Jacek Dukaj lengyel

Ami lehetetlen, az csupa olyan dolog, ami nincs még eléggé átgondolva.

122. oldal

Egy olyan ellenféllel szemben, aki sokkal erősebb és sokkal ravaszabb, az igazság lehet az egyetlen stratégia.

87. oldal

– Tudod, mi a boldogság Arisztotelész szerint? A ránk jellemző természet szerint viselkedni. Irigylem azokat az embereket, akik ilyen jól ismerik a természetüket.

424. oldal

– Egy idő után az ember már nem hisz mások valódiságában. Ha úgy viselkednek a jelenlétedben, mint akarat nélküli tárgyak, akkor tárgyak. Tárgyakkal nem beszélgetsz, tárgyakra nem áldozol érzelmeket, legföljebb gyűjtöd őket. Olyan társaságot keresel, amely hozzád hasonló; örömmel üdvözölsz mindenkit, aki képes a legkisebb dologban is ellenkezni veled. Ilyenkor egy-egy pillanatra nem vagy magányos.

90. oldal

Egy mosoly olyan, mint egy néma diadalordítás, mint egy pohár forró fény.

132. oldal - H Nabukodonozor napkorongja alatt

– Pragmatikusak vagyunk, nem akarunk lázadni a dolgok természetes rendje ellen. A népi kormány is egyfajta arisztokrata kormány lenne, csak romlottabb és kevésbé rátermett, mert eggyel több hazugság kellene hozzá. Mert a definíció szerint az az arisztokrata, akinek erősebb a Formája, aki másokra tudja erőltetni az akaratát. A demokrácia önellentmondás: ahhoz, hogy egyáltalán kormányozni lehessen, fel kell állni a hierarchiának, és ha felállt a hierarchia, akkor máris nem egyenlő mindenki.

587. oldal

Csak akkor ismerjük föl az élet tartozékait, ha hiányzik a hang; az élet zajos, a halál diszkréten hallgat.

– Érted Zuza?
– Nem tudom… – mondta, és az állába harapott.

126. oldal

– És azt tudod, eszthlosz, mi a siker titka? A sokféleség. A Formák keveredése. Nem ok nélkül hívják a Vándorok fővárosának Vodenburgot. Aki bezárkózik egyetlen Formába, az a szerencsére bízza sorsát; de ezer Forma közül valamelyik mindig közelebb van a Célhoz. Ez a teljes titok: a kapu tárva-nyitva áll. És mi a sokféleség ellentéte? Az egyetlen Forma dominanciája. Az uniformizmus.

588. oldal

Ebben az időben a nagy sztratégosz morphéjában jártam, már a puszta látványomra hűséget esküdtek egész seregek, a csaták meg voltak nyerve, mihelyt végigpillantottam a csatamezőn, a parancsaimat végrehajtották, mire végigmondtam volna őket, éreztem, hogy a kérosz meghajlik a lábam alatt, több mint hét pusz magas voltam, nem akadt Kolenicában olyan ágy, amelyikben elfértem volna, huszonnégy éves voltam, és addig sosem vesztettem csatát, sereget, várat, várost, területet, minden előttem állt, nem tudtam elég nagyot álmodni. És akkor megjelent a Feketemágus.

91. oldal (ε Mint a Feketemágus)