Ilja Ilf orosz
1897. október 15. (Odessza, Orosz Birodalom) – 1937. április 13. (Moszkva, Szovjetunió)
Teljes név | Илья Арнольдович Файнзильберг - Ilja Arnoldovics Fajnzilberg |
---|---|
Katalógusnév | Ilf, Ilja |
Nem | férfi |
Honlap | sovlit.net/bios/ilfandpetrov.html |
Életrajz |
Képek 3
Könyvei 11
Kapcsolódó sorozatok: Osztap Bender · Остап Бендер orosz · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Vidám Könyvek Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Lektúra könyvek Kriterion · Vidám Könyvek Magvető
Antológiák 8
Népszerű idézetek
Amikor az orvos sugárzó mosollyal átlépte menyasszonyával az anyakönyvvezetőség küszöbét, nyomban megpillantotta a falon a szemrehányással teli feliratot:
A CSÓK A JÁRVÁNYOK MELEGÁGYA!
Ott díszelgett még a falon a temetkezési intézet pontos címe, továbbá egy elragadó kép, mely ezerszeres nagyításban sápadt spirochétákat, fürge gonococcusokat és Koch-bacilusokat szemléltetett.
Fatuskók
Elvtársak, legfőbb ideje, hogy méltóképpen válaszoljunk azokra az ártalmas, osztályidegen elméletekre, amelyek szerint lehetséges sétálni csak úgy általában. Tudatosítani kell végre azt a sétálva alkotó folyamatot, amelyet, amelyet bizonyos vulgarizátorok egyszerűen „séta” névvel gyaláznak. Csak úgy, általában a tehenek sétálnak (derültség), továbbá az ebek (zajos derültség), valamint a macskák (általános derültség). Mi kötelesek vagyunk, igenis kötelességünk, minden egyes sétáló egyednek kellő feladatkört biztosítani. És ez az egyed, elvtársak, köteles nemcsak úgy egyszerűen sétálni, hanem, elvtársak, köteles hathatós sétáló munkát kifejteni.
A szórakozó egyed
William Shakespeare szókincse, a kutatók számlálási eredménye szerint, tizenkétezer szóból áll. A mumbo-jumbo emberevő törzshöz tartozó néger szókincse háromszáz szót foglal magába.
Ellocska Scsukina tökéletesen beérte harminccal.
150. oldal
A sztyepp olyan mámorító illatot lehelt, hogy az Acéltőgy folyóirat köré csoportosuló népies írók egyike Osztap helyében meg nem állhatta volna, hogy ki ne szálljon a kocsiból, le ne heveredjen a fűbe, és kihúzva zsebéből a jegyzetfüzetét, ott nyomba bele ne kezdjen novellájába, mely talán így kezdődött volna: „Az őszi vetés kibújt a zúzmarából, és kalászba szökkent. A nap megrázkódott, és sugarait szétlövellte a földkerekség felett. Az öreg Romualdics táguló mellkassal tüdőre szívta kapcája illatát, mire a világ elsötétült körülötte…”
88. oldal (Európa, 1970)
– Ebből okvetlenül le kell vonni a kellő következtetést! – válaszolta lelkesülten Filjurin.
– Miféle következtetést?
– Inni rá egyet.
A derelyegrádi szellem