Jan Assmann német
1938. július 7. (Langelsheim) – 2024. február 19. (Konstanz)
Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Assmann, Jan |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 8
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris könyvtár - Vallástörténet Osiris · A kútnál Atlantisz
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Ami az egyes individuumokat „mi”-vé kovácsolja, nem más, mint a közös tudás és önelképzelés konnektív struktúrája, amely egyfelől közös szabályokra és értékekre, másfelől a közösen lakott múlt emlékeire támaszkodik.
16. oldal
Jan Assmann: A kulturális emlékezet 88% Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban
A beavatás tehát lényegében az illúzióktól való megszabadítás folyamata.
224. oldal
Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium
Szíveteket egy férfinak kell vezetnie, mert nélküle minden nő hajlamos túllépni a számára kijelölt kört.
[…]
A férfinak is szüksége van vezetésre. Tetteit egy asszonynak, illetve a szerelemnek kell vezérelnie…
339-341. oldal
Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium
Az antik misztériumok – s velük összefüggésben az ókori Egyiptom – különös előszeretettel tárgyalt-vitatott témák voltak a késő XVIII. század értelmiségi s kivált szabadkőműves köreiben. „Misztériumok” címen a vallási igazságnak s a vallási igazság emberi megismerhetőségének kérdéséről folyt szó. A felvilágosodás korában a „misztérium” a kinyilatkoztatás ellenfogalmává fejlődött. A vallás, amelyet Mózes kapott, s amely Izrael gyermekei között elterjedt, kinyilatkoztatás vallás, ellentétben a Mózes előtti, misztérium-típusú vallásokkal. Minden misztériumok anyjának pedig az óegyiptomi vallás számított. Ahogy a Napnyugat a kinyilatkoztatást illetően a bibliai próféták vállán állt, úgy állt a misztériumok vonatkozásában, legalábbis saját meggyőződése szerint, a régi egyiptomiak vállán. A felvilágosodás évszázada egyre határozottabban eltávolodott a kinyilatkoztatás eszméjétől, egy természetes, emberi ésszel felfogható teológia eszméjének kedvéért. Az ész vallását az ókori Egyiptomban, a filozófusok istenét pedig az egyiptomi misztériumokban keresték.
31-32. oldal
Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium
„Betűemberek vagyunk. Egész lényünk betűktől függ.” „Az ember az ember számára elvesztette értékét. A bölcs társaságát már nem keresik; bölcsességét ugyanis megtaláljuk az írásokban.” A hieroglifák megóvnak a kommunikáció ilyetén hanyatlásától, mert nem jelentenek konkurenciát a nyelvvel szemben. Fogalomképekről van szó, nem pedig szójelekről. Mivel nem a beszélt nyelvet jelölik, nem is pótolhatják.
A szertartástörvény előírásait Isten azonban nem hieroglifákkal, hanem betűkkel írta. […] A hieroglifák az embert a dolgok világához rögzítik. Csak az alfabetikus írás teszi lehetővé a természetfeletti lejegyzését. (Mendelssohn* mondhatta volna azt is, hogy Isten a természet könyvét hieroglifákkal, a törvények könyvét viszont betűkkel írta.) […] az „alfabetikus forradalom” nem görög, hanem szemita ügy volt, s hogy az ábécé a hieroglif írásból vezetődik le. Hieroglif és alfabetikus írás úgy viszonyul egymáshoz, mint mítosz és monoteizmus.
162. oldal
A rendet rituálisan kell fenntartani és reprodukálni a köznapok rendetlensége és széthullási hajlandósága ellenében.
142. oldal
Jan Assmann: A kulturális emlékezet 88% Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban
Van ebben az operában valami, ami a többinél inkább kihívja e féktelen értelmezői becsvágyat és buzgalmat, még ha természetesen igaza is van Sefan Kunzénak, amikor arra figyelmeztet, hogy helytelen volna a műveket „mindazért felelőssé tenni, amit művelnek velük”.
25. oldal
Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium
Felettébb kívánatos, hogy minden államban legyenek férfiak, akik a köznép előítéletei fölé emelkednek, és pontosan tudják, hogy a hazafiság mikor szűnik meg erénynek lenni.
199. oldal - idézi módosításokkal G. E. Lessing, Szabadkőműves párbeszédek - Ernst és Falk (Pallas, Bp. 2008)
Jan Assmann: Religio duplex Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás
Megítélésem szerint az opera célja nem az, hogy rejtjelesen vagy allegórikus formában utaljon az illuminátusok, a rózsakeresztesek avagy az Ázsiai Testvérek egyik vagy másik titkos tanára, hanem az akkori körülmények között titkos társaságok formájában szerveződő felvilágosodás eszméit egy műalkotás formájában a lehető legszélesebb körben népszerűsítse. Számomra A varázsfuvola nem kulcsopera; akkor már inkább a szabadkőművesség „emblematikus ön-pozicionálása” a felvilágosodás és a romantika között.
24. oldal
Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium
Freud az antiszemitizmus gyökereit akarta feltárni. Figyelemre méltó, hogy nem azt kérdezte, miért gyűlölik a pogányok, a keresztények vagy a németek a zsidókat, hanem azt: „ miért lett a zsidó az, aki lett, s miért vonta magára ezt a kiolthatatlan gyűlöletet?” Freud a monoteizmusra és a vele járó fensőbbségérzetre vezette vissza ezt a „kiolhatatlan gyűlöletet”. „Ha valaki a félelmetes atya kinyilvánított kegyeltje, nem csodálkozhat a testvérek féltékenységén, s hogy hova vezethet ez a féltékenység, azt igen szépen mutatja a Józsefről és testvéreiről szóló monda.” A zsidók, azaz az egyistenhívők ellen irányuló gyűlölet a mózesi megkülönböztetés kirekesztettjeinek bosszúja. […] Nem a zsidó, hanem a monoteizmus vonja magára ezt a kiolthatatlan gyűlöletet. Amikor Freud egyiptomivá tette Mózest, a zsidóságból vissza tudta helyezni Egyiptomba a kirekesztő megkülönböztetés, az intolerancia és tagadás forrását…
235-236. oldal