!

Ingeborg Bachmann osztrák

1926. június 25. (Klagenfurt, Ausztria) – 1973. október 17. (Róma)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Ingeborg_Bachmann

Könyvei 7

Ingeborg Bachmann: Szimultán
Ingeborg Bachmann: Malina
Ingeborg Bachmann: A kimért idő
Ingeborg Bachmann: Undine geht
Ingeborg Bachmann: Gedichte, Erzählungen, Hörspiel, Essays
Ingeborg Bachmann: Simultan
Ingeborg Bachmann: Malina (német)

Antológiák 7

Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I-II.
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Hajnal Gábor (szerk.): Századunk osztrák lírája
Hajnal Gábor (szerk.): Jelzések
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Hajnal Gábor – Lengyel Balázs – Lantos Zsuzsa (szerk.): Osztrák költők antológiája
Bay Endre (szerk.): Lesz-e holnapután…

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A vasút menti bérházban a gyerekek csak cipő nélkül játszhatnak, mert a háziúr felett laknak. Suttogniuk szabad csak, és ez a suttogás életük végéig kíséri őket. Az iskolában a tanár azt mondja: Addig kéne ütni benneteket, míg ki nem nyitjátok a szátokat. A verés… Hallgatagon berendezkednek tehát a két vád között: nem szabad túl hangosnak, se túl csendesnek lenni.

6. oldal, Ifjú évek egy osztrák városban

9 hozzászólás
>!
Andukaphar

Csak tudnám, kicsoda éjszakázott az agyamban?

149. oldal, Egy Wildermuth

>!
Andukaphar

Az igazságot keresem. De minél többet megyek utána, annál messzebb jár előttem, lidérces fényt hagyva mindig, mindenütt, mindenen. Mintha az igazság megszünne az lenni, ami, mihelyt moccanunk, mihelyt kérdezünk és részleteket firtatunk. Az igazságot közepes hőfokon kell tartani, közepes szemléleten, közepes szón. Olyankor aztán megadja ő magát, olyankor csorbíthatatlan folytonossággal fedi egymást a szó meg a szóban forgó tárgy, a szó meg az érzés, a szó meg a tett. Ó, te szó, te jól nevelt, aki engedelmesen hagyod, hogy a gombok és a szívek e néma világa szóljon általad! Ó, te tahonya, te érzéketlen szó, te minden használatra idomítható!
És azon túl egyre már csak csupa vélemények vannak, nyalka állítások, vélemények a véleményekről, és egy olyan vélemény az igazságról, mely rosszabb mindama igazságokról alkotott véleményeknél, melyek nevében időről időre falhoz állíthatnak vagy máglyára küldhetnek, mert csakugyan van valami rettenetes a vélemény körül, hát még az igazság körül…
És ez is baj
és hogy olyan nagy véleménnyel voltam az igazságról
és hogy most már semmi véleményem róla
amióta számomra meghalt…

148. oldal, Egy Wildermuth

>!
Andukaphar

Képzeld, mondta a lány, valaki egyszer kerek perec megkérdezte tőlem, miért nincs nekem gyerekem, mit szólsz te ehhez? énszerintem ilyet nem kérdez az ember. A férfi nem szólt, csak megfogta a lány kezét. Lám, honfitársak vagyunk, gondolta a lány, és ettől mindjárt minden sokkal egyszerűbb, mint más férfiakkal, mert mindketten ösztönösen tudják, hogy mit szabad és hogyan szabad s mit nem szabad mondani, mások nem érzik, hol a határ, márpedig használati utasítást nem mellékelt magához, hogy eddig és ne tovább. Ismét feltámadt benne régi dühe Jean Pierre-rel szemben, aki semmiben sem fogadta el őt olyannak, amilyen, hanem be akarta kényszeríteni egy tőle idegen életbe, egy csöppségekkel benépesített csöpp lakásnak a csöpp kis konyhájába, s ezzel szemben hatalmas hitvesi ágyába, amelyben ő szinte elveszne, un tout petit chat, un petit poulet, une petite femmelle*, ő akkor még tiltakozott, sírt, zokogott, tányérokat vagdosott a földhöz, ököllel ment a fiúnak, az meg csak nevetett, s egyszer hidegvérrel figyelte, amint ő egyre jobban kijön a sodrából, másszor egyszerűen megverte, nem mintha haragudott volna rá, hanem mert asszony verve jó, meg pour te calmer un peu**, s ő továbbra is csüggött rajta, és maradt.

* Icipici kis cica, kis csibe, asszonyka.
** Hogy megnyugodj kissé.

Szimultán

>!
verdeleth

De hova megyünk
gondtalan légy gondtalan
ha sötét és hideg lesz
légy gondtalan
de
zenével
mit tegyünk
vígan és zenével
és gondoljunk
vígan
szemközt a befejezéssel
zenével
és hova visszük
a legjobb
kérdéseinket és minden esztendő borzadályát
az álom-mosodába gondtalan légy gondtalan
de mi történik
a legjobb
mikor halálos csönd

belép

Reklám

>!
Andukaphar

A gyerekek jövőtlenek. Félnek az egész világtól. Elképzelésük sincs róla, ám körülbelül sejtenek valamit az ideátról meg az odaátról, mert az néhány krétavonal közé is befér. Fél lábon ugranak a pokolba, és páros lábbal a mennyországba.

Ifjú évek egy osztrák városban

>!
sophie P

Mindegy volt nekem, hogy Fipps később gimnáziumba kerül-e vagy sem, viszi-e valamire vagy sem. A munkás orvosnak szeretné látni a fiát, az orvos legalábbis orvosnak a magáét. Én ezt nem értem. Sem okosabbnak, sem jobbnak nem akartam látni Fippset, mint magunkat. Azt sem akartam, hogy szeressen; nem kellett engedelmeskednie nekem, soha a kívánságomat teljesítenie. Nem, én azt akartam … Csak azt, hogy mindent kezdjen elölről, mutassa meg nekem egyetlen gesztussal, hogy nem a mi gesztusainkat kénytelen utánunk csinálni. De nem mutatta egyszer sem. Én ujjá születtem, de ő nem! Én, én voltam az első ember, és eljátszottam mindent, semmit se tettem.

70. oldal - Mindent

>!
Andukaphar

…nekifeszültök jövendőtök szekerének.

Undine elmegy

>!
sophie P

Egyszer, amikor veszekedtünk, kifejtette nekem, mi mindent akarna tenni Fippsért. Mindent megadna neki: világosabb szobát, több vitamint, egy matróz öltönyt, több szeretetet, minden szeretetet, egész szeretetraktárt halmozna fel, hogy kitartson élethossziglan, a külvilág, az emberek miatt… és jó iskolázást, idegen nyelveket, meg hogy figyeljük, mihez van tehetsége. – Hanna sírt, megbántódott, mert nevettem ezen. Azt hiszem, egy pillanatig se gondolta, hogy Fipps a „külvilághoz” fog tartozni, hogy úgy, mint a többi ember, is tudna bántani, sérteni, becsapni, embert ölni, hogy képes lehetne bárminemű aljasságra, pedig alapos okom volt, hogy ezt higgyem. Mert a rossz, ahogyan ezt nevezzük, benne volt a gyerekben, mint egy gennygóc. Még csak nem is kellett a késhistóriára gondolnom. Sokkal korábban kezdődött, (…)

71. oldal - Mindent

>!
Andukaphar

A párizsiakban elstanyult valami, még Philippe-ben is, valami, ami ma már legfeljebb csak üres formalitásokban, vagy a fiatalabbak egy részénél az egész emberiség iránt táplált rajongó szeretetben nyilvánul meg, amiből azonban arra már nem futja, hogy a mellettük élő vagy az utcán zokogó és összerogyó embereket is észrevegyék.

Három út a tóhoz