!

J. D. Vance amerikai

1984. augusztus 2. (Middletown, Ohio, Amerikai Egyesült Államok) –

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névJames David Vance
KatalógusnévVance, J. D.
Nemférfi

Könyvei 2

J. D. Vance: Vidéki ballada az Amerikai Álomról
J. D. Vance: Hillbilly Elegy

Felolvasásai 1

J. D. Vance: Hillbilly Elegy

Népszerű idézetek

Rituga P>!

Ötévesen vágtak először orrba, hatévesen kaptam az első monoklimat. Mindkét verekedés úgy kezdődött, hogy szidták az anyámat.

81. oldal

Rituga P>!

És tisztán emlékszem arra a kora szeptemberi napra az óvodában, amikor anya és Lindsay értem jöttek, majd közölték, soha többé nem látod aput. Apád lemondott rólad, mondták. Életem legszomorúbb napja volt.

76. oldal

Rituga P>!

Sehogy sem fért a fejembe, hogy az az aranyszívű Papó, akiért annyira rajongtam kiskoromban, egy részeges szemétláda volt. Viselkedésén csak tovább rontott Mamó természete – aki szintúgy rohadék volt, még pia sem kellett hozzá. Összes frusztrációját a lehető leghatékonyabb módon vezette le: titkos hadviseléssel. Amikor Papó kidőlt a tornácon, szétvagdosta a nadrágját ollóval, hogy elszakadjanak a varrásai, ha felül. Vagy elcsente a pénztárcáját, és bedugta a sütőbe, csak hogy felbosszantsa. Amikor férje hazajött a munkából, és friss vacsorát követlet tőle, egy tányér friss szemetet tett elé. Ha pedig üvöltözni kezdett vele, visszaüvöltött. Egyszóval minden eszközzel pokollá tette a nagyapám részeg napjait.

54. oldal

Rituga P>!

Akárcsak sok más dolgot, a verekedést is saját káromon tanultam meg Mamótól. Sosem ütött meg büntetésből – ellenezte a testi fenyítést, bizonyára fájó gyerekkori élményeinek köszönhetően –, de amikor megkérdeztem tőle, milyen érzés, ha pofon vágnak, készséggel megmutatta. Fürgén lekevert egyet, nyitott tenyérrel, az arcom közepére.

82. oldal

Rituga P>!

Biztosra veszem, hogy ha összezárnánk egy szociológust és egy pszichológust egy szobába, könnyen barkácsolnának valamilyen átfogó magyarázatot arra, miért fordultam el a kábítószerektől, miért javultak az osztályzataim, miért hasítottam a felvételin, és miért kerestem magamnak olyan tanárokat, akiknek a hatására megszerettem a tanulást. Én azonban egyetlen okra emlékszem csupán: hogy boldog voltam – nem kellett rettegnem a csengőtől a tanítási nap végén, tudtam, hol fogok élni jövő hónapban, nem voltam kiszolgáltatva valaki más szívügyeinek.

184. oldal

Rituga P>!

Éveken át kerestem mentségeket anyának. Próbáltam segíteni, hogy legyőzze a drogproblémáját, rohadt könyveket bújtam a függőségéről, és elkísértem a Névtelen Narkósokhoz. Zokszó nélkül tűrtem a pótapák parádéját, pedig mindegyik kitépett valamicskét a lelkemből, és bizalmatlanná tett a férfiakkal szemben. Beültem mellé a kocsiba azon a szörnyű napon, amikor halállal fenyegetett, azután a bíró szemébe hazudtam, nehogy börtönbe zárják. Vele költöztem Matthez, azután Kenhez, mert azt akartam, hogy összeszedje magát, és azt hittem, ha belemegyek a játékba, talán nagyobb esélyünk lesz rá. Lindsay csak úgy hívott, a „megbocsátó gyermek” – aki mindig a legjobbat látja anyában, aki mentségeket keres neki, aki hisz a szavának.

208. oldal

Rituga P>!

Anya és Bob összetűzéseiből ismertem meg a házassági konfliktusok menetét. Hamar megtanultam a fő szabályokat. Soha ne beszélj észszerű hangerővel, ha kiabálhatsz is; ha eldurvul a veszekedés, egy pofon vagy ütés még rendjén van, de csak ha a nő kezdi; kizárólag olyan módon fejezd ki az érzelmeidet, amely megsérti vagy megalázza a másikat;

88. oldal

kétezertizenhúsz>!

Semmi sem fogható az attól való félelemhez, hogy bármikor kibújhat belőled a mélyben rejtőző szörnyeteg.

272. oldal

Rituga P>!

Nem valami harvardi pszichológus szakvéleményéből tudom, hogy Mamó jót tett nekem, egyszerűen mindig éreztem. Vessünk egy pillantást életem folyására a nagyanyámhoz költözés előtt. Harmadik általános közepén otthagytuk Middletownt és a nagyszüleimet, Preble megye és Bob kedvéért; negyedik végén visszajöttünk Preble megyéből egy middletowni ikerházba a McKinley utca 200.-as szám alá; ötödik végén a 200.-asból áthurcolkodtunk a 300.-asba, ahol Chip már rendszeres vendég volt, de Chip helyét átvette Steve (kis híján összebútoroztunk); hetedik végére Steve-et felváltotta Matt, anya hozzá akart költözni, és remélte, hogy vele tartok Daytonba; nyolcadik végén már ragaszkodott hozzá, én pedig az apámnál töltött rövid kitérőt követően kapituláltam; mire elkezdtem a középiskolát, már Kennel – egy vadidegennel – és három gyerekével laktam. Mindezekhez jött még anyám drogozása, a bántalmazási ügy, a nyakunkra járó gyermekvédelmi szolgálat és Papó halála.

182. oldal

kétezertizenhúsz>!

Az utolsó interjúztatóm feltett egy kérdést, amelyre nem számítottam: miért akarok egy jogi cégnél dolgozni? […] Elég lett volna valami olyasmit mondanom, hogy a legjobbaktól akarok tanulni, vagy szívesen dolgoznék olyan perekben, ahol nagy a tét. Sőt bármi mást mondhattam volna azon kívül, ami elhagyta a számat:
– Nem igazán tudom, de ennyi pénzért tökmindegy, ha-ha!