!

Jan van den Boomen magyar

Könyvei 14

Jan van den Boomen: Jó széllel toroni partra
Jan van den Boomen: Morgena könnyei
Jan van den Boomen: Fekete vizek
Jan van den Boomen: Sogron lángjai 1.
Jan van den Boomen: Kyr históriák
Jan van den Boomen: Toroni krónikák
Jan van den Boomen: Tűzön, vízen, árnyékban
Jan van den Boomen: Esőhozó
Jan van den Boomen: Toron
Jan van den Boomen: Opálhajós

Kapcsolódó sorozatok: Legendák és enigmák · Morgena ciklus · Kyr-ciklus · M.A.G.U.S.: Népek és birodalmak · Összes sorozat »

Antológiák 17

Kornya Zsolt (szerk.): Kráni krónikák
Gáspár András (szerk.): A holtak légiója
Gáspár András (szerk.): Hideg karok ölelése
Gáspár András (szerk.): Erioni regék
Gáspár András (szerk.): Kyria örök
Gáspár András (szerk.): A halál hét arca
Gáspár András (szerk.): Átkozott esküvések
Kornya Zsolt (szerk.): A fogadás
Novák Csanád (szerk.): Homályhozó
Gáspár András (szerk.): Vihar Ibara felett

Népszerű idézetek

Grace_Martin>!

A Káosz teremt és a Káosz pusztít, az Ő akarata szerint. Mert a Káosz hivatott kirostálni az ocsút a búza körül. Mert a Káosz hozza az egyensúlyt, és eltörli a felesleget. Azokat, akik méltatlanok a rangjukra. Büntet és öl, ha nem veszed ezt figyelembe. De akkor te soha nem lehetsz búzaszem. Felemelkedés? Igen. A felemelkedést is elhozhatja az arra méltónak.

Allanon>!

Sohasem kedveltem azokat, akik szolgamód meghunyászkodnak az egyház dogmái előtt, és hitüket nem az ész érveinek meggyőző ereje adja, csupán a rettegés, hogy maguknak sem merik bevallani, mennyire félnek gondolkodni. Az ilyen hit gyenge…

114. oldal

lilla_csanyi>!

– Pihenj, anyám. A had férfidolog.
A komor asszony sokáig nem válaszolt. A füstös szél bekúszott a szobába, s új csigákba görbítette fehér haját.
– Férfidolog – sóhajtott. – Volt bármi ügy valaha is, amit tisztességgel elvégeztetek? – Hogy választ nem kapott, szomorúan elmosolyodott. – Gyanítom, aligha lesz bármikor.

107. oldal

Arbiters>!

Maga pedig okos asszony.
– Annak látszom?
– Ha csak fele olyan okos, mint amilyen szép, magával nagyon kell vigyázni.

311. oldal

Laszlo_Tarnok>!

A holdvilág kupám fölé hajolt
és ringatózik benne. Idd a bort,
mert nem lesz sem ringás, sem bor, ha bedőlt
sírodra süt az ezüst telihold.

Fogd jól kupádat s a lány ujjait,
mert elhervadsz, s nem látnak újra itt:
a sors szele letépi ingedet
és elfúj, mint a rózsa szirmait.
Szemei most nádzöld színben villantak fel.

Most itt ülök, s iszom; ha elmegyek,
musttal mossátok meg holttestemet,
szőlőlevélbe csomagoljatok
s a kocsmakert mellé temessetek.

Laszlo_Tarnok>!

Eleget éltem ahhoz, hagy hihess nekem. Mindennek megvan a maga ideje, s mindben van elegendő szépség is ahhoz, hogy élvezd. Ha pedig ilyenre bukkansz, egy percet se habozz!

Laszlo_Tarnok>!

Mert fiam, ha meglátod
azt a lányt, ha csak erőst rágondolsz, és belédobog a szíved, akkor az bizony szerelem, efelől semmi kétség nem lehet. Ha felébredsz mert kidobog a melledből a kiskalapács, csak mert azt álmodtad látod őt, akkor szereted. De ha csak a pennád mártanád a kalamárisába, ha csak ez jut eszedbe, akkor – legyintett – romlott az már. Büdös hús. Már ami a szerelmet illet.

Laszlo_Tarnok>!

Mert szeretnivalóak az asszonyok – prédikált továbbra is ervül Salogar. – S egy nem
akad, kinek ne tudnád tiszta szívvel dicsérni valamely erényét. Kinél többet, kinél kevesebbet, de mindnél akad.- Egy borostyán pillantás, egy gyöngy járás, gyémánt kacagás, óh istenek, bármi!
Széles jókedvvel csapott az asztalra, hogy a zenészek egy pillanatra elhallgattak.
– S tán ez lenne a boldogság?
– Ez is, fiam. Ez is. Számos dolog létezik, mi boldoggá tehet, de bármi furcsa is, az emberek nagyja nemcsak, hogy hagyja ezeket érintetlenül elmenni maga mellől, de fel sem ismeri. Nem látja meg, ha boldog. Mindőjük sokat, s főként mást vágyik, mert azt hiszi, az bizonnyal többet érne, s észre sem veszi, hogy akár abban a minutumban is boldog lehetne, ha meglátná, amire vak. A boldogság nem valami megfoghatatlan káprázat… Nagyon is létező, apróságokban is rejtező tökély. Csak tudni kell megélni.
Igaz, hogy tünékeny, el kell ismernem. Néha csak néhány perc, néha még annyi sem, s az istenek különleges kegye, ha engedik, hogy tovább tartson, ha megállítanak egy csillagképet, hogy az onnan el ne mozduljon, ha a minutumot évekig nyújtják.
De természetétől fogva múlandó. Sajnos. És ettől gyönyörű, nekünk pedig meg kell találni,
s erőt meríteni belőle. Elfogadni az adományait, az utolsó pillanatot is…