James Fenimore Cooper amerikai
1789. szeptember 15. (Burlington, Amerikai Egyesült Államok) – 1851. szeptember 14. (Cooperstown, Amerikai Egyesült Államok)
| Katalógusnév | Cooper, James Fenimore |
|---|---|
| Nem | férfi |
Képek 3
Könyvei 40
Kapcsolódó sorozatok: Bőrharisnya · The Leatherstocking Tales angol · Lederstrumpf német · Lederstrumpf német · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Klasszikusok könnyedén Alexandra · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Az én könyvtáram Móra · Diákkönyvek Kreatív · Olvass velünk! Napraforgó · Klasszikus kaland könyvek Intermix, Patent · A világirodalom legszebb történetei Pesti Szalon · Kalandos regények tára Juventus · Collins Classics Collins · Penguin Popular Classics Penguin angol · Penguin Readers – Level 2 angol · Reading & Training Black Cat – Cideb angol
Antológiák 1
Kiemelt alkotóértékelések
James Fenimore Cooper
A „Nagy Indiánkönyv” minden egyes történetéért megérdemli a dicséretet, a Vadölőtől A prériig. Vadölő, Nyomkereső, Bőrharisnya és Csingacsguk meg Unkasz megalkotója sokat tett azért, hogy megismerjük az amerikai indiánok (és az első telepesek) küzdelmes életét, valamint a még szinte érintetlen amerikai természetet.
James Fenimore Cooper
Kedvenc íróm: gyönyörű a tájleírások, izgalmas történetek, több női szereplője is van (akik ráadásul még beszélnek is egymással, és nem veszekszenek xD ), egyszerűen a kedvességre, barátságra, odafigyelésre neveli az embert. Gyönyörűen írt, és nagy pusszantás Réz Ádámnak a csodálatos fordításaiért! :x
Népszerű idézetek
Ha módomban állna megváltoztatni az élet rendjét, akkor azt mondanám: akik szeretetben és barátságban éltek egymás mellett sok-sok éven át, azok egyszerre haljanak meg, hiszen azok az évek, amiket ajándékba kaphatnak még, ha magukra maradtak, úgysem érnek már sokat.
XIII. A legveszedelmesebb ellenség
– […] Azt hinné az ember, a folyónak fáj a szíve, hogy el kell hagynia az erdőt. Néhol megtörik a köveken, s a lehulló vízből olyan finom fátyol keletkezik, hogy a hölgyeké elbújhat mellette. De hiába olyan makrancos a folyó, hiába küzd a parttal és a sziklákkal, végül is engedelmeskednie kell egy felsőbb akaratnak: ekkor megnyugszik, és csendesen hömpölyög tovább a tenger felé.
204. oldal, Az utolsó mohikán, III. fejezet - A szikla - sziget
– […] A fehérek rendszerint könyvben írják meg, amit tettek és láttak, s nem élőszóval mondják el a falujukban a többiek előtt, mint az indiánok. Az indián falvak népe azonnal visszautasítja az elbeszélő hazugságait vagy kérdését, aki pedig igazat mond, ott a helyszínen előállíthatja a tanúkat. A könyvbe foglalt hazugságokat már nehezebb megcáfolni.
186. oldal, Az utolsó mohikán, II. fejezet - Fehérek és rézbőrűek