Gondolkodás helyett hallgattál,
Ha menned kellett: maradtál.”
Goethe

Deák_Nikoletta>!

Apám mondta nekem annak idején, amit életbölcsességként fogadok el:

„Fiam, hideg fejjel gondolkozz,
meleg szívvel érezz
és tiszta kézzel cselekedj.”

211. oldal

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból

Tenkei_Attiláné>!

A múlt olyan, mint a hamu. Már elhamvadt a tűz. Valami már megtörtént, akár jól, akár rosszul – de elmúlt. Ne foglalkozzunk hát a múlt problémáival, ne cipeljük magunkkal. Isten kegyelemteljes rendezése, hogy a rossz tapasztalatok és emlékek lassan feledésbe merülnek, de természetesen igen szívesen gondolunk vissza azokra az eseményekre, amelyeket szép emlékekként éltünk át annak idején.

164. oldal

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból

Deák_Nikoletta>!

A tibeti szerzetesek 28 éves koruktól 35 éves korukig, vagyis 7 esztendeig intenzíven foglalkoznak a halál problémájával. Ezután már így előkészülve nem is félnek a haláltól. Más szóval: hétéves tanulás után, már képesek arra, hogy a halálban az emberré válás nagy lehetőségét felismerjék és véghezvigyék. Akkor már úgy élhetik meg a halált, mint egy „beavatást”.

195-196. oldal (Édesvíz, 1992)

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból

Deák_Nikoletta>!

A haláltól megtanuljuk, hogy az élet célja maga a halál. Hangsúlyozom, hogy a természetes halálra és nem az öngyilkosságokra gondolok.

209. oldal (Édesvíz, 1992)

Jankovich István: Túléltem a halálomat Visszatérés a klinikai halálból