!

Jan Assmann német

1938. július 7. (Langelsheim) – 2024. február 19. (Konstanz)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévAssmann, Jan
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 8

Jan Assmann: A kulturális emlékezet
Jan Assmann: Mózes, az egyiptomi
Jan Assmann: A varázsfuvola
Jan Assmann: Uralom és üdvösség
Jan Assmann: Religio duplex
Jan Assmann: Das kulturelle Gedächtnis
Jan Assmann: Ma'at
Jan Assmann: The Price of the Monotheism

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris könyvtár - Vallástörténet Osiris · A kútnál Atlantisz


Kiemelt alkotóértékelések

Dénes_Gabriella>!

Jan Assmann

A szerző rendkívül fontos kérdéseket tárgyal köteteiben.
Némelyik állítása természetesen vitatható, esetleg „csak” elgondolkodtató.
Nagy világvallások, ismert ókori kultúrák és államszervezetek történetén át vezet be néhány nagyon fontos, ma is működő kulturális, vallási és nemzeti síkon tapasztalható jelenségbe.
Munkásságáért nagyon tisztelem.


Népszerű idézetek

Boglarina>!

Ami az egyes individuumokat „mi”-vé kovácsolja, nem más, mint a közös tudás és önelképzelés konnektív struktúrája, amely egyfelől közös szabályokra és értékekre, másfelől a közösen lakott múlt emlékeire támaszkodik.

16. oldal

Jan Assmann: A kulturális emlékezet Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban

Frank_Waters I>!

A beavatás tehát lényegében az illúzióktól való megszabadítás folyamata.

224. oldal

Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium

Frank_Waters I>!

Szíveteket egy férfinak kell vezetnie, mert nélküle minden nő hajlamos túllépni a számára kijelölt kört.

[…]

A férfinak is szüksége van vezetésre. Tetteit egy asszonynak, illetve a szerelemnek kell vezérelnie…

339-341. oldal

Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium

vargarockzsolt>!

Az antik misztériumok – s velük összefüggésben az ókori Egyiptom – különös előszeretettel tárgyalt-vitatott témák voltak a késő XVIII. század értelmiségi s kivált szabadkőműves köreiben. „Misztériumok” címen a vallási igazságnak s a vallási igazság emberi megismerhetőségének kérdéséről folyt szó. A felvilágosodás korában a „misztérium” a kinyilatkoztatás ellenfogalmává fejlődött. A vallás, amelyet Mózes kapott, s amely Izrael gyermekei között elterjedt, kinyilatkoztatás vallás, ellentétben a Mózes előtti, misztérium-típusú vallásokkal. Minden misztériumok anyjának pedig az óegyiptomi vallás számított. Ahogy a Napnyugat a kinyilatkoztatást illetően a bibliai próféták vállán állt, úgy állt a misztériumok vonatkozásában, legalábbis saját meggyőződése szerint, a régi egyiptomiak vállán. A felvilágosodás évszázada egyre határozottabban eltávolodott a kinyilatkoztatás eszméjétől, egy természetes, emberi ésszel felfogható teológia eszméjének kedvéért. Az ész vallását az ókori Egyiptomban, a filozófusok istenét pedig az egyiptomi misztériumokban keresték.

31-32. oldal

Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium

vargarockzsolt>!

„Betűemberek vagyunk. Egész lényünk betűktől függ.” „Az ember az ember számára elvesztette értékét. A bölcs társaságát már nem keresik; bölcsességét ugyanis megtaláljuk az írásokban.” A hieroglifák megóvnak a kommunikáció ilyetén hanyatlásától, mert nem jelentenek konkurenciát a nyelvvel szemben. Fogalomképekről van szó, nem pedig szójelekről. Mivel nem a beszélt nyelvet jelölik, nem is pótolhatják.
A szertartástörvény előírásait Isten azonban nem hieroglifákkal, hanem betűkkel írta. […] A hieroglifák az embert a dolgok világához rögzítik. Csak az alfabetikus írás teszi lehetővé a természetfeletti lejegyzését. (Mendelssohn* mondhatta volna azt is, hogy Isten a természet könyvét hieroglifákkal, a törvények könyvét viszont betűkkel írta.) […] az „alfabetikus forradalom” nem görög, hanem szemita ügy volt, s hogy az ábécé a hieroglif írásból vezetődik le. Hieroglif és alfabetikus írás úgy viszonyul egymáshoz, mint mítosz és monoteizmus.

162. oldal

1 hozzászólás
shandy>!

A rendet rituálisan kell fenntartani és reprodukálni a köznapok rendetlensége és széthullási hajlandósága ellenében.

142. oldal

Jan Assmann: A kulturális emlékezet Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban

Frank_Waters I>!

Van ebben az operában valami, ami a többinél inkább kihívja e féktelen értelmezői becsvágyat és buzgalmat, még ha természetesen igaza is van Sefan Kunzénak, amikor arra figyelmeztet, hogy helytelen volna a műveket „mindazért felelőssé tenni, amit művelnek velük”.

25. oldal

Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium

Inpu>!

Felettébb kívánatos, hogy minden államban legyenek férfiak, akik a köznép előítéletei fölé emelkednek, és pontosan tudják, hogy a hazafiság mikor szűnik meg erénynek lenni.

199. oldal - idézi módosításokkal G. E. Lessing, Szabadkőműves párbeszédek - Ernst és Falk (Pallas, Bp. 2008)

Jan Assmann: Religio duplex Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás

vargarockzsolt>!

Megítélésem szerint az opera célja nem az, hogy rejtjelesen vagy allegórikus formában utaljon az illuminátusok, a rózsakeresztesek avagy az Ázsiai Testvérek egyik vagy másik titkos tanára, hanem az akkori körülmények között titkos társaságok formájában szerveződő felvilágosodás eszméit egy műalkotás formájában a lehető legszélesebb körben népszerűsítse. Számomra A varázsfuvola nem kulcsopera; akkor már inkább a szabadkőművesség „emblematikus ön-pozicionálása” a felvilágosodás és a romantika között.

24. oldal

Jan Assmann: A varázsfuvola Opera és misztérium

6 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Freud az antiszemitizmus gyökereit akarta feltárni. Figyelemre méltó, hogy nem azt kérdezte, miért gyűlölik a pogányok, a keresztények vagy a németek a zsidókat, hanem azt: „ miért lett a zsidó az, aki lett, s miért vonta magára ezt a kiolthatatlan gyűlöletet?” Freud a monoteizmusra és a vele járó fensőbbségérzetre vezette vissza ezt a „kiolhatatlan gyűlöletet”. „Ha valaki a félelmetes atya kinyilvánított kegyeltje, nem csodálkozhat a testvérek féltékenységén, s hogy hova vezethet ez a féltékenység, azt igen szépen mutatja a Józsefről és testvéreiről szóló monda.” A zsidók, azaz az egyistenhívők ellen irányuló gyűlölet a mózesi megkülönböztetés kirekesztettjeinek bosszúja. […] Nem a zsidó, hanem a monoteizmus vonja magára ezt a kiolthatatlan gyűlöletet. Amikor Freud egyiptomivá tette Mózest, a zsidóságból vissza tudta helyezni Egyiptomba a kirekesztő megkülönböztetés, az intolerancia és tagadás forrását…

235-236. oldal

2 hozzászólás