!

Jacques Derrida francia

1930. július 15. (El Biar, Algéria) – 2004. október 9. (Párizs)

Tudástár · 84 kapcsolódó alkotó · 5 kapcsolódó könyv · 1 film

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 22

Jacques Derrida: Grammatológia
Jacques Derrida: Mémoires Paul de Man számára
Immanuel Kant – Jacques Derrida: Minden dolgok vége
Jacques Derrida: Ki az anya?
Jacques Derrida: A disszemináció
Jacques Derrida: Az idő adománya
Jacques Derrida: Marx kísértetei
Jacques Derrida: Esszé a névről
Jacques Derrida: Hit és tudás
Jacques Derrida: The Animal That Therefore I Am

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horror Metaphysicae · Figura · Gutenberg tér · Rezonőr L'Harmattan · Dianoia Jelenkor · Radical Thinkers Verso angol

Antológiák 4

Bacsó Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció
Testes könyv II.
Bókay Antal – Erős Ferenc: Pszichoanalízis és irodalomtudomány
Deconstruction and Criticism

Róla szóló könyvek 3

Nagy Pál: „Posztmodern” háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida
Orbán Jolán: Derrida írás-fordulata
Benoît Peeters: Derrida

Népszerű idézetek

Scarlett0722 P>!

A metafizikai kötődés kétségtelenül abban a témában mutatkozik meg leginkább, amelyre most térünk vissza: az utalás külsődleges voltában, ha a kifejezéshez képest nézzük. (…) Minthogy logikai és episztemológiai beszédmódban mozgunk, és így a kifejezésnek mint mondani-akarásnak és mint az ideális tárgyhoz való viszonynak az eredetére kell szorítkozni (…), az utalást el kell távolítani, el kell vonatkoztatni tőle…

Jacques Derrida: A hang és a fenomén A jel problémája Husserl fenomenológiájában

Typotex_Kiadó KU>!

Szövegen kívüli jelentés nincsen.

182. oldal ("A veszedelmes pótlék")

1 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

Mivel a lélek affekciói természetes módon fejezik ki a dolgokat,
olyan egyetemes nyelvet alkotnak, amely aztán képes önmaga eltörlésére…

Nagy_Detti>!

(…) mindig nehéz tudni ki kinek az olvasója, ki az alany, ki a szöveg, ki a tárgy (…)

Szenvedések, 22. oldal

Scarlett0722 P>!

…valójában a diszkurzív jel, és ebből következően a mondani-akarás mindig össze van fonódva valamivel, egy utaló rendszerbe van ragadva. Beleragadva, vagyis beszennyeződve: Husserl a Bedeutung kifejezésbeli és logikai tisztaságát akarja újra megragadni mint ami a Logosz lehetőségét alkotja. (…) Ez esetben végülis azt kellene mondanunk a beszédről, valamennyi méltóságot és eredetiséget meghagyva még neki, hogy csak a gesztus egy formája…

Jacques Derrida: A hang és a fenomén A jel problémája Husserl fenomenológiájában

Nagy_Detti>!

A nyelvben csak perem van… Vagyis utalás.

Kivéve a név, 80. oldal

Scarlett0722 P>!

A jelfogalom mindig magában foglalja a jelölő és a jelölt közti
megkülönböztetést, mint – Saussure érvelése szerint – egyazon falevél
színe és fonákja. A jelfogalom ezért ama logocentrizmus örökségén belül
marad, ami egyszersmind fonocentrizmus is: a beszédhang és a lét, a
beszédhangnak és a lét értelmének, a beszédhangnak és az értelem
idealitásának abszolút közelsége. Hegelnél jól láthatjuk a hang különös
privilégiumát az eszmeivé válásban, a fogalom létrejöttében és a szubjektum önmagának-való-jelenlétében. Ez az eszmei mozgás, amelyben hangzása
révén mintegy az egyszerű szubjektivitás, a test lelke szólal meg…

1 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

…bármennyire szükséges és termékeny is ez a vállalkozás (…) képtelen
meghatározni vállalkozásának és tárgyának egységét. Hogy sem leírni
nem képes módszerének diskurzusát, sem kijelölni önnön határait.
Ennek legfontosabb oka pedig az, hogy az írásnak és a tudománynak
a legkülönfélébb fogalmak segítségével megcélzott egysége lényegében,
többé-kevésbé rejtetten, de a mai napig egy olyan metafizikus korszak
által determinált, melynek félig-meddig már látjuk a lezárulását.
Nem azt mondjuk, hogy a végét.

Nagy_Detti>!

Az irodalom modern találmány, azokba a konvenciókba és intézményekbe íródott bele, amelyek, hogy csak ezt a vonását ragadjuk ki, elvben biztosítják számára a jogot, hogy mindent kimondjon. Az irodalom így bizonyos cenzúrátlansághoz köti sorsát, a demokratikus szabadság teréhez (sajtószabadság, véleményszabadság stb.). Nincs demokrácia irodalom nélkül, sem irodalom demokrácia nélkül.

Szenvedések, 37-38. oldal

Nagy_Detti>!

„Isten” a nyelv eme alaptalan összeomlásának, végeérhetetlen elsivatagosodásának a neve.

Kivéve a név, 75. oldal