!

James Thurber amerikai

1894. december 8. (Columbus, Amerikai Egyesült Államok) – 1961. november 2. (New York)

Teljes névJames Grover Thurber
NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/James_Thurber

Könyvei 13

James Thurber: A 13 falióra
James Thurber: A fehér szarvas
James Thurber: The 13 Clocks
James Thurber: The Secret Life of Walter Mitty
James Thurber: File and Forget / Sürgősen felejtsd el
James Thurber: My Life and Hard Times
James Thurber: Thurber Country
James Thurber: The White Deer
James Thurber: The Last Flower
James Thurber: The 13 Clocks / The Wonderful O

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Vidám Könyvek, Kétnyelvű kis könyvtár

Illusztrálásai 1

James Thurber: The White Deer

Antológiák 5

Borbás Mária (szerk.): 21 rémes történet
Dupka György (szerk.): Borzalmak könyve
Géher István (szerk.): Az elveszett kisfiú
Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I-II.
Országh László (szerk.): Az el nem képzelt Amerika

Népszerű idézetek

>!
déli_báb IP

Egy napon, mikor súlyosak a felhők, esik az eső, és a valóság túlságosan nyomaszt, szántszándékkal le fogom venni a szemüvegem, és nekivágok az utcáknak. Merem állítani, hogy soha többé nem hallanak rólam. (Mindig is hittem, hogy Ambrose Bierce látása, nem pedig hóbortossága okozta, hogy felszívta a köd.) Nagyszerűen fogom érezni magam, bárhol is végzem.

137. oldal (A Bicikliző tengernagy)

Kapcsolódó szócikkek: Ambrose Bierce
1 hozzászólás
>!
Hanna IP

Különben sem szeretem az Időt. Nem nekem való. Szitakötőknek való, meg angyaloknak. Az előbbi túl rövid ideig él, az utóbbi túl sokáig.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
déli_báb IP

A jámbor mongúz

Egyszer Kobraországban született egy mongúz, aki nem akart harcolni sem a kobrák, sem senki más ellen. Mongúzszájról mongúzszájra szállt a hír, hogy van egy mongúz, aki nem akar harcolni a kobrák ellen. Ha bárki más ellen nem akar harcolni, az a magánügye marad, csakhogy a mongúz kötelessége: kobrát ölni vagy kobra által halni.
– Miért? – kérdezte a jámbor mongúz, és körbejárt a hír, hogy a különös, új mongúz nemcsak kobrapárti és mongúzellenes, de intellektuálisan is deviáns: ellene van a monguzizmus ideáljainak és tradícióinak.
– Őrült! – kiáltotta az ifjú mongúz atyja.
– Beteg – mondta az anyja.
– Gyáva! – harsogták bátyjai.
– Mongoszexuális – susmorogták nővérei.
Idegeneknek, akikkel sosem találkozott, most hirtelen eszébe jutott, hogy látták, amint hason csúszott, kobracsuklyát próbált, vagy éppen Monguzia erőszakos megdöntését tervezgette.
– Igyekszem a józan észre és az intelligenciára hagyatkozni – mondta a különös, új mongúz.
– Az értelem az árulás és förtelem – hörögte az egyik szomszédja.
– Az intelligencia nemzetgyalázás! – vicsorogta a másik.
Végül lábra kapott a hír, hogy a mongúz kígyómérget tart a metszőfogában, akár a kobrák. Bíróság elé állították, mancsfeltartással elítélték, és száműzték.

Tanulság: Ellen el nem érte – elűzte hát a népe. Idegen földben porai. Kár érte. Tora korai.

272-273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kígyó · mongúz
1 hozzászólás
>!
Tunder84

– Mindenkinek van valami gyöngéje, én például gonosz vagyok.

71. oldal

>!
Hanna IP

A manó és a királyfi belebonyolódtak a bojtorjánbozótba; körülöttük baljós bőregerek bóklásztak, s messzebb, a tavirózsákon békésen brekegő békák bordala barnán borongott. Az égen legyek lebegtek, vándoraink egy betegesen bégető bárányra leltek, mely térdig állt az álmos patakban, s a mederbe meredt, melyben gyors és nyálkás kígyók kúsztak-csúsztak, siklottak, sikamlós selyemként suttogva sanda titkokat.

45. oldal

>!
Dün SP

Figyelte a felé siető sudár királykisasszonyt, ékszerekkel szikrázó haját, aranysaru övezte lábát, és csodálta, hogy egy szarvas – ha valóban szarvas volt – ily tökélességgel öltheti magára egy királyi vérből származó hajadon ragyogó alakját. A királyi tintanyaló azon töprengett, vajon ő maga képes volna-e tiszta szívéből beleszeretni egy hölgybe, aki egyszer csak – varázslattól függő időpontban – a fák fiatal hajtásait kezdené rágcsálni. Felsóhajtott, fejét csóválta, s eldöntötte, hogy képtelen volna, majd az eredményt apró lábjegyzetben odabiggyesztette szíve archívumába.

26. oldal (A fehér szarvas)

2 hozzászólás
>!
déli_báb IP

Vonzó illat csábította a rókát egy fa alá, melyen nagy darab sajttal a csőrében a holló ült.
-Mi ez? Sajt? Ó, sajt – gunyoroskodott a róka. – Hisz az egéreledel.
A holló, karmában a sajtot szorongatva, leszólt: -Te mindig utálod, amit nem tudsz megszerezni. Például a szőlőt.
-A szőlő madáreledel – jegyezte meg a róka gőgösen. – Én epikureus vagyok, gourmand, sőt gasztronóm.
Zavarba jött a holló, szégyellte, hogy az életművészet nagymestere látja, amint ő egéreledellel táplálkozik, és sietve lepottyantotta a sajtot. A róka ügyesen elkapta, és jó étvággyal lenyelte. – Merci – biccentett udvariasan, és elügetett.

264. oldal (Téma, változatokkal)

>!
imma A+P

H. G. Wells elmesélte egyszer, hogy a legtöbb látogatója közölte vele: magasan legjobb regénye a „Kisvárosi nagyasszonyok”.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: H. G. Wells
>!
ViraMors P

A száz meg száz óra egytől egyig delet mutatott, de az egyik nyolcat, a másik hatot, a harmadik kilencet vagy négyet ütött, mindent, csak éppen tizenkettőt nem.
– A leányzók különös hatással vannak az órákra – mondta Tockó –, az órák vagy keveset, vagy sokat ütnek miattuk. A leányzók megcsúfolják az időt.

23. oldal, A fehér szarvas

2 hozzászólás