Irit Amiel

Tizennyolc éves sem volt még, árnyas pillantású nagy zöldeskék szemekkel, kékes színben csillogó sűrű fekete hajkoronával, asszonyosan érett testtel mely épp csak ismerkedni kezdett a gyönyörrel. A temetésen ömlött az eső, és a temetésen mindenki azt a banális mondatot hajtogatta: – Az ég is megsiratja.
Négy évvel voltam fiatalabb nála, úgy véltem, igaza van, csodáltam és irigyeltem bátorságát ami belőlem hiányzott.
……
Akkor csodáltam a bátorságát, hogy a halált választotta, ma már tudom, hogy sokkal-sokkal nagyobb bátorság kellett volna ahhoz, hogy az életet válassza.

10. oldal, Linka, Poligráf Kiadó, 2002