Jacques Prévert francia

Jacques Prévert: Paris at night

Az éjszakában sorra sercen három gyufaszál
Az első hogy jól lássam arcodat
A második hogy lássam szemedet
A harmadik hogy lássam jól az ajkadat
s hogy emlékezzem is minderre kell a vaksötét
Mikor ölelve borulok föléd

Gereblyés László fordítása

Jacques Prévert: MEA CULPA

Az én vétkem
Az én vétkem
Az én igen nagy
Helyesírási vétkem
Íme így írom
Zsiráff.

(Parancs János fordítása)

152. oldal · Jacques Prévert

Jacques Prévert: SZÉP KIS FAMÍLIA

I. Lajos
II. Lajos
III. Lajos
IV. Lajos
V. Lajos
VI. Lajos
VII. Lajos
VIII. Lajos
IX. Lajos
X. Lajos (a Békételen)
XI. Lajos
XII. Lajos
XIII. Lajos
XIV. Lajos
XV. Lajos
XVI. Lajos
XVIII. Lajos
és több senki semmi sem…
Micsoda idióta népség
hát nem képesek még
húszig számolni sem?

(Tótfalusi István fordítása)

107. oldal · Jacques Prévert

DÉJEUNER DU MATIN

Il a mis le café
Dans la tasse
Il a mis le lait
Dans la tasse de café
Il a mis le sucre
Dans le café au lait
Avec la petite cuiller
Il a tourné
Il a bu le café au lait
Et il a reposé la tasse
Sans me parler
Il a allumé
Une cigarette
Il a fait des ronds
Avec la fumée
Il a mis les cendres
Dans le cendrier
Sans me parler
Sans me regarder
Il s’est levé
Il a mis
Son chapeau sur sa tête
Il a mis
Son manteau de pluie
Parce qu’il pleuvait
Et il est parti
Sous la pluie
Sans une parole
Sans me regarder
Et moi j’ai pris
Ma tête dans ma main
Et j’ai pleuré.

Jacques Prévert

Az egymástól messzebolyongó személyek
és jelenségek találkozója

Egy gyermek a temető alatt
oly harsány erővel pisili le a falat
hogy méltán hihetnéd azt
a földből itt egy új forrás fakadt
Közben majd megszakad
Kissé messzebb egy erdei tisztáson
amelyet hatalmas kőkerítés határol
egy anyakirályné piheg hordágyon
S ahogy mereven néz a mocsárba
látja ott fekszik a királyfi hullája
Ujjai még szorongatják a rózsaszínű üvegváza alját
amelynek üvegjét zöldvázú férgek nyalják
Még messzebb egy rozzanó ütött-kopott
vásári céllövölde vízsugarán
egy halovány holdszerű özvegyember forog
gyászkoszorúval a nyakán
És még messzebb még sokkal messzebb
a pincében hol máskor a presbiter mulat
féltékeny és túlszigorú gazdaasszonya
mosógépjébe zárta a prelátus urat
ki e bánásmód ellen szent haraggal kikel
de hiába fenyegetődzik a poklok összes tüzeivel
És még messzebb-messzebb sőt kissé magasabban
a Notre-Dame tornyával egymagasan
egy lepke néz egy kötélen bicikliző nőt egy velo-dámát
amint partnerével előad egy velo-drámát
A férfi már fojtogatja a meló-dámát
s egyedül zengi tovább a melodrámát
S aztán mint fürge légi-csónak
keringenek ívein a kötélhágcsónak
És még messzebb és egyre-egyre messzebb
a koromsötét éjben egy vanilia-üzér
házszámtévesztve csúszkál a Jeges-tenger tükrén
s midőn tompafényű lámpáján zokogva ráz párat
megejti az ámító és villanyozó káprázat
A tenger jégtükrében hirtelen megpillantja otthonát
nejét két gyermekét szekrényét és ebét
és asztalát amelyen ott áll már az estebéd
S mikor épp rohanna hogy megkóstolja a párolgó levest
megcsúszik s lámpájával együtt minden elsötétedett
kinyúlt nem ugrik többé már csavart fejest
Alea alea alea jacta est
És messze még messzebb sőt egész-egész messze
egy vigasztalanul üres kopár kietlen telken
billegő hokkedlin áll a félhomályba
egy kopasz és meztelen balga
Ég felé reszket a karja
miközben három tarkaszőrű kis cica
cikázik körülötte és a port kavarja
nyivákolva egy macskabánatos dalt
Nem minden tarkaszőrű macska farka tarka.

/Tamkó Sirató Károly ford./

Százezerszer százezer év
Sem lenne elég
Leírni
Az öröklét pici percét
Amikor átöleltelek
Amikor átöleltél
Egy fénylő téli reggelen
A Montsouris Parkban Párizsban
Párizsban
A keringő földön
A keringő földön a végtelenben.

Park (Tamkó Sirató Károly fordítása)

BARBARA

Rappelle-toi Barbara
Il pleuvait sans cesse sur Brest ce jour-là
Et tu marchais souriante
Épanouie ravie ruisselante
Sous la pluie
Rappelle-toi Barbara
Il pleuvait sans cesse sur Brest
Et je t’ai croisée rue de Siam
Tu souriais
Et moi je souriais de même
Rappelle-toi Barbara
Toi que je ne connaissais pas
Toi qui ne me connaissais pas
Rappelle-toi
Rappelle-toi quand même ce jour-là
N’oublie pas
Un homme sous un porche s’abritait
Et il a crié ton nom
Barbara
Et tu as couru vers lui sous la pluie
Ruisselante ravie épanouie
Et tu t’es jetée dans ses bras
Rappelle-toi cela Barbara
Et ne m’en veux pas si je te tutoie
Je dis tu à tous ceux que j’aime
Même si je ne les ai vus qu’une seule fois
Je dis tu à tous ceux qui s’aiment
Même si je ne les connais pas
Rappelle-toi Barbara
N’oublie pas
Cette pluie sage et heureuse
Sur ton visage heureux
Sur cette ville heureuse
Cette pluie sur la mer
Sur l’arsenal
Sur le bateau d’Ouessant
Oh Barbara
Quelle connerie la guerre
Qu’es-tu devenue maintenant
Sous cette pluie de fer
De feu d’acier de sang
Et celui qui te serrait dans ses bras
Amoureusement
Est-il mort disparu ou bien encore vivant
Oh Barbara
Il pleut sans cesse sur Brest
Comme il pleuvait avant
Mais ce n’est plus pareil et tout est abîmé
C’est une pluie de deuil terrible et désolée
Ce n’est même plus l’orage
De fer d’acier de sang
Tout simplement des nuages
Qui crèvent comme des chiens
Des chiens qui disparaissent
Au fil de l’eau sur Brest
Et vont pourrir au loin
Au loin très loin de Brest
Dont il ne reste rien.

Jacques Prévert: SZABAD NEGYED

Egyensapkámat a kalitkába raktam
és a madarat fejembe csapva az utcára léptem
Mi az
nem szokás tisztelegni
kérdezte a parancsnok
Nem
nem szokás tisztelegni
felelte a madár
Ó az más
bocsánat azt hittem szokás tisztelegni
mondta a parancsnok
Nem tesz semmit tévedni emberi dolog
mondta a madár

(Tótfalusi István fordítása)

198. oldal · Jacques Prévert

de megrohad lassan az ember bizalma

Miatyánk

JE SUIS COMME JE SUIS

Je suis comme je suis
Je suis faite comme ça
Quand j’ai envie de rire
Oui je ris aux éclats
J’aime celui qui m’aime
Est-ce ma faute à moi
Si ce n’est pas le même
Que j’aime chaque fois
Je suis comme je suis
Je suis faite comme ça
Que voulez-vous de plus
Que voulez-vous de moi

Je suis faite pour plaire
Et n’y puis rien changer
Mes talons sont trop hauts
Ma taille trop cambrée
Mes seins beaucoup trop durs
Et mes yeux trop cernés
Et puis après
Qu’est-ce que ça peut vous faire
Je suis comme je suis
Je plais à qui je plais
Qu’est-ce que ça peut vous faire
Ce qui m’est arrivé
Oui j’ai aimé quelqu’un
Oui quelqu’un ma aimée
Comme les enfants qui s’aiment
Simplement savent aimer
Aimer aimer…
Pourquoi me questionner
Je suis là pour vous plaire
Et n’y puis rien changer.