Ijjas Antal magyar

Az ember mint valami álomban előremegy a Szent Péter-templom illatos kéklő légtengerében, megsemmisülten és parányivá veszve a roppant oszlopok és a felettük lebegő tarka boltozatok alatt. A messzeségben – a templom közepén – a Bernini-öntötte csavart oszlopok négy magasbatekerődő gigászi bronzkígyóként tartanak mennyezetet Szent Péter és a pápai főoltár fölé és ezek az oszlopok zárják le a látás síkját előre. Oldalt pedig az opálosan tükröződő márványfelületek és a tompán fénylő aranydíszek. A századok mint az álom és a füst lebegnek a templom levegőjében. A vándor áthalad azon a kopott porfirlapon, amelyen Nagy Károly állt, amikor császárrá koronázták itt, s amely be van építve a mai Szent Péter-templom padozatába is. Azután egyszercsak ott állunk Szent Péter ülő bronzszobra előtt.

Előszó