!

J. D. Robb amerikai

Nora Roberts

Könyvei 131

J. D. Robb: Meztelenül a halálba
J. D. Robb: A halál fényében
J. D. Robb: Halhatatlan a halálban
J. D. Robb: Halálos szertartás
J. D. Robb: Mámoros halál
J. D. Robb: Halálos bosszú
J. D. Robb: Halálos ünnep
J. D. Robb: Halálos összeesküvés
Nora Roberts – J. D. Robb: Emlékek boltja
J. D. Robb: Halálos hűség

Kapcsolódó sorozatok: Eve Dallas, In Death


Népszerű alkotóértékelések

>!
kiruu P

J. D. Robb

Zseniális, varázslatos, csodálatos és nem, nem unom 43 rész (plusz novellák) után sem. Ezt nem lehet megunni.

>!
gyuszi64

J. D. Robb

A harmincadik Robb-történet olvasása után úgy érzem, kezdem meg(ki)ismerni nemcsak a főbb szereplőket, de talán már magát a szerzőt is…
A regénysorozatról sok-sok pozitívum mondható el. Először is kifejezetten jó színvonalúak az írások. Azután érdekes, hogy bár a nyomozás rabszolgamunkájára fekteti a hangsúlyt az írónő – aprólékos felderítő munka, adminisztráció és médiaszereplés, az esetek pszichológiai elemzése –, mégis élvezetes, olvasmányos marad a regény. (Kicsit engem ez Agatha Christie-re, az ő stílusára és környezetére emlékeztet – a XX. század elejéről.) Sokszor persze az esetek boncolgatása csak a cselekmény(esség) rovására történhet; és fordítva, egy-egy gyilkossági szál alkalmanként több mellékszálat is el tud „tartani” a regényben. (Ilyen pl. A halálos születés-ben a párhuzamos gyermekrablás.) Sikeres a szereplők folyamatosan bővülő jellemzése (bár ez az egyik áthidalhatatlan nehézség is: az állandó szereplők örökös, visszatérő ismertetése), míg a kisebb visszautalgatások nem okoznak problémát. A témaválasztás változatos, a bűn és körülményeinek leírása (elkövetők, munkakörnyezetük stb.) hiteles. Viszont engem néha már zavart, hogy a (csúcssikeres) csúcsszereplők mennyire nagy része a nő…
Szóval bármelyik regény önállóan is olvasható, de azt hiszem, a sorban történő olvasás nagyobb élményt nyújt.
Zárásként azért megjegyzem, hogy az írónőnek a 2000-es évektől a Putnam kiadónál írt évenkénti szingli nagyregényei nagyon magas színvonalúak, ezeket talán nem érik el a Robb-regények. (De hát nem is kell: más a cél, a módszer, az eszköz stb.) De lehet, hogy csak nekem tetszenek jobban…

>!
Szerafina P

J. D. Robb

Imádom!
Eve Dallas sorozata remek.
Velük kezdtem ismerkedni a krimi-romantikus regényekkel és máig alapműnek számítanak nekem. A hasonló témájú könyveket mindig hozzájuk hasonlítgatom.
A karakterek nagyon jól kidolgozottak, igazi egyéniségek. Még a mellékszereplők is. Kedvenceim Roarke és Peabody. Roarka-ba szinte én is beleszerettem. Peabody pedig tényleg Peacuki. Olyan lány, akiből én se nézném ki, hogy rendőrnek megy, de a nagy igazságérzete erre vitte. Tisztelem és becsülöm kitartását. Egyszerűen imádom őket.
Eve komoly jellemfejlődésen megy át. Ahogy előbukkannak múltjának töredékei, férjével megbirkóznak vele. De fordítva is igaz, mikor Roarke családja kerül elő. Jó látni, ahogy kölcsönösen segítik és támogatják egymást.
Újra és újra el tudom olvasni a könyveket, amikor várok az újabb kiadásokra.
Külön kiemelendő, hogy az írónő komolyan belemegy a nyomozás részleteibe. Nem tudom, honnan veszi az ihletet, de nincs két könyv, ami hasonlít egymásra. Tetszik, hogy valamikor a végén derül ki az elkövető személye, máskor már sokkal korábban.
Eve ritkán viccel, de a szarkasztikus megjegyzései nagyon ott vannak.


Népszerű idézetek

>!
BZsofi +SP

A pingvinnek álcázott felszolgáló úgy csapott le rá, mint keselyű a tömegkarambolra.
– Nagyon sajnálom, mademoiselle, de nem szolgálunk ki utcáról betérő vendégeket.
– Hogy lehet az? Ha mindenki az utcán marad, egyetlen vendégük sem lesz – bújt ki Eve a kabátjából…

49-50. oldal

>!
Nita_Könyvgalaxis P

– Csak egy kis dulakodás egy szelet csokiért – magyarázta, és megborzongott.
– Ki nyert? – nézett a szemébe Roarke, de csak olyan hosszan, hogy éppen kényelmetlenül érezze magát.
– Én. Nagy hiba közém és a kajám közé állni.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
>!
Bagneso

Az irónia gyakran akkor is célba talál, és nagyobbat üt, mint egy ökölcsapás, ha halkan, kedvesen adják elő.

149. oldal

>!
danlin

Eve zavartan meredt a tenyerében tartott egyszerű, szürke gombra.
– Ez a ruhámról szakadt le.
– Igen. Nem igazán illik hozzád… élénkebb színeket kellene viselned. A limuzinomban találtam. Úgy terveztem, hogy visszaadom.
– Ó – de amikor Eve utána nyúlt, Roarke összezárta körülötte az ujjait.
– Micsoda átlátszó hazugság – nevetett saját magán a férfi. – Egyáltalán nem akartam visszaadni.
– Csak nem egy gombimádóval hozott össze a sors?
– Úgy hordom magamnál, mint egy kisiskolás a szerelme hajának egy tincsét.
Tekintetük összeakadt, és Eve édesen megborzongott. Sokkal édesebben annál, hogy észrevegye, Roarke mekkora zavarban van.
– Ez hátborzongató.
– Én magam is így gondolom – ennek ellenére visszacsúsztatta a gombot a zsebébe. – És tudod, mit gondolok még, Eve?
– Fogalmam sincs.
– Azt gondolom, beléd szerettem.

15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Roarke
>!
Nina__

Ez egyszer Roarke aludt el elsőként. Eve csak hevert a sötétben, hallgatta a férje lélegzését, és amikor fázni kezdett, lopott egy keveset a teste melegéből. És mivel már aludt, megsimogatta a haját.
– Szeretlek – suttogta. – Annyira szeretlek, hogy teljesen
belekábultam.
Sóhajtva hanyatlott vissza a párnára, és igyekezett kiüríteni az
agyát.
Mellette Roarke elmosolyodott a sötétben.
Soha nem ő aludt el elsőként.

11. fejezet

>!
gretus126

A sors uralkodik felettünk. Vigyázhatsz, tervezhetsz, dolgozhatsz, aztán jön a végzet, nevetve keresztülhúzza a számításainkat, és bolondot csinál mindkettőnkből. Néha ugyan előre ki lehet találni a szándékait, de legtöbbször már minden előre meg van írva. Néhány ember számára egyenesen vérrel van megírva. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene adnunk, de nem ringathatjuk magunkat folyton az önsajnálat hazugságaiba.

278. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Roarke
>!
MFKata

-Akkor hát hogy játsszuk ezt a játékot? – sziszegte Feeney összeszorított szájjal, miközben a lift sarkába felszerelt aprócska kamerát figyelte. – A bevált „jó zsaru rossz zsaru” -t adjuk elő?
– Vicces, hogy még mindig működik.
– A civilek észjárása nem túl bonyolult.
– Kezdjük azzal, hogy elnézést a zavarásért, és kérjük meg, hogy működjön együtt velünk néhány dologban. Ha rájövünk, hogy csak játszik velünk, majd váltunk.
– Ha így lesz, én szeretnék lenni a rossz zsaru.
– Te egy piszok rossz zsaru vagy, Feeney. Ezzel jobb, ha máris szembesülsz.
Feeney gyászos pillantást vetett Eve-re.
– Feljebb állok a ranglétrán, Dallas.
– De én vezetem a nyomozást, és a rossz zsaru szerepét is jobban el tudom játszani. Ebbe jobb, ha beletörődsz.
– Mindig én vagyok a jó zsaru – morgott,(…)

92. oldal, 6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Eve Dallas · Ryan Feeney
>!
Vivi_

Aki büszke, az gyakran rejti a bánatát agresszió mögé.

>!
Cicu

– Egy zsaru? Hozzámentél egy hitvány zsaruhoz?
– Én mentem hozzá egy hitvány bűnözőhöz – motyogta Eve. – De ez senkinek sem jutna az eszébe.

255-256. oldal