Irwin Shaw amerikai
1913. február 27. (New York) – 1984. május 16. (Davos, Svájc)
| Teljes név | Irwin Gilbert Shamforoff |
|---|
Képek 3
Könyvei 39
Kapcsolódó sorozatok: Gazdag ember, szegény ember · Rich Man, Poor Man angol · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Világjárók Gondolat · Horizont könyvek Kriterion · Híres háborús regények
Antológiák 4
Népszerű idézetek
Azt mondják, hogy minden emberben rejtőzik egy regény. Nos, én számos emberrel találkoztam, akiben még egy novella, sőt, egyetlen ép mondat se rejtőzött…
Olyan arca van, mint akinek egyszer valamikor megfordult egy gondolat a fejében, s azóta is hiába keresi.
I. 98. oldal
Nem lehet tervezni szerelmet vagy halált, vagy harcot, sem semmi mást. Az egyenlet így szól: Ember plusz Szándék egyenlő Véletlen. Ezt viszont nem lehet elhinni. Tervnek igenis kell lennie valahol, csak bölcsen álcázva, ahogy a jó drámaíró álcázza a cselekményt. A halál pillanatában az ember talán már átlát mindent, s azt mondja akkor: ó, most már értem, miért lépett be az a figura annak idején az első felvonásban.
268. oldal, I. kötet (Árkádia, 1985)
A nemiség – folytatta – olyan, akár az úszás. Vagy belemégy egészen, vagy kint maradsz. De ha csak úgy lógsz a szélén, és csorgatod magadra a vizet, előbb-utóbb meghűlsz, és ideges leszel.
157. oldal, I. kötet (Árkádia, 1985)
A modern világ, gondolta bosszúsan, ugyancsak hiányosan készíti elő az embert azokra az akadályokra, melyekkel aztán szembeállítja.
291. oldal (14. fejezet - I. kötet, Árkádia, 1985)
A legutóbbi háború kedves, egyszerű, európai stílusú háború volt. Mindenki meg tudta érteni, mindenki meg tudott bocsátani érte, mert ugyanolyan háborúk folytak mindenütt, ezer éve. Az a háború egyazon kultúrán belül zajlott, civilizált, keresztény úriemberek egyik csoportja harcolt a civilizált, keresztény úriemberek másik csoportja ellen, általánosan elismer, azonos törvények szerint. Amikor az elmúlt háború véget ért, az apám szépen visszamanetelt az ezredével Berlinbe, és a lányok virágot szórtak rájuk az utcán. Aztán levetette az egyenruháját, visszament az ügyvédi irodájába, és intézte tovább a pereket a polgári bíróságokon, mintha mi sem történt volna. Miránk senki se fog virágot szórni, ezúttal – mondta Behr –, ha ugyan egyáltalán marad belőlünk, aki visszajusson Berlinbe.
Ezúttal – folytatta Behr – ez nem egyszerű és érthető háború, amely egyazon kultúrán belül folyik. Ezúttal ez az állati világ gyilkos támadása az ember hajléka ellen. Én nem tudom, maga mit látott Afrikában és Olaszországban, de azt tudom, hogy én mit láttam Orosz- és Lengyelországban. Mi ott temetőt csináltunk, amelynek ezer mérföld volt a hossza, és ezer mérföld volt a szélessége. Férfi vagy nő, vagy gyerek, lengyel vagy orosz vagy zsidó, nem számított. Nem is volt emberi, amit mi ott csináltunk. Talán csak a menyét művel ahhoz hasonlót, ha betör a tyúkólba. Mintha csak attól tartottunk volna, ha életben hagyunk keleten bármit is, az még vádat emelhet ellenünk egy napon, és elítélhet bennünket.
25. fejezet
– Éppen a frontról jövök – jelentette ki. – Valaki mondta, hogy a túlsó parton, a hídon túl, középen a németek és az angolok között fekszik egy öregasszony. Nézzem meg, hátha a feleségem. Elmentem, megnéztem. – Elhallgatott, s felnézett a sérült templomtoronyra. – A feleségem.
Csöndben állt, és simogatta a jeepet. Sem Pavone, sem Michael nem szólt semmit.
– Negyven esztendeje – mondta a francia. – Negyven esztendeje, hogy összeházasodtunk. Volt részünk rosszban is, jóban is. Odaát laktunk, a túlsó parton. Talán ottfelejthette az egyik papagájt vagy tyúkot, aztán gondolta, átmegy, megnézi, mi lett vele, a németek meg legéppuskázták. Legéppuskáztak egy hatvan éves asszonyt. Elképzelhetetlen, milyen aljasak ezek a németek. Ott fekszik a feleségem, fejjel lefelé, a szoknya felcsúszott a lábán. A kanadaiak nem engednek oda, hogy elhozzam. Azt mondták, meg kell várni a csata végét. Az ünneplője van rajta. – Elsírta magát. A könnyek a bajszában peregtek, zajosan felszívta őket. – Negyven esztendő.
646. oldal
Akár a többi, hozzá hasonlóan félszeg, könyveken nevelődött fiúnak, akiknek a könyvtárban formálódott a lelke, s akik csak a kabátzsebben hordott verseskönyvekből ismerték a romantikát, szinte lehetetlenség volt Izoldát a brightoni expressre, Beatricét az automata büfébe képzelni.
140. oldal (Fórum Könyvkiadó)