!

Ismail Kadare albán

1936. január 28. (Gjirokastra) –

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Könyvei 20

Ismail Kadare: Kettétört április
Ismail Kadare: Az Álmok Palotája
Ismail Kadare: A fellegvár
Ismail Kadare: A háromlyukú híd
Ismail Kadare: A halott hadsereg tábornoka
Ismail Kadare: A piramis
Ismail Kadare: Aiszkhülosz, a nagy vesztes
Ismail Kadare: A Girl in Exile
Ismail Kadare: The Successor
Ismail Kadare: Spring Flowers, Spring Frost

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg Európa · Lektúra könyvek Kriterion · Vintage Classics Vintage

Antológiák 2

Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Krasztev Péter (szerk.): Az őskönyv

Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Olyasmit érzett, mintha a neve különvált volna a testétől, mellétől, bőrétől, és irgalmatlanul zúdulna végig a falun. Most először érzett ilyet. Berisháék Gjërgja, ismételte magában az érzéketlen hírnök kiáltását. Huszonhat éves volt, és a neve, mint a függőón, most először szállt alá az élet mélységeibe.

9. oldal

Ákos_Tóth IP>!

Minden nép számára az a legszörnyűbb csapás, amely a jövője ellen irányul – mondta a főintendáns, de látta, hogy a másik még mindig nem érti, miről beszél. – Úgy tudom – folytatta –, az albánok alig egymilliónyian vannak csak. Vegyük őket egymilliónak. Nos, minden tőlünk telhetőt el kell követnünk, hogy ne szaporodhassanak ennél többre.
A krónikás szeme tágra nyílt.
– Meg vagy döbbenve? – A főintendáns szokott higgadtságával fürkészte. – Talán azt hiszed, a jólétükért aggódom.
A krónikás értetlen arckifejezése nem változott.
– Ha úgy ötszáz év múlva ez a nép még mindig egymilliós marad, az lesz a legnagyobb elkönyvelhető sikerünk – mondta a főintendáns. – Látom, ezen is meglepődtél.
– Igen – ismerte be a krónikás. – Ha jól értem, szüntelenül támadjuk, pusztítjuk, írtjuk majd a fajtájukat. Ebben az esetben miért jelent nekünk győzelmet, ha egyszerűen alacsonyan tartjuk a számukat?
– Megmagyarázom. – A főintendáns belekortyolt a sörbetbe. A krónikás kényelmesebben elhelyezkedett a párnákon. Tagjai sajogtak, mintha kalapáccsal verték volna össze őket.
– (…) A világon a legtöbb nép mindegyre szaporodik. Némelyik fajta gyorsabban szaporodik a többinél. Általában a föld minden ezer lakosa húsz-harminc emberrel gyarapodik évente. (…) Végezzünk el egy egyszerű számítást – folytatta a főintendáns. – Ez az egymillió albán ötszáz év alatt tizenöt-tizenhat millióra szaporodnék. (…) És ez a szám, kedves barátom, már bizony éppen elég ahhoz, hogy megzavarja nyugodt álmainkat. (…) Érted-e már , hogy mit tesz megállítani a természetes szaporodást?

142-143. oldal (Zrínyi, 1982)

1 hozzászólás
ÁrnyékVirág>!

– Tudja, miért vesztem össze a pappal?
– Nem – felelte az altábornagy.
– Egy csontváz miatt – magyarázta a tábornok. – Hiányzik egy csontvázunk. Száznyolcvankét centiméteres testmagasságú.
– Hát ez fogas kérdés – jegyezte meg az altábornagy, majd hirtelen felkapta a fejét, és felragyogott a szeme. – Száznyolcvankét centi? Akarja, hogy eladjak önnek egy ilyen csontvázat?
– Nem – vágta rá a tábornok.
– Miért ne? Van nekem elég. Baráti alapon száz dollárért megkapja.

241. oldal

giggs85 P>!

Már nem tudták megkülönböztetni a körvonalait. Röviddel azután, hogy visszavonulót doboltak, megszűnt a tűzgolyók esője, s a vár szinte varázsütésre eltűnt a sötét éjben. Nyugalmasabb hang váltotta fel a kíméletlen csatazajt. Mintha egy gigászi száj suttogott volna, mintha egy hatalmas állat sokezer lába súrolta volna a síkságot lassan, de szüntelenül. A sereg vonult visszafelé.

pwz IP>!

Megemlítette a borzalmas kívánságot, amelynek a hegylakók hangot adnak, ha gyermek születik: „Éljen sokáig, és haljon meg puska által!”

66. oldal

Ákos_Tóth IP>!

A negyedik fokon villant belém először a gondolat. Mi volna, ha lemennék? De elhessegettem. Másztam tovább. A hetedik fokon egy ember elcsúszott mellettem, és holtan zuhant alá. Én kúsztam tovább. A nyolcadikon újra megkísértett az a gondolat, most már erősebben, de én megint eltaszítottam magamtól, arra gondolva, mit tennének a katonák, ha meglátnák, hogy lemegyek. Amikor elértem a tizedik fokra, fölnéztem, és akkor láttam meg először, mi folyik a fal tetején. Nem emberi szemnek való látvány volt. Rögtön lesunytam a fejem, és visszatekintettem katonáimra, akik a nyomomban jöttek. Utat kellett volna engedniük nekem, ha lemegyek. Fölemeltem a lábam, és a tizenegyedik fokon orromba csapott a perzselt emberi hús szaga. Az előttem mászó katona megégett, nyakáról gőzfelhő szállt fel. A tizenkettedik fokon ara gondoltam, hogy abban a felfordulásban senki sem törődik majd vele, hogy én mit csinálok. Szorosan megmarkoltam a létrafokot, és alája függeszkedtem. Egyik kezemmel megfogtam a tizenegyedik fokot, aztán megfogtam a másikkal is. Jobb kezemmel megfogtam a tizediket. Ereszkedtem lefelé. A kilencediken egy katona az ujjaimra lépett. A nyolcadikon könyörtelenül összetiporták a kezemet. Akkor elengedtem a létrát, és lezuhantam a fal tövébe, a tömegbe. Azt hittem, senki sem vette észre, de tévedtem. Szemmel tartották minden lépésemet. Semmi sem kerülte el a figyelmüket. Elmondták később a legapróbb részletet is. Őszintén szólva, a visszafordulás gondolata már akkor megfordult a fejemben, amikor a második fokra léptem. A negyediktől a hetedikig úgy kapaszkodtam, mint a részeg. A nyolcadikon… hogy pontosabb legyek, akkor határoztam el, hogy lemegyek, amikor még a hetediken voltam, de nem tudtam, hogyan fogjak hozzá. A tizenegyedik azt akartam színlelni, hogy megöltek; arra gondoltam, lezuhanok, de ijesztő volt a magasság. Abban a végzetes pillanatban éreztem meg az égett hús szagát… Hallasz engem? Te sírsz? Hiszen én már mindent elmondtam neked az életemről. Csak ez az utolsó vallomás volt még hátra. Nem bántasz meg, ha nem akarsz meghallgatni.

159-161. oldal (Zrínyi, 1982)

bazsalikom P>!

Milyen különös például, hogy az esküvőkön, amelyek általában örömteli alkalomnak számítanak, oly gyakran robbannak ki vérontáshoz vezető összetűzések, míg a temetések, bármilyen szomorúak, mindig békésen zajlanak le.

138. oldal

Fapicula>!

– Nincs még egy ország a világon, ahol az úton halállal megjelölt embereket látni. Mintha kivágásra megjelölt fákkal találkoznál.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál
Annamarie P>!

A főintendáns csüggedten megrázta a fejét.
-Azt képzeltük, halálos döfést adunk nekik, közben pedig a halhatatlanságot kapják meg tulajdon kezünkből…

Annamarie P>!

-Elgondolkodtál- e már a dalok ijesztő hatalmán? -kérdezte a főintendáns. A múlt hónapban vívott csatájáról például tragikus dal született. Ha kedvenc szóképeidet alkalmaznám, valahogy így mondanám: a háború, dal leplében átsuhan a századokon, akár a szélhordta köd. Aháborúnak vége, de a dal nemzedékről nemzedékre száll. És újabb háború születik belőle, mert ez a világ úgy van megalkotva, hogy előbb utóbb minden megismétlődik. A szerencsétlenségek, melyeket megénekelnek, újra megtörténnek, időről időre, körbe körbe. Hogyan írhatnál ki ennek a dalnak a baljós fekete madarát? A háború hoz magával minden ilyen szerencsétlenséget.

148. oldal