!

James Clavell brit

1921. október 10. (Sydney, Ausztrália) – 1994. szeptember 7. (Vevey, Svájc)

Teljes névCharles Edmund DuMaresq Clavell
NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/James_Clavell

Könyvei 16

James Clavell: A sógun
James Clavell: Patkánykirály
James Clavell: A Tajpan
James Clavell: Gajdzsin
James Clavell: Shogun
James Clavell: A Nemes Ház
James Clavell: Forgószél
James Clavell: Menekülés
James Clavell: Tai-Pan
James Clavell: Noble House

Népszerű alkotóértékelések

>!
Nagy_Atilla_Tas

James Clavell

Túlzás nélkül Minden Idők Legjobb Történelmi- lektűr- Regényírója!Függetlenül attól, hogy olykor igen komoly idő és eseménycsúszások,és természetesen névváltoztatások, szereplői egybegyúrások is megesnek műveiben:ámde nem ezt teszi minden vérbeli történelmi és egyben kalandregény betűmagvető?!Ázsia Sagája 100 év múltán ha lesz még emberiség a legnagyobbak közt említtetik meg okkal és joggal!Clavell vallomása szerint csak szórakoztatni kívánja/ta olvasóit, ámde ettől sokkal többet ad, megtanít tisztelni és szeretni,és nem utolsó sorban meg is érteni az ázsiai szemlélet életmódot, szokásokat,hagyományokat és egyben tárgyalási módszereket, és olyan harcmodorra is ami a Szun Ce szerinti Hadviselés Művészetében is olvasható, amit jelesül és nem véka alá rejtve Clavell minden egyes művében tökéletesen alkalmazott!-Ezt a művet egyébkén Jómaga is lefordította angolra, hozzábiggyesztvén némi előtanulmányt a kiképzésről és Napoleon nem holmi vélekedésszintű lángészi kútfőjének valóságban is hihető forrásáról… -(Nem mintha más nem tenné…a legutóbb is jólesőn fedezhettem fel egy Hazai Történelmi regényben ennek remekbeszabott átvételét…)Teljesen mindegy hogy a hetvenes-nyolcvanas évek Iránjáról van szó vagy a középkori japánról, netán a csangii hadifogolytáborról.Clavell megfog téged kedves olvasó és csak mesél és mesél, megannyi szálat szövevényesen és furmányosan szőve olyan egyedi varázsszőnyeggé ami meglódítja a képzeletedet és máris szárnyra kél,az idők és olykor hadszínterek távolába mintegy olyan filmszerű élességgel amire csak egy vérbeli mesélő képes mindezt nagyrészt ezer oldalakat meghaladó igen tartalmas és rendkívül olvasmányos kötetekben.Amiből korunk eseményeire is vaskos intő jeleket kapunk első kézből legyen az Közel vagy Távol- Kelet …


Népszerű idézetek

>!
Nofrit

Sose felejtsd el, gyermek – mondta legelső tanítója –, hogy a rossz gondolatok a legkönnyebbek a világon. Ha elengeded és magára hagyod a lelkedet, egyre nagyobb boldogtalanságba süpped. De a jó gondolatok erőfeszítést igényelnek. Többek közt ez a fegyelem – az edzés – lényege.

98. oldal, 5. fejezet (Árkádia, 1987)

>!
Rodwin

A szamurájokban még így se lehet biztos az ember. Olyan veszélyesek, akár
egy ideges pap, akinek égő gyertya van a seggébe dugva, és egy fél hordó
puskapor fölött ücsörög.

145. oldal

>!
mazsolafa

Készülj a legjobbra, de ne félj a legrosszabbtól se.

265. oldal (II. kötet)

>!
Almost_Zed

(…) minden japánnak hat arca van és három szíve. Van is erről egy mondásuk: az ember hamis szívét a száján hordja, hogy az egész világ lássa, a másodikat a keblében, ezt barátai és családtagjai előtt tárja fel, az igazi, a titkos szíve, amit magán kívül senki sem ismer, az csak az Isten tudja, hol rejtőzik.

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

„És a sintó? Mi a sintó?”
„Sajnos, ez is megmagyarázhatatlan. Amolyan vallásféle, de mégsem az. Eleinte neve sem volt – csak azért neveztük el vagy ezer esztendővel ezelőtt sintónak, vagyis a kamik útjának, hogy megkülönböztessük a bucudótól, vagyis a Buddha útjától. De, noha meghatározhatatlan, a sintó Japán és a japánok lényege, és soha nincs se teológiája, se főistene, se hitvilága vagy erkölcsi rendszere, a sintó a mi létünk alapja. A sintó a mítoszok és legendák természeti kultusza, amelyben senki sem hisz igazán, mégis mindenki mélységes tiszteletben tartja. Itt mindenki eleve sintó, mint ahogy mindenki japánnak születik.”

II. kötet - 49. oldal

1 hozzászólás
>!
takiko

Ma már tudom, hogy a szerelem olyan, mint a tenger: egyszer nyugodt, máskor viharos; veszélyes, gyönyörű, pusztító, életadó. De sohasem állandó: örökkön változó. És csupán egyetlen pillanatra páratlan jelenség az idő örvényében.

177. oldal

>!
mate55

Igaz, hogy a becsületnek is vannak fokozatai, de az embernek csak egy értékrendje lehet.

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Bolhák és legyek, friss szalma minden tavasszal, de istentisztelet mindennap, vasárnap kétszer is, hogy beléd verjék Isten igéjét: semmi más nem számít, csak az Isten és az üdvözülés.
Bűnben fogantunk, szégyenben élünk, az ördög fattyai vagyunk, kárhozatra ítélve, imádkozunk az üdvösségért és a bűnbocsánatért. Felicity mindenkinél jámborabb és istenfélőbb, retteg az ördögtől és elkeseredetten kívánkozik a mennyek országába. Aztán hazamegy a templomból és megebédel. És ha a jókora, nyárson sült cubákból egy falat leesik a földre, fölveszi, letörli és megeszi, ha ugyan nem a kutyák érnek oda előbb, ámbár azoknak úgyis odavetik a csontot. Mint ahogy a többi maradékot is a padlóra szórják. Aztán esetleg fölsöprik és kidobják az utcára. Esetleg. Többnyire a nappalt viselt ruhákban alszanak, és vakaróznak, mint az elégedett kutya, mindig vakaróznak. Fiatalon öregszenek, fiatalon csúnyulnak, fiatalon halnak meg. Felicity. Most huszonkilenc, a haja már szürke, foga alig van, megvénült, megráncosodott, kiszáradt.
– Időnek előtte, a szerencsétlen, nyomorult asszony! Micsoda ostoba, értelmetlen pocsékolás, úristen! – ordította őrjöngve. – Micsoda rohadt, baromi pocsékolás!
– Nan deszu ka, Andzsin-szan? kérdezte egyszerre a két nő, és elégedettségük szertefoszlott.
– Bocsássatok meg… én csak… olyan tiszták vagytok, mi pedig mocskosak vagyunk, elpocsékoljuk az életünket, számtalan milliók pocsékolják el az életüket, köztük én is… és mindezt azért, mert nem tudjuk, hogy jobb is lehetne! Úristen, micsoda értelmetlen pazarlás!
A papok… ők a tanultak, a tanítók, a papoké minden iskola, ők tanítanak, Isten nevében, minden aljasságot… Ez az igazság!
– Igen, persze – csitította Mariko, akit meghatott a fájdalma.
– Kérlek, ne bánkódj, most, Andzsin-szan. Minderre ráérsz holnap is…

II. kötet - 96. oldal

>!
Rodwin

– Nem szeretek hátat fordítani a szamurájoknak, ha fegyver van a kezükben.
Nem mintha láttam volna bármikor is fegyvertelenül őket. Ronda férgek!
– Miért?
– Imádnak ölni, Ingeles! Szokásuk, hogy még éjjel is maguk mellett tartják
a kardot. Remek egy ország ez, de a szamurájok veszélyesek, akár a csörgőkígyó,
és még annál is aljasabbak.

140. oldal

>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– Kérlek, mondd meg neki, minket arra tanítanak, hogy szégyelljük a testünket, a párnázást, a meztelenséget… és egyéb hasonló ostobaságokra. Erre most jöttem rá, amióta itt vagyok. Most, hogy már egy kicsit civilizálódtam, több az eszem.

II. kötet - 95. oldal