Ignazio Silone olasz
1900. május 1. (Pescina, Olaszország) – 1978. augusztus 22. (Genf, Svájc)
Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Secondino Tranquilli |
---|---|
Katalógusnév | Silone, Ignazio |
Nem | férfi |
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Az új Európa könyvesháza Eugen Prager · Nagyvilág könyvek · Easy Readers - Olasz Klett olasz
Antológiák 1
Népszerű idézetek
„Nézd fiam,” mondja Don Benedetto, noha talán szívesebben elhagyta volna ezt a magyarázkodást, „kár úgy csodálkoznod; igazán nem az én dolgom, hiszen nem foglalkozok politikával, hogy megmagyarázzam néked, mit jelent a te uniformisod a szegény embereknek, a cafoneknak, a juhásznépnek. Ha valahol, néptelen úton milícia-tiszttel találkoznak, örülhet, ha csak a süketnémát adják. Ha majd egyszer a süketet tettetők füle megnyílik és a némát játszók nyelve megoldódik, borzasztó nap lesz az, és csak azt kívánom néked fiam, hogy te akkor ott ne légy!”
17-18. oldal, I. kötet (Eugen Prager, 1937)
Don Piccirilli testes, jóltáplált, bőbeszédű, szívélyes ember. Elmondja, azért késett, mert el kellett készülnie egy cikkel a püspöki közlöny számára.
„Cikket írtam ezzel a címmel: »Korunk átka.«”
„Cikket írtál a háborúról és a munkanélküliségről?” kérdi Don Benedetto.
„Ezek politikai kérdések,” feleli Don Piccirilli bosszúsan. „A püspöki közlönyben csak szellemiekről lehet írni. Spirituális szempontból tekintve, nézetem szerint korunk átka a tisztességtelen divat. Neked nem ez a véleményed?”
„Korunk átka,” feleli nyugodtan Don Benedetto, minden szót megnyom és a másik papnak a szemébe néz, „az őszinte becsület hiánya ember és ember között, a bizalom hiánya az emberek egymás között való érintkezésében, ez a pestises júdás-szellem, ami a közéletet és a magánviszonyokat megmérgezi.”
27-28. oldal, I. kötet (Eugen Prager, 1937)
„Legyen meggyőződve róla főtisztelendő úr, hogy feleségemet minden vasárnap elküldöm misére. Ha nem hiszi, kérdezze meg csak a plébánost, Don Girasolet. A vallás, véleményem szerint a nőnek az, mint a só a disznóhúsnak. Az tartja frissen, attól jóízű.”
176. oldal, I. kötet (Eugen Prager, 1937)
„Az olaszok […] mégsem gyáva tányérnyalók, hanem komoly munkásnép. Háború nagy szerencsétlenség volna, és borzasztó látni, mily közömbösen hagyja magát a nép pusztulásba űzni.”
„Netán ellensége vagy a mostani kormányzatnak?” kérdi a Gyorslábú.
Spina nem felel.
„Nem, csak olyan vidéki vagy,” folytatja a másik. „Elhiszed, hogy háború lesz halottakkal, sebesültekkel, nem gondolsz rá, hogy mainapság senkinek sincs kedve lyukat lövetni a hasába. Az Angliával való konfliktus valószínűen futball-meccsel fog befejeződni. Gondold el ha van elég képzelőerőd: egy futball-meccs itt Rómában, a két kormány színe előtt, a londoni Arsenal és a torinói Juventus közt! Mennyi idegen jön! És gondold el, az a dicsőség, ha az angolok pláne hajlandók lesznek garantálni, hogy megveretik magukat!”
„Ez kizárt dolog!” kiált fel Spina. „Az angolok inkább feladják Maltát és Egyiptomot, mint hogy megveressék magukat futballban.”
„Akkor kemény küzdelem lesz” jelenti ki Gyorslábú.
33-34. oldal, II. kötet (Eugen Prager, 1937)
A szódabikarbóna a városból jön, mint a poloskairtópor is, meg a biztonsági borotválkozó pengéi. „Szép kis biztonság,” mondja a pap húga, „jobban összeszabdalod vele magad, mint a borotvával.” "A biztonság, fiam Marta," feleli Don Benedetto, „mindig csak viszonylagos valami. Tulajdonképpen a közbiztonságot is közveszedelemnek kellene nevezni. És ne felejtsd el, ha már ilyen nagyhangon beszélsz, hogy hazai borotvapengékről van szó és a sebeket, amiket ütnek, a hazáért kell elszenvedni. […]”
11. oldal, I. kötet (Eugen Prager, 1937)
Vén cafone jön arra szamárháton és nagyokat rúg a jószág oldalába. Azután megint kiürülnek a sikátorok és Rocca ismét olyan, mint volt, mintha elhagyott, leégett falu volna.
Közben az országúton megélénkült a forgalom. Sűrű egymásutánban jönnek a teherkocsik katonákkal.
„Én nem értem,” mondja Marta, „miért nem emeli fel a szentatya világosan a szavát az új háború ellen, amit most Afrikában csinálnak. Ma mise után megfogott Concetta, a pékné, mert a fiát behívták, hogy mit szól a pápa a háborúhoz.”
„A szentatya, drágám,” feleli Don Benedetto, „tudja, hogy nem egészséges dolog nagy falattal teli szájjal beszélni.”
15-16. oldal, I. kötet (Eugen Prager, 1937)