!

Ignácz Rózsa erdélyi magyar magyar

1909. január 25. (Kovászna) – 1979. szeptember 25. (Budapest)

Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó

Könyvei 39

Ignácz Rózsa: Róza leányasszony
Ignácz Rózsa: Orsika
Ignácz Rózsa: Torockói gyász
Ignácz Rózsa: Anyanyelve magyar
Ignácz Rózsa: Utazások emlékkönyve
Ignácz Rózsa: Az utolsó daru
Ignácz Rózsa: Rézpénz
Ignácz Rózsa: Kóborló kisfiú kalandjai
Ignácz Rózsa – Vámos Magda: Tűzistennő Hawaiiban
Ignácz Rózsa – Vámos Magda: Tűzistennő Hawaiiban egykor és most

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Világjárók Gondolat · Csíkos könyvek · Magyar Ifjúsági Remekírók Unikornis · Nemzeti könyvtár · Magyar szépirodalom Lazi · Halhatatlan könyvek Dante

Szerkesztései 1

Ignácz Rózsa (szerk.): A hegyen-völgyön szánkázó diófa

Fordításai 19

Borbás Mária (szerk.): Halhatatlan szerelmesek I–II.
Ágai Ágnes – Jankovich Ferenc: Akik ki akarták merni a tengert
Vámos Magda (szerk.): A cápaisten
Kovács Ágnes (szerk.): Szegény ember okos leánya
Borsányi László (szerk.): Fukar Marok lakomája
Purdi Mihály (szerk.): Világ szépe és világ gyönyörűje
Muhari Ilona (szerk.): Édes keserűség
Voigt Vilmos (szerk.): A kaméleon és az Isten felesége
Anatole France: A sovány kandúr
Fereydoun Hoveyda: Vesztegzár

Antológiák 5

Elek István – Artner Tivadar – Kerbolt Béla (szerk.): Gyémánt mesekönyv
Kőrössi P. József (szerk.): Balatoni szívhalászat
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
T. Aszódi Éva (szerk.): Tarkabarka 1956
Bajomi Lázár Endre (szerk.): A magyar Párizs

Népszerű idézetek

Mesemondó I>!

Az emberiség jó tízezer esztendeje szakadatlanul keveredik, de az egyedek váltig hiszik, hogy éppen az ő tiszteletreméltó őseik nem keveredtek soha.

195. oldal - Világvallás, "olvasztó fazék" és egyebek

SteelCurtain>!

Ilonka kilenc nyelvet beszél a nyelvtani szabályok magabiztos, mulatságos és mindig hatásos semmibevételével.

32. oldal

Ignácz Rózsa: Zebradob-híradó Kelet-afrikai útinapló

Kapcsolódó szócikkek: nyelvtan
4 hozzászólás
Mesemondó I>!

Korallokat enélkül is téptem már a tengerfenékről, nem is nagy erőfeszítéssel, puszta kézzel. Egyik citromsárga, másik narancsvörös. Hazavittem és az erkélyünkön szárítgattam őket. Olyan bűz keletkezett tőlük, hogy a takarítófiú csuklani kezdett. Azt hiszem, nem tanácsos házilag preparálni ezeket.

55. oldal - Keresem az otthonomat

KBCsilla P>!

A dicsőséghez, a hatalomhoz jutott asszonyszemély, úgy látszik, mindig kegyetlen.

nagy_csilla>!

A korzót is ellepik. Zöldhímzésű fekete lajbiban a széki legények, piros rokolyában a széki lányok, fekete-piros magyar gyászosban az alcsíkiek, fehér báránybőr bundicában a torockóiak, kikerics sárgában a szilágyságiak. Mintha a mezőnek tarka virágait egy óriási össze-vissza csokorba gyűjtötte volna valaki.

Kapcsolódó szócikkek: népviselet
csucsorka P>!

[…] Asszonynak ne legyen több esze, lelkem, csak annyi, hogy ha csepeg, beálljon az eresz alá. Az baj, ha asszonyszemélynek esze is vagyon, s azt használja is. Nézd, akadnak olyan bölcses közrendű asszonyszemélyek, akik érteni vélnek ehhez is, ahhoz is. Tiszteli a nép az ilyet, meg fél tőlük. Valójában boszorkánynak tartja őket.

nagy_csilla>!

Figyelmeztetlek, fiam, hogy a nyomor csak a költészetben fennkölt. Valójában büdös.

Seres_Éva_Mónika >!

Írom zöld levélre,
Páros bükklevélre,
Rábízom a szélre,
Hogy szerte hírelje:
– Elmegyek, elmegyek,
Halvány csillag leszek,
Napnyugodat után
Ég alján reszketek.
Tűzöm furulyámat
Magos fenyőfára,
Hadd játsszék likain,
Gyűljenek alája
Elhagyott juhaim,
Dalaim hallgassák,
Gazdájuk sirassák,
Hogy immár meghaltam,
Csillaggá változtam,
Senkinek ne mondják…

Hulló csillag szerencséje 116. oldal

nagy_csilla>!

– Mindig irigykedtem magára Boris, mikor vasárnap este a táncból hazajön. Olyan piros, úgy csillog a szeme!
– Miket nem néz a kisasszonyka is! Hát persze, hogy igen. Megszorongassák a táncban az embert, hát megmozdul benne a vér.

Kapcsolódó szócikkek: tánc
nagy_csilla>!

Egyébként a kamarás úr tevés-vevését, munkáját, írkálását, meg főleg azt a nagy kávézhatnékját, hát azt nem érti. Elnézte egyik délelőtt is, hogy milyen szeretettel fogja, szorongatja a kamarás úr a kávés findzsát! Hogy azt a kamarás úr is észrevette, elkacagta magát s mondta:
-Mi az Ambrus? Tán megáhította kend a kávét?
-Nem én, kamarás uram, Isten őrizzen tőle. Csak elnéztem, engedelmével, hogy szorongatja a findzsát. Hogy netán még összeroppantja.
Hát akkor nagyot nevetett a kamarás úr, s azt mondta:
-Így van ez, Ambrus.Feledésre serkentő ital ez, tudja-e kend? – aztán elborult a mosolygós ábrázata, s azt mondta:
-Kávézás. Itt az a szokás és a vigasztalódás. Inkább lennék én, hallja kend, káposztásfazék Erdélyben, mint kávés findzsája a török császárnak…