!

James Herriot brit

1916. október 3. (Sunderland) – 1995. február 23. (Thirlby, UK)

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 3 film

Teljes névJames Alfred Wight
Honlapjamesherriot.org
Facebook@JamesHerriotAuthor

Képek 6

Könyvei 30

James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…
James Herriot: Kutyák a rendelőmben
James Herriot: Minden élő az ég alatt
James Herriot: A repülő állatorvos
James Herriot: Egy állatorvos történetei
James Herriot: Ő is Isten állatkája
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott
James Herriot: Az állatorvos is nős ember
James Herriot: Az állatorvos is ember
James Herriot: Az élet dicsérete

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Macmillan Collector's Library angol

Antológiák 1

Gerald Durrell (szerk.): A legszebb kutyatörténetek

Népszerű alkotóértékelések

Chöpp P>!

James Herriot

Csodás mesélő. Mindig megnevettet és csüggök minden szaván. Felváltva anekdotázunk belőle a családban, amikor egy-egy könyvét elolvassuk.

2 hozzászólás
Kkatja P>!

James Herriot

Csodálatosan derűlátó és nagyon emberi állatorvos, még a régi békeidőkből, szétnevetem vagy szétbőgöm magam a történetein, középút nincsen! :)

4 hozzászólás
Judit_1968>!

James Herriot

A LEGJOBB! Ha tehetném több csillagot adnék, ha tehetném szeretném látni Őt, és beszélgetni vele, de talán az is elég lenne, ha megszoríthatnám a kezét és azt mondhatnám Neki: köszönöm Mr Herriot! Ha olvasom, vagy hallgatom, elhiszem, hogy az élet szép, és az ember, ember maradhat még akkor is, ha vannak nehézségek, hibák, tragédiák. Megunhatatlanok a történetei, utolérhetetlen a stílusa.

Evelyn_Carnahan>!

James Herriot

Imádom! I love it! Nice, best, fantastic, superlative!

Sid2>!

James Herriot

A könyvei számomra függőséget okoznak ! Pedig már szívesen olvasnék mást is de nem tudom megtenni. Mit tegyek ?


Népszerű idézetek

ppeva P>!

– Hát igen, tudja, hajat vágni nem nagy mesterség. Annak a titkát kell tudni, hogy mit hagyjon meg az ember!

151. oldal

2 hozzászólás
Szelén>!

És néha nem könnyű világos képet kapni telefonon.
– Itt Bob Fryer beszél.
– Jó reggelt, Herriot vagyok.
– Hát rosszul van az egyik kocám.
– Értem, és mi baja?
Torokhangú kuncogás: – Hát ippeg ezt akarom magátul megtunni.
– Ja, értem.
– Hát, azt hiszem nem hívnám föl magát, ha tunnám, mi a baj, igaz? Ha-ha-ha-ha!
Az a tény, hogy vagy kétezerszer hallottam már ezt a viccet, gátolta teljes részvételemet a mulatságban, de sikerült kiszorítanom egy rekedt kacajt.
– Színtiszta igazság Mr. Fryer. Szóval miért hívott fel?
– A mindenit, hát megmondtam – hogy megtalálja a bajt.
– Igen, ezt értem, de szeretnék néhány részletet hallani. Mit jelent az, hogy rosszul van?
– Hát, hogy olyan sehogyan sincs.
– Jó, de nem tudna többet mondani?
Szünet. – Olyan bágyadt forma.
– Más tünet?
– Nem… nincs… de azér igen beteges egy disznó.
Néhány pillanatig gondolkodtam. – Furán viselkedik?
– Furán? Furán? Nincs abban semmi fura, azt megmondhatom. Nem bohóc az, kérem.
– Hát… akkor… hadd fogalmazzak másképpen. Miért akar kihívni?
– Azér, mer maga állatorvos. Az a munkája, igaz?
Újra próbáltam. – Sokat segítene, ha tudnám, mit vigyek magammal. Mik a tünetek?
– Tünetek? Hát olyan rosszul néz ki.
– Igen, de mit csinál?
– Éppen ez az, hogy semmit, ettül aggódom.
– Na nézzük. – Megvakartam a fejem. – Nagyon beteg?
– Úgy vélekszek, ölég nyavalyás állapotban van.
– Úgy gondolja, hogy sürgős a dolog?
Újabb hosszú szünet. – Hát azé csak olyan közepesen van. Még nem járja a végit.
– Igen… igen… és mióta van így?
– Hát egy darab ideje.
– De pontosan mióta?
– Jó darab ideje.
– De Mr. Fryer, szeretném tudni, mikor mutatkoztak először ezek a tünetek. Mióta mutatkozik a baj?
– Ó… hát amióta megvettük.
– Aha, és az mikor volt?
– Hát a többivel együtt került ide.

275-276. oldal

B_Tünde P>!

Ez az állatorvosi gyakorlat egyik nagy kérdése. Ha az ember „nem csinál semmit”, elégedetlenek vele. S ezesetben Mr. Cobb jobban rászorult a kezelésre, mint a kedvence.
De azért nem szándékoztam tűt szúrni Myrtle-be, hogy gazdája kedvére tegyek. Elővettem egy vitamintablettát a táskámból, és benyomtam a kis állat nyelve fölött.

167. oldal (Gondolat, 1991)

Quiconque>!

– Mit mondott, mik a szimptómák, Mr. Mulligan?
– Ammeg mi? – Joe tölcsért formált a kezéből a fülénél. Mély lélegzetet vettem.
– Mi baja van? – kiáltottam.

33. oldal

ppeva P>!

– A fenébe is, ne haragudj, Siegfried, tényleg majdnem elszundítottam. Hajnalban ötkor mentem ki malacoztatni egy kocát, és egyszerűen elnyomott a buzgóság.
– Remek – vigyorgott Siegfried. – Legalább ma este nem lesz szükség a könyvedre.
– De nem ám! – nevettem. – Ma este biztos nem.
Sem Siegfried, sem én nem szenvedtünk álmatlanságban, de ha nagy ritkán mégsem sikerült elaludnunk, mindketten egy-egy bizonyos, külön e célra szolgáló könyvhöz folyamodtunk. Én a magam részéről a Karamazov testvérekhez, ami kétségtelenül bámulatos mű, de a benne szereplő nevektől egyszerűen álomkórt kapok. Már az első mondata is felér számomra egy altatódallal: „Alekszej Fjodorovics Karamazov a harmadik fia volt Fjodor Pavlovics Karamazovnak…” Mire pedig Grigorij Kutuzovval, Jefim Petrovics Polenovval, Sztyepanida Bedrjaginával meg még néhány névvel találkoztam volna, már húztam is a lóbőrt.
Siegfried egy szakkönyvet tartott az ágya mellett a szem fiziológiájáról. Van ennek egy bekezdése, amelytől mindig óhatatlanul elbólintott. Meg is mutatta egyszer. „Az első ciliáris izom a ciliáris testhez tapad, amelyet összehúzódással előre mozdít, miáltal enyhíti a szuszpenzoriális ligamentumokon a nyomást, míg a második ciliáris izom, amely körkörös, beágyazódik a ciliáris testbe, és összehúzódása a szemlencse felé tolja azt.” Ezen a bekezdésen Siegfriednek soha nem sikerült túljutnia.

471-472. oldal

ppeva P>!

Amikor a kapu rám dőlt, tudtam, hogy végre otthon vagyok.

(első mondat)

mdmselle I>!

– Hé, Willie! Figyejj mán, Willie! – Bob Sellars volt az, a szomszéd farmról. A húsz méterre lévő kőkerítésnek támaszkodott.
– Mi van, Bob?
– Gondútam, jobb, ha tudod. Láttam ma reggel, hogy a tehened eldugja a bornyát.
– Eldugja? Mit nem mondasz?
– Nem tréfálok ám, Willie. Eldugta amott az árokba, és amikor a bornyú ki akart gyönni, mindig visszanyomta.
– De… de én ezt nem értem. Sose hallottam még ilyet. Hát maga, doktor úr?
Ráztam a fejemet, de a dolog valahogy beleillett az egész napi munkámat átható fantáziavilágba.
Bob Sellars átmászott a falon.
– Jó van, ha nem hiszel nekem, akkor megmutatom. – Elindult a rét túlsó vége felé, ahol a fal tövében egy kiszáradt árok futott. – Itt van, ni! – mondta diadalmasan.
És valóban ott volt. Az apró vöröstarka borjút félig elrejtette a magas növényzet. Kényelmesen összegömbölyödött fűágyában, és mellső lábaira hajtotta a fejét.
Amikor a kis állat meglátta az anyját, feltápászkodott, és ügyetlenül ki akart mászni az árokból, de mire felkapaszkodott volna, a tehén, elszabadulva a kötőfékről, leszegte a fejét és gyöngéden visszanyomta.
Bob izgatottan hadonászott.
– Ottan vannak, hát nem megmontam, hogy eldugta!
Rogers nem szólt semmit, én pedig széttártam a karomat, de a kikapaszkodással még kétszer próbálkozó borjat az anyja ismét határozottan visszatolta a fejével az árokba.
– Hát, alig hiszek a szememnek – mormolta a farmer, félig önmagának. – Öt borja vót mán neki, és mindet elvettük tűle azon nyomban, ahogy mindenki teszi. Lehet, hogy ezt meg akarta tartani magának. Nem tudom… nem tudom… – Tanácstalanul elhallgatott.

1 hozzászólás
Viki77>!

Ha a lélek annyit jelent, hogy képessé tesz a szeretetre, hűségre, hálára, akkor az állatok különbek sok embernél.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állat · lélek · szeretet
Jagika P>!

Erről nem beszéltek a könyvek, gondoltam, amikor a hó befújt a nyitott ajtórésen, és ellepte csupasz hátamat.

(első mondat)