!

James Clavell brit

1921. október 10. (Sydney, Ausztrália) – 1994. szeptember 7. (Vevey, Svájc)

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv · 9 film

Teljes névCharles Edmund DuMaresq Clavell
Nemférfi

Könyvei 16

James Clavell: A sógun
James Clavell: A Patkánykirály
James Clavell: A Tajpan
James Clavell: Gajdzsin
James Clavell: A Nemes Ház
James Clavell: Shogun
James Clavell: Forgószél
James Clavell: Menekülés
James Clavell: Tai-Pan
James Clavell: Noble House

Kapcsolódó sorozatok: Ázsia-saga · The Asian Saga angol · Asien-Saga német · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Aranytoll Könyvmolyképző


Kiemelt alkotóértékelések

pannik>!

James Clavell

A Sógun és A Tajpan könyveinek olvasása alapján nagyra értékelem az írót.
Mindkét kötet lebilincselő olvasmány. Mindamellett, hogy érdekes és izgalmas, egyértelműen átjön, hogy komoly kutató munka van a művek megírása mögött. Részletesen kidolgozott könyvek és mind a történelem mind a kultúra oldaláról hitelesnek tűnik.


Népszerű idézetek

Nofrit>!

Sose felejtsd el, gyermek – mondta legelső tanítója –, hogy a rossz gondolatok a legkönnyebbek a világon. Ha elengeded és magára hagyod a lelkedet, egyre nagyobb boldogtalanságba süpped. De a jó gondolatok erőfeszítést igényelnek. Többek közt ez a fegyelem – az edzés – lényege.

98. oldal, 5. fejezet (Árkádia, 1987)

mazsolafa>!

Készülj a legjobbra, de ne félj a legrosszabbtól se.

265. oldal (II. kötet)

Rodwin>!

A szamurájokban még így se lehet biztos az ember. Olyan veszélyesek, akár
egy ideges pap, akinek égő gyertya van a seggébe dugva, és egy fél hordó
puskapor fölött ücsörög.

145. oldal

Almost_Zed>!

[…] minden japánnak hat arca van és három szíve. Van is erről egy mondásuk: az ember hamis szívét a száján hordja, hogy az egész világ lássa, a másodikat a keblében, ezt barátai és családtagjai előtt tárja fel, az igazi, a titkos szíve, amit magán kívül senki sem ismer, az csak az Isten tudja, hol rejtőzik.

Rodwin>!

– Nem szeretek hátat fordítani a szamurájoknak, ha fegyver van a kezükben.
Nem mintha láttam volna bármikor is fegyvertelenül őket. Ronda férgek!
– Miért?
– Imádnak ölni, Ingeles! Szokásuk, hogy még éjjel is maguk mellett tartják
a kardot. Remek egy ország ez, de a szamurájok veszélyesek, akár a csörgőkígyó,
és még annál is aljasabbak.

140. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

„És a sintó? Mi a sintó?”
„Sajnos, ez is megmagyarázhatatlan. Amolyan vallásféle, de mégsem az. Eleinte neve sem volt – csak azért neveztük el vagy ezer esztendővel ezelőtt sintónak, vagyis a kamik útjának, hogy megkülönböztessük a bucudótól, vagyis a Buddha útjától. De, noha meghatározhatatlan, a sintó Japán és a japánok lényege, és soha nincs se teológiája, se főistene, se hitvilága vagy erkölcsi rendszere, a sintó a mi létünk alapja. A sintó a mítoszok és legendák természeti kultusza, amelyben senki sem hisz igazán, mégis mindenki mélységes tiszteletben tartja. Itt mindenki eleve sintó, mint ahogy mindenki japánnak születik.”

II. kötet - 49. oldal

1 hozzászólás
takiko>!

Ma már tudom, hogy a szerelem olyan, mint a tenger: egyszer nyugodt, máskor viharos; veszélyes, gyönyörű, pusztító, életadó. De sohasem állandó: örökkön változó. És csupán egyetlen pillanatra páratlan jelenség az idő örvényében.

177. oldal

mate55 P>!

És ha valakinek nincs becsülete, azt kerüld el, mert téged is beszennyez.

mate55 P>!

Igaz, hogy a becsületnek is vannak fokozatai, de az embernek csak egy értékrendje lehet.

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Bolhák és legyek, friss szalma minden tavasszal, de istentisztelet mindennap, vasárnap kétszer is, hogy beléd verjék Isten igéjét: semmi más nem számít, csak az Isten és az üdvözülés.
Bűnben fogantunk, szégyenben élünk, az ördög fattyai vagyunk, kárhozatra ítélve, imádkozunk az üdvösségért és a bűnbocsánatért. Felicity mindenkinél jámborabb és istenfélőbb, retteg az ördögtől és elkeseredetten kívánkozik a mennyek országába. Aztán hazamegy a templomból és megebédel. És ha a jókora, nyárson sült cubákból egy falat leesik a földre, fölveszi, letörli és megeszi, ha ugyan nem a kutyák érnek oda előbb, ámbár azoknak úgyis odavetik a csontot. Mint ahogy a többi maradékot is a padlóra szórják. Aztán esetleg fölsöprik és kidobják az utcára. Esetleg. Többnyire a nappalt viselt ruhákban alszanak, és vakaróznak, mint az elégedett kutya, mindig vakaróznak. Fiatalon öregszenek, fiatalon csúnyulnak, fiatalon halnak meg. Felicity. Most huszonkilenc, a haja már szürke, foga alig van, megvénült, megráncosodott, kiszáradt.
– Időnek előtte, a szerencsétlen, nyomorult asszony! Micsoda ostoba, értelmetlen pocsékolás, úristen! – ordította őrjöngve. – Micsoda rohadt, baromi pocsékolás!
– Nan deszu ka, Andzsin-szan? kérdezte egyszerre a két nő, és elégedettségük szertefoszlott.
– Bocsássatok meg… én csak… olyan tiszták vagytok, mi pedig mocskosak vagyunk, elpocsékoljuk az életünket, számtalan milliók pocsékolják el az életüket, köztük én is… és mindezt azért, mert nem tudjuk, hogy jobb is lehetne! Úristen, micsoda értelmetlen pazarlás!
A papok… ők a tanultak, a tanítók, a papoké minden iskola, ők tanítanak, Isten nevében, minden aljasságot… Ez az igazság!
– Igen, persze – csitította Mariko, akit meghatott a fájdalma.
– Kérlek, ne bánkódj, most, Andzsin-szan. Minderre ráérsz holnap is…

II. kötet - 96. oldal