!

James Herriot brit

1916. október 3. (Sunderland) – 1995. február 23. (Thirlby, UK)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó · 3 film

Teljes névJames Alfred Wight
Honlapjamesherriot.org
Facebook@pages

Képek 6

Könyvei 27

James Herriot: Kutyák a rendelőmben
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…
James Herriot: Minden élő az ég alatt
James Herriot: Egy állatorvos történetei
James Herriot: A repülő állatorvos
James Herriot: Ő is Isten állatkája
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott
James Herriot: Az állatorvos is nős ember
James Herriot: Az állatorvos is ember
James Herriot: Az élet dicsérete

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Macmillan Collector's Library angol

Antológiák 1

Gerald Durrell (szerk.): A legszebb kutyatörténetek

Népszerű alkotóértékelések

Chöpp >!

James Herriot

Csodás mesélő. Mindig megnevettet és csüggök minden szaván. Felváltva anekdotázunk belőle a családban, amikor egy-egy könyvét elolvassuk.

2 hozzászólás
Kkatja P>!

James Herriot

Csodálatosan derűlátó és nagyon emberi állatorvos, még a régi békeidőkből, szétnevetem vagy szétbőgöm magam a történetein, középút nincsen! :)

4 hozzászólás
Judit_1968>!

James Herriot

A LEGJOBB! Ha tehetném több csillagot adnék, ha tehetném szeretném látni Őt, és beszélgetni vele, de talán az is elég lenne, ha megszoríthatnám a kezét és azt mondhatnám Neki: köszönöm Mr Herriot! Ha olvasom, vagy hallgatom, elhiszem, hogy az élet szép, és az ember, ember maradhat még akkor is, ha vannak nehézségek, hibák, tragédiák. Megunhatatlanok a történetei, utolérhetetlen a stílusa.

Evelyn_Carnahan>!

James Herriot

Imádom! I love it! Nice, best, fantastic, superlative!

Sid2>!

James Herriot

A könyvei számomra függőséget okoznak ! Pedig már szívesen olvasnék mást is de nem tudom megtenni. Mit tegyek ?


Népszerű idézetek

ppeva P>!

– Hát igen, tudja, hajat vágni nem nagy mesterség. Annak a titkát kell tudni, hogy mit hagyjon meg az ember!

151. oldal

2 hozzászólás
Szelén P>!

És néha nem könnyű világos képet kapni telefonon.
– Itt Bob Fryer beszél.
– Jó reggelt, Herriot vagyok.
– Hát rosszul van az egyik kocám.
– Értem, és mi baja?
Torokhangú kuncogás: – Hát ippeg ezt akarom magátul megtunni.
– Ja, értem.
– Hát, azt hiszem nem hívnám föl magát, ha tunnám, mi a baj, igaz? Ha-ha-ha-ha!
Az a tény, hogy vagy kétezerszer hallottam már ezt a viccet, gátolta teljes részvételemet a mulatságban, de sikerült kiszorítanom egy rekedt kacajt.
– Színtiszta igazság Mr. Fryer. Szóval miért hívott fel?
– A mindenit, hát megmondtam – hogy megtalálja a bajt.
– Igen, ezt értem, de szeretnék néhány részletet hallani. Mit jelent az, hogy rosszul van?
– Hát, hogy olyan sehogyan sincs.
– Jó, de nem tudna többet mondani?
Szünet. – Olyan bágyadt forma.
– Más tünet?
– Nem… nincs… de azér igen beteges egy disznó.
Néhány pillanatig gondolkodtam. – Furán viselkedik?
– Furán? Furán? Nincs abban semmi fura, azt megmondhatom. Nem bohóc az, kérem.
– Hát… akkor… hadd fogalmazzak másképpen. Miért akar kihívni?
– Azér, mer maga állatorvos. Az a munkája, igaz?
Újra próbáltam. – Sokat segítene, ha tudnám, mit vigyek magammal. Mik a tünetek?
– Tünetek? Hát olyan rosszul néz ki.
– Igen, de mit csinál?
– Éppen ez az, hogy semmit, ettül aggódom.
– Na nézzük. – Megvakartam a fejem. – Nagyon beteg?
– Úgy vélekszek, ölég nyavalyás állapotban van.
– Úgy gondolja, hogy sürgős a dolog?
Újabb hosszú szünet. – Hát azé csak olyan közepesen van. Még nem járja a végit.
– Igen… igen… és mióta van így?
– Hát egy darab ideje.
– De pontosan mióta?
– Jó darab ideje.
– De Mr. Fryer, szeretném tudni, mikor mutatkoztak először ezek a tünetek. Mióta mutatkozik a baj?
– Ó… hát amióta megvettük.
– Aha, és az mikor volt?
– Hát a többivel együtt került ide.

275-276. oldal

B_Tünde P>!

Ez az állatorvosi gyakorlat egyik nagy kérdése. Ha az ember „nem csinál semmit”, elégedetlenek vele. S ezesetben Mr. Cobb jobban rászorult a kezelésre, mint a kedvence.
De azért nem szándékoztam tűt szúrni Myrtle-be, hogy gazdája kedvére tegyek. Elővettem egy vitamintablettát a táskámból, és benyomtam a kis állat nyelve fölött.

167. oldal (Gondolat, 1991)

ppeva P>!

– A fenébe is, ne haragudj, Siegfried, tényleg majdnem elszundítottam. Hajnalban ötkor mentem ki malacoztatni egy kocát, és egyszerűen elnyomott a buzgóság.
– Remek – vigyorgott Siegfried. – Legalább ma este nem lesz szükség a könyvedre.
– De nem ám! – nevettem. – Ma este biztos nem.
Sem Siegfried, sem én nem szenvedtünk álmatlanságban, de ha nagy ritkán mégsem sikerült elaludnunk, mindketten egy-egy bizonyos, külön e célra szolgáló könyvhöz folyamodtunk. Én a magam részéről a Karamazov testvérekhez, ami kétségtelenül bámulatos mű, de a benne szereplő nevektől egyszerűen álomkórt kapok. Már az első mondata is felér számomra egy altatódallal: „Alekszej Fjodorovics Karamazov a harmadik fia volt Fjodor Pavlovics Karamazovnak…” Mire pedig Grigorij Kutuzovval, Jefim Petrovics Polenovval, Sztyepanida Bedrjaginával meg még néhány névvel találkoztam volna, már húztam is a lóbőrt.
Siegfried egy szakkönyvet tartott az ágya mellett a szem fiziológiájáról. Van ennek egy bekezdése, amelytől mindig óhatatlanul elbólintott. Meg is mutatta egyszer. „Az első ciliáris izom a ciliáris testhez tapad, amelyet összehúzódással előre mozdít, miáltal enyhíti a szuszpenzoriális ligamentumokon a nyomást, míg a második ciliáris izom, amely körkörös, beágyazódik a ciliáris testbe, és összehúzódása a szemlencse felé tolja azt.” Ezen a bekezdésen Siegfriednek soha nem sikerült túljutnia.

471-472. oldal

Quiconque>!

– Mit mondott, mik a szimptómák, Mr. Mulligan?
– Ammeg mi? – Joe tölcsért formált a kezéből a fülénél. Mély lélegzetet vettem.
– Mi baja van? – kiáltottam.

33. oldal

ppeva P>!

Amikor a kapu rám dőlt, tudtam, hogy végre otthon vagyok.

(első mondat)

mdmselle I>!

– Hé, Willie! Figyejj mán, Willie! – Bob Sellars volt az, a szomszéd farmról. A húsz méterre lévő kőkerítésnek támaszkodott.
– Mi van, Bob?
– Gondútam, jobb, ha tudod. Láttam ma reggel, hogy a tehened eldugja a bornyát.
– Eldugja? Mit nem mondasz?
– Nem tréfálok ám, Willie. Eldugta amott az árokba, és amikor a bornyú ki akart gyönni, mindig visszanyomta.
– De… de én ezt nem értem. Sose hallottam még ilyet. Hát maga, doktor úr?
Ráztam a fejemet, de a dolog valahogy beleillett az egész napi munkámat átható fantáziavilágba.
Bob Sellars átmászott a falon.
– Jó van, ha nem hiszel nekem, akkor megmutatom. – Elindult a rét túlsó vége felé, ahol a fal tövében egy kiszáradt árok futott. – Itt van, ni! – mondta diadalmasan.
És valóban ott volt. Az apró vöröstarka borjút félig elrejtette a magas növényzet. Kényelmesen összegömbölyödött fűágyában, és mellső lábaira hajtotta a fejét.
Amikor a kis állat meglátta az anyját, feltápászkodott, és ügyetlenül ki akart mászni az árokból, de mire felkapaszkodott volna, a tehén, elszabadulva a kötőfékről, leszegte a fejét és gyöngéden visszanyomta.
Bob izgatottan hadonászott.
– Ottan vannak, hát nem megmontam, hogy eldugta!
Rogers nem szólt semmit, én pedig széttártam a karomat, de a kikapaszkodással még kétszer próbálkozó borjat az anyja ismét határozottan visszatolta a fejével az árokba.
– Hát, alig hiszek a szememnek – mormolta a farmer, félig önmagának. – Öt borja vót mán neki, és mindet elvettük tűle azon nyomban, ahogy mindenki teszi. Lehet, hogy ezt meg akarta tartani magának. Nem tudom… nem tudom… – Tanácstalanul elhallgatott.

1 hozzászólás
ursus>!

Az ökör, gyorsabban száguldva, mint eddig, felénk fordult, és láthatóan erőfeszítés nélkül vonszolta a mozdulatlan testet, s én összerezzentem, mikor megláttam, hogy egyenesen egy sor tehénlepény felé tart.
Akkor kezdtem hirtelen megkedvelni Carmodyt, amikor arccal lefelé már a harmadik trágyahalmon siklott át. Amikor végül is el kellett engednie a kötelet, s egy pillanatig mozdulatlanul feküdt a füvön, odasiettem, hogy segítsek neki. Kurtán megköszönte, s aztán nyugodtan figyelte azt a minden állatorvosnak ismerős látványt a mező túloldalán – a távoli horizont alján dübörögve tovatűnő pácienst.

Viki77>!

Ha a lélek annyit jelent, hogy képessé tesz a szeretetre, hűségre, hálára, akkor az állatok különbek sok embernél.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állat · lélek · szeretet
ppeva P>!

Ott volt Coates gazda is az elmúlt héten. Éjjel háromkor cibált ki az ágyból egy ellő kocához, és amikor még félig lehunyt szemmel kikecmeregtem az autóból, ő már ott állt az ól mellett lámpával a kezében, és azt kérdezte: – Mondja, Herriot doktor, ágyban volt, amikor telefonáltam?
Rámeredtem: – Hát hol a manóban lettem volna éjjel háromkor, ha nem ágyban?
Coates vállat vont: – Mit tudom én! Gondútam, talán fönn van és tanul.
Na tessék. Még hogy tanulok! Mondom, a parasztok azt hiszik: az állatorvos más fajtából való, és cellában él, körülbástyázva könyvekkel és műszerekkel. Társaságba nem jár, aludni nem szokott, sőt még enni sem.
Ez az utóbbi meggyőződésük különösen erős lehet, mert semmivel nem tudom annyira meglepni a gazdákat a telefonban, mint ha azt mondom: jól van, mindjárt megyek, csak előbb befejezem az ebédemet, ha pedig arra hivatkozom, hogy éppen most kezdtem reggelizni, azt kivétel nélkül döbbent csend fogadja.

422-423. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állatorvos