Jan van den Boomen magyar
Könyvei 14
Kapcsolódó sorozatok: Legendák és enigmák · Morgena ciklus · Kyr-ciklus · M.A.G.U.S.: Népek és birodalmak · Összes sorozat »
Antológiák 17
Népszerű idézetek
A Káosz teremt és a Káosz pusztít, az Ő akarata szerint. Mert a Káosz hivatott kirostálni az ocsút a búza körül. Mert a Káosz hozza az egyensúlyt, és eltörli a felesleget. Azokat, akik méltatlanok a rangjukra. Büntet és öl, ha nem veszed ezt figyelembe. De akkor te soha nem lehetsz búzaszem. Felemelkedés? Igen. A felemelkedést is elhozhatja az arra méltónak.
– Pihenj, anyám. A had férfidolog.
A komor asszony sokáig nem válaszolt. A füstös szél bekúszott a szobába, s új csigákba görbítette fehér haját.
– Férfidolog – sóhajtott. – Volt bármi ügy valaha is, amit tisztességgel elvégeztetek? – Hogy választ nem kapott, szomorúan elmosolyodott. – Gyanítom, aligha lesz bármikor.
107. oldal
A holdvilág kupám fölé hajolt
és ringatózik benne. Idd a bort,
mert nem lesz sem ringás, sem bor, ha bedőlt
sírodra süt az ezüst telihold.
Fogd jól kupádat s a lány ujjait,
mert elhervadsz, s nem látnak újra itt:
a sors szele letépi ingedet
és elfúj, mint a rózsa szirmait.
Szemei most nádzöld színben villantak fel.
Most itt ülök, s iszom; ha elmegyek,
musttal mossátok meg holttestemet,
szőlőlevélbe csomagoljatok
s a kocsmakert mellé temessetek.
Eleget éltem ahhoz, hagy hihess nekem. Mindennek megvan a maga ideje, s mindben van elegendő szépség is ahhoz, hogy élvezd. Ha pedig ilyenre bukkansz, egy percet se habozz!
Mert fiam, ha meglátod
azt a lányt, ha csak erőst rágondolsz, és belédobog a szíved, akkor az bizony szerelem, efelől semmi kétség nem lehet. Ha felébredsz mert kidobog a melledből a kiskalapács, csak mert azt álmodtad látod őt, akkor szereted. De ha csak a pennád mártanád a kalamárisába, ha csak ez jut eszedbe, akkor – legyintett – romlott az már. Büdös hús. Már ami a szerelmet illet.
Mert szeretnivalóak az asszonyok – prédikált továbbra is ervül Salogar. – S egy nem
akad, kinek ne tudnád tiszta szívvel dicsérni valamely erényét. Kinél többet, kinél kevesebbet, de mindnél akad.- Egy borostyán pillantás, egy gyöngy járás, gyémánt kacagás, óh istenek, bármi!
Széles jókedvvel csapott az asztalra, hogy a zenészek egy pillanatra elhallgattak.
– S tán ez lenne a boldogság?
– Ez is, fiam. Ez is. Számos dolog létezik, mi boldoggá tehet, de bármi furcsa is, az emberek nagyja nemcsak, hogy hagyja ezeket érintetlenül elmenni maga mellől, de fel sem ismeri. Nem látja meg, ha boldog. Mindőjük sokat, s főként mást vágyik, mert azt hiszi, az bizonnyal többet érne, s észre sem veszi, hogy akár abban a minutumban is boldog lehetne, ha meglátná, amire vak. A boldogság nem valami megfoghatatlan káprázat… Nagyon is létező, apróságokban is rejtező tökély. Csak tudni kell megélni.
Igaz, hogy tünékeny, el kell ismernem. Néha csak néhány perc, néha még annyi sem, s az istenek különleges kegye, ha engedik, hogy tovább tartson, ha megállítanak egy csillagképet, hogy az onnan el ne mozduljon, ha a minutumot évekig nyújtják.
De természetétől fogva múlandó. Sajnos. És ettől gyönyörű, nekünk pedig meg kell találni,
s erőt meríteni belőle. Elfogadni az adományait, az utolsó pillanatot is…