!

Isaac Bashevis Singer amerikai lengyel

1902. november 21. (Leoncin, Lengyelország) – 1991. július 24. (Surfside, Florida, USA)

Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv · 3 film

Teljes névיצחק באַשעװיס זינגער, Icek Hersz Zynger
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 42

Isaac Bashevis Singer: A rabszolga
Isaac Bashevis Singer: A sátán Gorajban
Isaac Bashevis Singer: A lublini mágus
Isaac Bashevis Singer: Gólem
Isaac Bashevis Singer: A hét kicsi suszter
Isaac Bashevis Singer: A szégyenfolt
Isaac Bashevis Singer: Mesüge
Isaac Bashevis Singer: Szerelmes történet
Isaac Bashevis Singer: A Moszkát család
Isaac Bashevis Singer: A félelmetes fogadó

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa · Horizont könyvek Kriterion · Nobel-díjasok könyvtára Palatinus · Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára Metropolis Media · Vintage Classics Vintage

Antológiák 10

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Kuczka Péter (szerk.): Robur 13.
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1981
Karig Sára (szerk.): Égtájak 1969
Csantavéri Júlia – Kálmán Judit (szerk.): Hungarovox antológia 2021
Jack Dann (szerk.): Wandering Stars
Gy. Horváth László (szerk.): Égtájak 1986
Jack Dann (szerk.): More Wandering Stars
R. V. Cassill (szerk.): The Norton Anthology of Short Fiction
John Updike – Katrina Kenison (szerk.): The Best American Short Stories of the Century

Róla szóló könyvek 1

Abádi Nagy Zoltán: Mai amerikai regénykalauz

Alkotói polc


Népszerű idézetek

BZsofi P>!

Elmentem a rabbihoz tanácsért. – Meg van írva – mondta a rabbi –, hogy jobb bolondnak lenni egy életen át, mintsem gonosznak egy óra hosszat.

7. oldal, A bolond Gimpel

Kapcsolódó szócikkek: bolond · gonosz
Nikolett_Kapocsi P>!

– Hol van Edek fiad? – kérdezte Max.
– Hol? A könyvtárban. A sírba visz az a gyerek. Mindenhonnan könyveket hurcol haza. Kimegy a Negyedik sugárútra, ahol öt centért kapja darabját, sőt, tíz centért hármasával vágják utána, és csak hordja rakásra a sok ócska könyvet. Neki mindent tudni kell az égvilágon.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvmoly
kacago_Morfinista I>!

Aki nem mond és nem hallgat mesét, az csak a pillanatnak él, és az nem elegendő.

146. oldal

1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Egyik pillanatban még azzal fenyegetett, hogy megöl, a rá következőben már holmi kibékülésről locsogott. Azt is mondta, hogy legyen gyerekünk. Meg nem fordult volna a fejemben, de hát annyi mindent láttam, mióta élek, hogy kifogytam a csodálkozásból. Én már nem ülök le semmitől.

101. oldal

csillagka>!

– A Talmud harminchat kötet, a zsidók mégsem felejtették el.
– A zsidók túlságosan sok mindenre emlékeznek. Ez a mi balszerencsénk. Kétezer éve, hogy kikergettek minket a Szentföldről, és most megpróbálunk visszajutni. Hát nem őrültség? Ha az irodalmunk csak ezt az őrültséget tükrözné, óriási volna! De a mi irodalmunk hátborzongatóan józan.

157. oldal, Kafka barátja

4 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Gyakran fantáziáltam arról, hogy a szemem láttára megy végbe valami kozmikus változás. Mondjuk, a Föld letér Nap körüli pályájáról – mi lesz azután? Isten hozhat-e megújulást a világnak? De hát miért is változna bármi, amíg ember az ember?

107. oldal

Avraham>!

Bejártam a földet, és a jó emberek sehol se feledkeztek meg rólam. Az évek múltával megöregedtem, megőszültem; mindenféléket hallottam, sok hazugságot, álnokságot, de minél tovább élek, annál jobban tudom, hogy tulajdonképpen nincs is hazugság. Ha valami nem történik meg igazán, azt megálmodja az ember. Ha nem történik meg az egyikkel, megtörténik a másikkal, ha nem ma, akkor holnap, ha nem jövőre, akkor száz év múlva. Mit számít ez? Gyakran hallottam olyan históriákat, amikre azt mondtam: – Ez aztán nem fordulhat elő. – De egy év se telt bele, és hallottam, hogy valahol másutt bekövetkezett.

21. oldal, A bolond Gimpel

sophie P>!

Ahogy a Talmud mondja: „Csoda nem történik mindennap.”

14. oldal - Kafka barátja

Kapcsolódó szócikkek: Talmud
kaporszakall>!

A jó irodalom legjobb olvasója a gyermek.

A felnőttet elkápráztatják a nagy nevek, az eltúlzott idézetek, az erőszakos reklám. A kritikus, akit jobban érdekel a szociológia, mint az irodalom, olvasók millióival hitette el, hogy ha egy regény nem akar társadalmi forradalmat előidézni, az egy hajítófát sem ér. Száz meg száz professzor ír kommentárt írókról, s igyekszik meggyőzni hallgatóit, hogy csak a bonyolult kommentárokat és számtalan lábjegyzetet igénylő író a mi időnk igaz teremtő géniusza.

Csakhogy a gyerek nem ül fel az efféle győzködésnek. Ő még szereti a tisztaságot, a logikát, sőt, uram bocsá’ még az olyan elavult dogot is, mint a központozás. Mi több, az ifjú olvasó igazi történetet követel, aminek eleje, közepe és vége van – már ahogy ezer meg ezer esztendeje mesélik a történeteket.

A mi századunkban a mesemondás elfeledett mesterség lett, a helyébe műkedvelő szociológia és elcsépelt pszichológia lépett, de a gyermek még ma is független olvasó, aki semmi egyébre nem hagyatkozik, csak a tulajdon ízlésére. Nevek, tekintélyek neki semmit sem jelentenek. A felnőtteknek írt irodalom már régen szétpukkadt, amikor a gyermekeknek írt könyvek még a mesemondás, az ésszerűség, a családba, Istenbe és az igaz emberiességbe vetett hit utolsó foszlányait alkotják.
[…]
Tragikus, hogy sok író, aki lenézi a természetfelettiről szóló történeteket, a gyerekeknek olyasmit ír, ami nem egyéb, mint merő zűrzavar. Sok gyerekkönyvben az egyik mondatnak az égvilágon semmi köze a másikhoz. A dolgok csak úgy történnek, önkényesen, véletlenszerűen, és nincsenek összefüggésben a gyermeki élményvilággal és gondolatokkal.

Az efféle írás nemcsak hogy nem szórakoztatja a gyermeket, de még a gondolkodásmódjában is kárt tesz. Néha az az érzésem, hogy az úgynevezett avantgárd gyerekkönyv-írók elő akarják készíteni a gyermeket James Joyce Finnegans Wake-jére vagy egyéb rébuszokra, amelyeket a professzorok oly nagy előszeretettel magyaráznak. Ahelyett, hogy gondolkodni segítené a gyermeket, az efféle írás elnyomorítja az elméjét. Vagy mondjuk ki egyszerűen: természetfeletti – igen; esztelenség – nem.

A népmesének fontos szerepe van a gyermekirodalomban. A modern felnőttirodalom tragédiája, hogy tökéletesen elszakadt a néphagyománytól. Sok modern író elveszítette gyökereit. Nem tartoznak, és nem is akarnak tartozni semmiféle különleges csoporthoz. Félnek, hogy nyájszellemmel, nacionalizmussal, sovinizmussal vádolják őket.

Valójában pedig nincsen gyökértelen irodalom. Jó regényt nem lehet írni egy emberről csak úgy általában. Az irodalomban – akárcsak az életben – minden sajátságos. Minden embernek megvan a tényleges és spirituális lakcíme. Igaz, bizonyos mesékben nem szükséges, sőt egyenesen fölösleges a lakcím, de hát az irodalom nem csupa mese. Minél jobban gyökerezik környezetében az író, annál jobban megérti mindenki; minél nemzetibb, annál nemzetközibb lesz.

269-271. oldal (A gyermek mint az irodalom igazi kritikusa)

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– Nagy eszed lehet!
– Az íráshoz inkább szem kell.
– És miket írsz? A gondolataidat?
– Történeteket mesélek. Ezt hívják irodalomnak.

231. oldal, Három találkozás