Jan van Rijckenborgh holland

Semmire, egyetlen dologra sem szabad azt mondania, hogy ez az enyém. […] egyetlen cél számít: a végleges isteniesedés.

…nem tetszenek a tömegnek azok, akik a Gnózisban járnak, nekik pedig a tömeg nem tetszik.

Ha te erre születtél,
Istentől örömre teremtettél,
menj fel a hegyre, barátom,
ahol három templom áll.
A csoda ott reád vár.

De azt ajánlom, valahogyan
vizsgáld magad alaposan.
Ha nem fürdenél tisztára,
a menyegző neked megártna…

Az érintés egyrészt arra irányul, hogy az ember rendszerében felélessze az igazi embert, nélkülözhetetlen táplálékkal lássa el, és így újra életlehetőséghez juttassa. Másrészt viszont ennek az érintésnek az erejében kell megszüntetni a természetben-szü­le­tettség akadályozó állapotát, és egyúttal másik járműre cserélni a személyiséget. A természetalak így keresztet hordoz: a pusztulás keresztjét, de ezzel az újjászületés vagy transz­fi­gu­rá­ció keresztjét is.

A démonok pedig behatolnak az emberbe, és elvetik bennük a saját tevékenységük csíráját.

Leány vonult be, most bíborba öltözve, fehér szalaggal a dereka körül. Fején zöld babér­ koszorút visel. […] meghajlás után beszélni kezdett:

Aki festőműhelybe megy,
s művészekkel vetekedik,
de festésből semmit sem ért,
azt gúnyosan kinevetik.

Aki művészekhez társul,
minden adottságok nélkül,
aki csak látszatot alkot,
az szégyentől nem menekül.

Aki menyegzőre jön el,
holott erre fel nem kérik,
gőgös pompájával azt is
mind gúnyosan kinevetik…

Az ős-Gnózisban megmutatkozik, hogy a nemek elválasztása és ennek a következményei szükségesek a születés és halál kerekének a forgatásához…

A gonosznak itt kell laknia, mert itt született.

…túl nagyra becsülték magukat, s ezért jöttek ebbe a kastélyba is hívatlanul. A legtöbben itt talán meg is akartak gazdagodni, hogy azután na­ gyobb pompában és tekintélyben élhessenek. így csábították el egymást, s annyira a gúnynak és szégyennek szolgáltatták ki, hogy ezért nagyon is büntetést érdemelnek…

Néhányat minden nélkül, mezítelenül küldtek el ugyan, de sértetlenül; másokra csengőket akasztottak, s úgy zavarták el őket; megint másokat kiostoroztak. Annyiféle büntetés volt, hogy nem tud­ nám mindet felsorolni. Végül az utolsókra került a sor, akikkel hosszabban kellett foglalkozni. Néhányat fela­ kasztottak, másokat lefejeztek, vízbe dobtak, vagy más­ képpen szolgáltatták ki a halálnak. Ezzel elég sok idő telt el. A büntetések láttán a könnyeim folytak, ha nem is annyira a folyamat miatt, amit merészségük miatt bizonyára megérdemeltek, hanem az ember csekélységé­ nek gondolata miatt, aminek következtében újra meg újra azzal foglalkozunk, ami számunkra első bukásunk óta le van pecsételve.