Ingmar Bergman svéd
1918. július 14. (Uppsala) – 2007. július 30. (Fårö)
| Teljes név | Ernst Ingmar Bergman |
|---|---|
| Nem | férfi |
Képek 3
Könyvei 17
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kapszula Könyvtár Európa · Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa · Filmes könyvtár Európa
Szerkesztései 1
Antológiák 1
Róla szóló könyvek 8
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Tudod, néha szeretném úgy venni a napot, ahogy jön. Enni, amikor éhes vagyok, aludni, mikor álmos vagyok, szeretni, amikor szerelmes vagyok. Sőt, talán még dolgozni is egy kicsit, amikor kedvem van. Néha leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy csak lebegjek, vagy esetleg elmerüljek.
49. oldal Európa 1977
Most valami banálisat mondok. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit?
139-140. oldal
Kíváncsi vagyok, létezhet-e hűség másként, mint magától értetődően. A hűség soha nem kényszer vagy elhatározás kérdése. Hűséget soha nem lehet ígérni. Vagy van, vagy nincs. Én szívesen vagyok hű Johanhoz, és ezért, kizárólag ezért vagyok hűséges. De azt persze nem tudom, hogy hogyan lesz holnap vagy a jövő héten.
19. oldal (Európa, 1977)
A feminizmus lerágott csont, Marianne. Manapság a nők azt csinálják, amihez kedvük van. Csak az a szörnyű, hogy nincs kedvük.
59. oldal
Gondolkozz! Az életünk minden napjának, minden órájának minden perce be van táblázva. És minden rubrikában írva vagyon, hogy mit kell csinálnunk. A rubrikák pedig idejében, egyre-másra megtelnek. Ha hirtelen találunk egy üres rubrikát, nyugtalanok leszünk, és azonnal belefirkálunk valamit.
50. oldal
El tudsz képzelni két embert, akik nap mint nap egymás mellett élnek, és csak igazat mondanak egymásnak? Egyáltalán lehetséges ez?
198. oldal
Most valami banálisat mondok. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal.
126. oldal