!

Jack London amerikai

Джек Лондон, Џек Лондон

1876. január 12. (San Francisco, Amerikai Egyesült Államok) – 1916. november 22. (Glenn Ellen, Amerikai Egyesült Államok)

Teljes névJohn Griffith Chaney
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Jack_London

Képek 5

Könyvei 111

Jack London: A vadon szava
Jack London: Fehér Agyar
Jack London: Az éneklő kutya
Jack London: Martin Eden
Jack London: Aranyásók Alaszkában
Jack London: A beszélő kutya
Jack London: Országúton
Jack London: Farkasvér
Jack London – H. G. Wells: Ádám előtt / Kőkori történet
Jack London: Északi Odüsszeia

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei, Klasszikusok könnyedén, Delfin könyvek, Oxford Bookworms Library, Horizont könyvek, Macmillan Collector's Library, Vintage Classics, MesterMűvek: Klasszikusok, MesterMűvek, Jack London életműsorozat, A világirodalom klasszikusai, Klasszikusok képregényben, Az én könyvtáram, A világirodalom klasszikusai, A világirodalom klasszikusai, Scholastic Classics, Zórád Ernő képregényei, Penguin Classics, Athenaeum 2 pengős regényei, Diákkönyvek, Képes regénytár, Egyetemes Regénytár, Klasszikus Ifjúsági Regénytár, Minden gyermek könyve, Világosság Könyvtár, Világosság Könyvtár, Ifjúsági kiskönyvtár, Fiatalok Könyvtára, Vintage Children's Classics, Puffin Classics, Tolnai regénytára, A világirodalom remekei, (Új) Galaktika Baráti Kör, Kétnyelvű Klasszikusok (Kossuth), Milliók könyve

Antológiák 16

Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
Az elátkozott kert
Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Hunyadi Csaba (szerk.): Poe és követői
Dupka György (szerk.): Borzalmak könyve
Domokos János – Görög Lívia (szerk.): Világirodalmi dekameron I-III.
Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I-II.
Veress István (szerk.): A világ legjobb bűnügyi novellái – Borzalmak könyve
Burger István (szerk.): Galaktika 201.
Veress István (szerk.): A világ legjobb bűnügyi novellái – Vérfagyasztó históriák

Róla szóló könyvek 1

Kiss László: Doleo – ergo sum

Népszerű alkotóértékelések

>!
Anaklusmos_ψ

Jack London

Jack London nekem a nyugalmas estékre való könyvek szerzője. Néha ijesztő dolgokat találok egy művében, de tetszik a realisztikus ábrázolása. Szeretem a stílusát, a történetei vadregényes hangulatát.

>!
Pandamonium

Jack London

Mit is mondhatnék? Ez az ember fantasztikus mesélő tehetséggel volt megáldva, nem is csodálkozom azon, hogy nagy író lett, inkább csak azon, hogy mennyit kellett güriznie mire befutott. Imádom a történeteit! Nem tudom hogyan csinálja, de engem két mondat után teljesen behúz a világába, és szinte érzem a természet illatát, a szelet az arcomon, hallom a farkasüvöltést a hegyek között, a madárcsicsergést az erdőben. És teljesen elveszek benne.
Lehet, hogy nem élt sokáig, de több életre elengedő élményt szerzett ezen rövid idő alatt, amit átadott nekünk megírva, hogy mi is átélhessük vele együtt.

>!
Kecsüszo_geiko

Jack London

Úgy tudott populáris lenni, hogy mindig örök érvényű, emberi dolgokat feszegetett..

>!
nagy_rokus

Jack London

Kölyökként olvastam a novelláit. 32 évesen vettem kézbe újra az Északi Odüsszeiát.
Egy-egy történet végigolvasása után becsuktam a könyvet, a mellkasomra tettem, és meredtem a semmibe. Senki sem ismerte az életet annyira, mint ő. Amit ez a fickó tudott, azt nem lehet überelni. Döbbenetes érzéseket hoz elő egy olyan emberből, aki már látott ezt-azt.


Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

Kíváncsi vagyok, nyájas olvasó, próbáltál-e már gyorsan átmászni szögesdrót kerítésen, mindkét kezedben egy kanna tejjel.

Kétezer vagány

Kapcsolódó szócikkek: tej
7 hozzászólás
>!
berengar

Ha csontot löksz a kutyának, még nem vagy jótékony. Akkor vagy jótékony, ha megosztod a csontot a kutyával, pedig magad is éppoly éhes vagy, mint a kutya.

11. oldal

>!
Trudiz

Nem állhatsz meg, tovább kell menned. Célod van – tudod.

>!
Dölfike

Van valamiféle önkívület, amely az élet csúcsát jelzi, s amelynél magasabbra nem emelkedhetik az élet. S mivel a létezés paradox dolog, ez az önkívület akkor tör reánk, amikor életünk a leghevesebben lángol, és ugyanakkor tökéletesen elfeledteti velünk, hogy élünk.

54. oldal [Móra Könyvkiadó, 1963]

>!
eeszter P

Lázad az ősi nomád,
Szokások lánca szakad,
Mély téli álma után
Felébred benne a vad.

>!
Raesade

Mikor a lehetetlenről kiderül, hogy igaz, akkor kezd valamit érni az élet.

>!
Noro 

Sok-sok életet éltem végig a letűnt évezredekben, de megállapíthatom, hogy az ember egyénileg, erkölcsi tekintetben nem sokat fejlődött tízezer éves történelme során. Ami mégis mutatkozik, az mind nevelés következménye. A mai és a tízezer évvel ezelőtti ember között erkölcsi tekintetben csak belénevelt különbség van – éppúgy, mint a szilaj csikó és a türelmes igásló között. A morál vékony máza alatt ugyanaz a kegyetlen vadember lappang, aki évezredekkel ezelőtt leselkedett kőbaltájával az erdőszélen. Keserves társadalmi tőke az erkölcs, amelyre véres és kínokkal teli korszakokban tett szert az emberiség. Az újszülött csecsemő a maga ártatlanságában vad és kegyetlen, de csakhamar jön a nevelés vékony máza, amely valami elvont erkölcsi érzékkel vonja be.

408. oldal

>!
csillagka P

Én azonban én vagyok, és akkor sem változtatom meg az ízlésemet, ha az egész emberiségnek egybehangzóan más is a véleménye. Ha nekem nem tetszik valami, hát nem tetszik és kész. A világon semmi okát sem látom, miért kellene tetszést majmolnom, csak azért, mert embertársaim többségének tetszik valami, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha tetszenék nekik. Abban, hogy mi tetszik, vagy mi nem tetszik nekem, nem indulhatok a divat után.

>!
Bohemian

Van egy fajta önkívület, amely az élet csúcsát jelzi, s amelynél magasabbra nem emelkedhetik az élet. S mivel a létezés paradox dolog, ez az önkívület akkor tör reánk, amikor életünk a leghevesebben lángol, és ugyanakkor tökéletesen elfeledteti velünk, hogy élünk. Ez az önkívület fogja el a művészt, ez feledteti el vele, hogy él, amikor egész lénye belevész egy láng lobogásába; ezt érzi a katona, amikor a háborútól eszét veszti a véres csatatéren, és nem kegyelmez senkinek; s ezt érezte Buck, amikor az ősi farkasüvöltést hallatva rohant a falka élén az élő táplálék után, amely sebesen menekült a holdfényben. Lényének legmélyéből tört fel az üvöltés, s még annál is mélyebbről, az Idő méhéből. Az élet ellenállhatatlan hullámverése hatalmasodott el rajta, a lét áradása, minden egyes izom, ízület és ín tökéletes gyönyörűsége, az az érzés, hogy összpontosul benne minden, ami nem halál, hogy lobog és száguld, és kifejezi magát a lendületben, és ujjongva röpül a csillagok alatt, a mozdulatlan, holt anyag fölé emelkedve.

63. oldal, 3. Az uralomra vágyó ősi vad c. fejezet (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967)