Ivan Szergejevics Turgenyev orosz

38.
KIVEL VITATKOZZUNK…

Vitatkozz a nálad okosabbal: le fog győzni… de hasznot húzhatsz a vereségedből.
Vitatkozz a veled egyenlővel: akárki győz is, elégedettséggel tölthet el a viadal.
Vitatkozz a nálad butábbal… ne a győzelem kedvéért; segítségére lehetsz.
Vitatkozz akár az ostobával is; se dicsőségedet, se fölényedet nem öregbíti; de néha jól jön egy kis szórakozás.
Csak Vlagyimir Sztaszovval ne vitatkozz soha!

88. oldal

11.
EGY ELÉGEDETT EMBER

Fiatalember rohan, szökdécsel a fővárosi utcán. Derűsek, elevenek a mozdulatai; csillog a szeme, fülig szalad a szája, kellemes pír lepi az ellágyult arcot. Az egész ember csupa elégedettség, csupa öröm.
Mi történhetett vele? Örökölt? Előléptették? Légyottra siet? Vagy csak jól bereggelizett – és az egészség, a táplálékhoz jutott erő érzése pezseg a tagjaiban? Netán szép, nyolcágú keresztedet akasztották a nyakába, Szaniszló lengyel király?
Nem. Rossz hírét költötte egy ismerősének, szorgosan terjesztette a rágalmat, aztán visszahallotta egy ismerősétől – és maga is elhitte!
Ó, milyen elégedett, sőt, milyen jó ebben a pillanatban ez a kedves, ígéretes fiatalember!

31. oldal

Láthatod, hogy mit csinálok: maradt a bőröndömben egy üres hely, szénát tömök bele; így van ez az életünk bőröndjében is; ki kell tömnünk, mindegy, mivel, hogy üres hely ne maradjon.

212. oldal

Aki nem látott ilyen könnyet egy szeretett leány szemében, az nem tudja, hogy a hála és szemérem érzéseinek révületében milyen boldog lehet a földön az ember.

210. oldal (Magvető, 2004)

(…) mint minden igazi orosz, örömmel ragadta meg ürügyül az első kínálkozó alkalmat, csak elkerülje a kényelmetlenségét annak, hogy tegyen valamit.

26. oldal (Szépirodalmi, 1973)

…a költészet(…) arról beszél nekünk, ami nincs, s ami nemcsak hogy különb annál, ami van, de az igazsághoz is hasonlatosabb…

160. oldal, Első szerelem, 9, Kossuth Könyvkiadó

– (…) Az orosz embernek egy jó tulajdonsága van: az, hogy önmagáról lesújtó a véleménye.

66. oldal

Jó, hogy a „boldogság” szónál tartunk. Mondja csak, miért van az, hogy még akkor is, mikor például élvezzük a zenét, élvezünk egy szép estét, egy társalgást rokonszenves emberekkel, úgy érezzük, hogy ez az öröm is inkább csak utalás egy mérhetetlen, valahol létező boldogságra, és nem valódi, vagyis olyan boldogság, amit magunk is elérhetünk?

157. oldal

Rugyin fel és alá járt a szobában.
– Vette észre – szólalt meg, hirtelen sarkon fordulva –, hogy a tölgyről (a tölgy pedig erős fa) a régi levelek csak akkor hullanak le, mikor a fiatalok már hajtani kezdenek?
– Igen – felelte rá lassan Natalja –, észrevettem.
– Pontosan ez történik erős szívben a régi szerelemmel: már meghalt de még mindig tartja magát; csak egy más, új szerelem tudja eltávolítani.

– Most aztán szabadok vagyunk, mint a madár! – kiáltott fel Marja Nyikolajevna. – Merre menjünk: északra, délre, keletre vagy nyugatra? Ide nézzen, úgy teszek, mint a magyar király koronázáskor (s ostora végével a négy égtáj felé mutatott). Minden a mienk!

120. oldal (Tavaszi vízek)