J. D. Robb amerikai
Katalógusnév | Robb, J. D. |
---|
Könyvei 141
Kapcsolódó sorozatok: Eve Dallas · In Death · Eve Dallas német · Összes sorozat »
Antológiák 13
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
– Csak egy kis dulakodás egy szelet csokiért – magyarázta, és megborzongott.
– Ki nyert? – nézett a szemébe Roarke, de csak olyan hosszan, hogy éppen kényelmetlenül érezze magát.
– Én. Nagy hiba közém és a kajám közé állni.
90. oldal
A pingvinnek álcázott felszolgáló úgy csapott le rá, mint keselyű a tömegkarambolra.
– Nagyon sajnálom, mademoiselle, de nem szolgálunk ki utcáról betérő vendégeket.
– Hogy lehet az? Ha mindenki az utcán marad, egyetlen vendégük sem lesz – bújt ki Eve a kabátjából…
49-50. oldal, Harmadik fejezet
Eve zavartan meredt a tenyerében tartott egyszerű, szürke gombra.
– Ez a ruhámról szakadt le.
– Igen. Nem igazán illik hozzád… élénkebb színeket kellene viselned. A limuzinomban találtam. Úgy terveztem, hogy visszaadom.
– Ó – de amikor Eve utána nyúlt, Roarke összezárta körülötte az ujjait.
– Micsoda átlátszó hazugság – nevetett saját magán a férfi. – Egyáltalán nem akartam visszaadni.
– Csak nem egy gombimádóval hozott össze a sors?
– Úgy hordom magamnál, mint egy kisiskolás a szerelme hajának egy tincsét.
Tekintetük összeakadt, és Eve édesen megborzongott. Sokkal édesebben annál, hogy észrevegye, Roarke mekkora zavarban van.
– Ez hátborzongató.
– Én magam is így gondolom – ennek ellenére visszacsúsztatta a gombot a zsebébe. – És tudod, mit gondolok még, Eve?
– Fogalmam sincs.
– Azt gondolom, beléd szerettem.
15. fejezet
A sors uralkodik felettünk. Vigyázhatsz, tervezhetsz, dolgozhatsz, aztán jön a végzet, nevetve keresztülhúzza a számításainkat, és bolondot csinál mindkettőnkből. Néha ugyan előre ki lehet találni a szándékait, de legtöbbször már minden előre meg van írva. Néhány ember számára egyenesen vérrel van megírva. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene adnunk, de nem ringathatjuk magunkat folyton az önsajnálat hazugságaiba.
278. oldal
– A maga ügyfele egy szemétláda.
– Dallas hadnagy, maga az Egyesült Államok szenátorával beszél – fújta fel magát az ügyvéd.
– Ettől legfeljebb megválasztott szemétláda lesz belőle.
351. oldal
Ez egyszer Roarke aludt el elsőként. Eve csak hevert a sötétben, hallgatta a férje lélegzését, és amikor fázni kezdett, lopott egy keveset a teste melegéből. És mivel már aludt, megsimogatta a haját.
– Szeretlek – suttogta. – Annyira szeretlek, hogy teljesen
belekábultam.
Sóhajtva hanyatlott vissza a párnára, és igyekezett kiüríteni az
agyát.
Mellette Roarke elmosolyodott a sötétben.
Soha nem ő aludt el elsőként.
11. fejezet
– Szabályok nélkül nem maradna semmi más, csupán káosz.
– Az élet is maga a káosz.
Harmadik fejezet